MÓRICZ ZSIGMOND: HUSVÉTI LOCSOLÓK

A gazda

Az anyjuk

Zsuzsika, 11 éves

Misike, 9 éves

Sári, 7 éves

Mári, 6 éves

Klári, 5 éves

Pici, a bölcsőben

Tót Maris, a szeplős lány

Korczos Pista, locsoló fiú, 12 éves

Korczos Béni, 5 éves

Öt locsoló fiú

Nagyanyó

Szoba, középen nagy búboskemence, amelynek oldalához van építve balról a tűzhely, amely fölött egy épített polc is van, az úgynevezett "tőc". Ezen van a tojásos kosár s Klári, az ötéves odafent van s őrzi a kosarat. Eleinte nem látszik, hogy ez egy gyerek, csak mint egy ruhacsomó. Viszont a kemence mellett jobbról ott van a híres "kuckó" vagy kucik. Ahol mindenféle lom együtt van. A kemencét körbefutó patka övezi s erre le is lehet ülni. Mindenféle dolog van rajta, kosarak, ruhák, szerszámok, gyerekjátékok.

Mikor a függöny felmegy, az apa nagy gonddal keféli az ünneplő mándliját s gyönyörködve nézi a gyerekeket, akik az anyjuk körül hemzsegnek. Ha rájuk kiált, az sem veszekedés, hanem öröm, tetszik neki az ő szép népes kis családja. Istenem, van ennivaló bőven, terem a főd.

Az anya reggelit ad a három kislányának, egy-egy csupor tejet s kalácsot. Akkor a kisebbiket ölébe veszi és fonja a haját. Minden kislánynak feszesen hátra van fésülve a haja. De csak a legnagyobb van teljesen felöltözve. Ezen van egy kis rózsaszinű rékli és égszinkék szoknya. A hajában vadpiros pántlika. Előtte pici kis fehér kötény. A másik két kislány ingvállban van, csak a szoknyájuk van már rajtuk, a nagyobbikon aranysárga szinű szoknya, a kisebbiken bordóvörös. Komikusak, nagyhasúak, apró varkoccsal. A picik még inkább, minél kisebbek, annál inkább.

Anya: kiosztja a reggelit. Nesztek, egyetek, de aztán egy pissz se legyen. Gyerekek zsibonganak, isszák a tejet.

Zsuzsika: Má le kell venni a hímeseket a tőcről. Idesanyám, má le kell venni a hímeseket a tőcről.

Miska: Idesanyám, a csipkés kiskendőmet a zsebembe! Idesanyám, idesanyám.

Sári: Ez nem az én kötőm, idesanyám, ez nem az én kötőm, hun az én kötőm!

Apa: Ne zsinyegjetek már, megsiketülök itt husvét reggelén. Merit egy csupor vizet a vederből s megspricceli őket.

Gyerekek: Elfutnak.

Zsuzsika: A hímes tojásos kosár, a hímes tojásos kosár!

Miska: A csipkés kiskendőmet kérem!

Sári: Eltöri, nézze ides, eltöri!

Zsuzsika felmászik a tőchöz, akkor ott hirtelen egy kis gyerek felül, a kis Klári s visít. Nem adom! a hímeseket nem adom!

Ebben a pillanatban a szoba másik végén a pici elkezd sivalkodni: Kvát, kvát!

Apa: Egész megsiketülök, mán megsiketülök! Valamennyien kiabálnak e pillanatban.

Anya: Akkor némult vóna meg kee, mikor csinálta!

Apa: ránéz, nevet, fejet csóvál. Ejnye! ejnye!... hát maga ilyeneket is tud!

Misi: Idesanyám! idesanyám!

Anya: Mi kell na!

Misi: A csipkés kendőm! Veri a felső zsebét, hogy abba kell.

Anya: Sári! Mári! Klári! Sári! Mári! Klári! ne lármázatok!

Apa: felemeli a két karját s túlkiabálja őket. Azt a husvétját neki, megsiketülök!

Anya: Iszen kelmed csapja a legnagyobb lármát!

Tót Maris: beszalad; a szomszéd kislánya, szeplős, egészen fehér, de suta kisruhában van. Jönnek a locsolók. Parittyásrul jönnek a fiúk! Egyszerre csönd lesz. Mutasd a tojást! Mutasd a hímes tojásotokat! Hány van? Nekem tizenkettő van! Nektek hány van?

Zsuzsika: már fent áll a tőcnél egy széken. Most veszi le a kosarat. Fölényesen. Nekünk csak ennyi!

Tót Maris: irigykedve. Egy kosárral! jé egy kosárral!

Zsuzsika: Nekünk sok kell, mert hozzánk sokan járnak!

Sári: Hun jönnek a locsolók? Te Tótmári, Tótmári, hun jönnek a locsolók?

Anya: beigazítja a csipkés kiskendőt a Misike zsebébe, mire ez roppant büszke lesz. No lám, mint egy gavallér! Büszkén nézi a kisfiát.

Miska: Zsuzsikához, aki félkarral tartja a kosarat, a másikkal hozzányúlt a rozmaringhoz a kalapjánál. Ne bántsd a rozmarintom! Felteszi s büszkén el.

Apa: nevet a fián. Hahaha! no ez elbánik a lányokkal! Ki nem kapott még vizet? Te még nem kaptál anyjuk? Nyakába önt egy csuporral.

Anya: Ne bolondujj mán! csupa lucsok lettem!

Apa: igen erősen kacag. Hahaha, attul szépülsz! Nektek is! ez az igazi! nem a rózsavíz! Sorra kergeti a gyerekeket a vízzel, azok az anyjuk szoknyája alá bújnak, mint a csirkék a kotlós alá.

Anya: Hagyd mán no! látod már egészen fel vannak öltözve! A fene egye meg... Fogja az ura kezében a csuprot s visszaönti rá a vízmaradékot.

Jönnek a locsolódók.

Hét kisfiú, mind nagyszerűen fel van virágozva s valamennyinek a kezében vizesüveg van, illatos vízzel, az úgynevezett rózsavízzel.

Pista: elől áll, mint vezető, leveszi a kalapját, arra a többi is leveszi s egyszerre kezdik éktelen visítással a nótájukat.

Ma van husvét napja
Másod éjszakája
Jól tudjátok,
Kinek első napján
Jézus feltámadván,
Dicsőséggel!

Ezen az éjszakán
Vízzel mosódjatok
Megtisztultok!
Téli nyári piszkot,
A tavaszi mocskot
Lemossátok!

Lám a madárkák is
Hangicsálnak ők is,
Vigadoznak.
Szép plánták ujulnak,
Termőfák vidulnak,
Virágoznak.

Mariska, Boriska,
Rebeka, Zsuzsánna,
Kegyes szűzek,
Keljetek fel ágyból
Cifra nyoszolyából
Nemsokára.

Hímes tojás legyen
Tizenkét pár készen
Mi számunkra.
Ha pedig nem lészen,
Vízipuskám készen
Számotokra.

Ablakon bétartom,
Reátok bocsátom,
Mind megáztok.

Ezt a gyerekek úgy hallgatják, hogy az anyjukkal megfordulnak, s ahogy az hátrál, ők is vele mennek visszafelé s kikukucskálnak a szoknya mögül a fiúkra. Még a legnagyobb Zsuzsika is elbúvik első percben, de aztán kicsit kijebb áll.

Pista: előlép.

Ma nyílt meg az égnek ragyogó kebele,
Ma szállt le a földre az égnek szelleme!
Megtörte a halált a földnek porában,
Dicsőséget szerzett az ég tárházában! Locsol.

Másik fiú: előlép.

Locsolódni jöttem, rózsavizet hoztam,
Vigyázzatok lányok megöntelek mostan!
Hanem az arcotok rózsavízzel érem,
És a piros tojás lesz érte a bérem! Locsol.

Kicsi: Előállítják, zavarban.

Én kis Muzsa, gyenge ruzsa
még nem járok iskolába!
Mégis tudom azt az egyet,
Hogy a Jézus ma született! Locsol.

Erre nagy kacagás tör ki.

Apa: Hahaha! Ma született a Kisjézus?... Ki fia, bornya vagy te gyenge rózsa?

Pista: restelkedik, kicsit megüti visszakézzel a kicsit, de nem fájón, csak röstelkedésében. Korczos András idesapámé vagyunk mink ketten.

Apa: Az én Andris komámé?... Hűj be a nyakunkra nőttetek ti kölykök! Zsuzsi lyányom ennek két tojást adjál!

Tótmaris ebben a percben elsillan, kiszökik az ajtón. Tudniillik azalatt, míg a verselés folyt, ő hátra lopózkodott a sutra, ahol a patkára van letéve a tojásos kosár s mivel most mindenki hátat fordít neki és senki sem ügyel oda, óvatosan összetöri a tojásokat. Végül a kosarat fogja mindenestől s beleül. Akkor visszateszi és óvatosan megszökik. Minthogy azonban az egész társaság a belső oldalt foglalja el, még a nagyanyó is ott van s az könnyen nyakoncsíphetné, ő elől, a szinpad elején somfordál ki s akkor látni, hogy a szoknyája hátulról friss tojással van bekenve, ahogy beleült.

Zsuzsika: hátramegy a kosárért.

Anya: megsimogatja a Pista állát. Osztán már sok tojást kaptatok?

Pista: Nem, mer még sehol se voltunk, csak idejöttünk legelőször.

Anya: összenevet apával és Zsuzsika után néznek, aki ebben a percben halálos rémülettel igen kurtát visít.

Zsuzsika: előhozza a kosarat. Reszket az egész teste és szólani sem tud a rémülettől. Valaki... vahalakihi... öhösszetörte... mind összetörte a tohojáhást!...

Általános rémület.

Apa, Anya: egyszerre. Ki volt az? Ki tette azt?

Kislányok: egyszerre. Tótmaris! Tótmaris!

Pista: előáll, bátran. Ne sírj Zsuzska, lesz még hímes tojás, nem baj!... Ne félj, téged meglocsol minden fiú anélkül is, de annak a szeplősnek senki se lép be a kapuján! Ezt én mondom, Korczos Pista! A mellére ver.

Zsuzsika: sírásából felnéz. Korczos Pista?... hisz a te tojásod megvan... azt én jó helyre tettem még tegnap... Visszaszalad s kiveszi a falon levő kisszekrénykéből a két hímest.

Apa, Anya: összenéznek, egymásra nevetnek.

Apa: anyához. Negyvenkét hold földjük van. Bajszát pödri.

Anya: No isz nem azért! Lehajlik s összecsókolja a lányát.

Fiúk: egyszerre rázendítik a nótát:

Mariska, Boriska,
Rebeka, Zsuzsánna,
Kegyes szűzek!
Keljetek fel ágyból,
Cifra nyoszolyából
Nemsokára.

Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 14. szám