GELLÉRT OSZKÁR: HUSVÉTJAIM

«Avagy gondolod-é, hogy én nem
kérhetném az én Atyámat, hogy most
ide mellém adna többeket tizenkét sereg angyaloknál?»
Máté, XXVI. 53.

Huszonöt év előtt, tavaszi holdtöltén,
Úgy volt, hogy meghalok.
Husvét volt, első vers, Veronika
A te rügyező dalod.

Husvét volt, kórház és Biblia:
"Óh múljon el tőlem, ha lehet,
Ha Te is úgy akarod, e keserű pohár."
Ha lehet? Ha Te is úgy? De mikor én akarom!
Mert ember vagyok én és ily nagyon fiatalon
Még fájna a halál.

Huszonöt év előtt. Husvétjaim! husvétjaim,
Hogy jöttetek azóta! s óh hányszor volt
Azóta is úgy, hogy meghalok.
De ember vagyok én és csak azt mondhatom én,
Hogy védjetek engemet, hogy védjetek engemet
Tizenkét sereg angyalok!

S akarjad, Úristen, akarjad, hogy higyjem:
A dalra új s új husvét vasárnapja vár.
S ha ki kell majd innom:
Ne érezzem többé, hogy fáj és hogy keserű
A poharad, halál.

Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 8. szám