Ignotus Pál emlékére

1978 Április 1. (32 éve történt) Londonban meghalt Ignotus Pál író, publicista és szerkesztő, a két világ­há­bo­rú közötti magyar irodalom neves kritikusa.

IGNOTUS: AKAROM

Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,

Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szived fájjon,

Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra,-
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.

IGNOTUS: A VÖLGYBEN

Előtted mék. Mögöttünk zúg a nád,
Bottal verem a szúnyogfelhőt széllyel -
Tudd meg, leány: szeretőm volt anyád
Sok téli délután, sok nyári éjjel.

Fojtó a lég. A völgy fülledt verem;
Tikkadtan vet az égre szürke pántot -
Mi lesz veled, lyány, és mi lesz velem?
Megcsapja nyakamat forró ziháltod.

Forgószél fog be. Tenyerem tüzel.
Villám vakít s harsan dörej nyomába -
Itt csaphatott le valahol közel -
Gyere mellém. Ugyis minden hiába.

IGNOTUS: NEKI

Ne nézze senki, hogy s mint szenvedek,
Nem kirakatnak vagyok én beteg -
Megverhet a sors, ám le sose ver,
Pofon vághatnám, aki szánni mer!

De te, Káröröm a felhők fölött,
Ki árva férged mind kibőjtölöd
S tőrt vetni szabsz meg sorsot s utakat:
Te nézz le, láss meg és szégyeld magad!

Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 11. szám

Kapcsolódó cikk: IGNOTUS