A XIX. századi amerikai utópista vallások

A XVI. századi író és filozófus, Sir Mórusz Tamás használta először az “utópia” kifejezést a képzeletbeli, tökéletes társadalom megnevezésére. Az idők haladtával ez a szó olyan közösségre utalt, ahol a társadalmi körülmények tökéletesedése következtében megszűnt minden bűncselekmény, vagy legalább is a legtöbb eltűnt. Az utópista elképzeléseknek két nagyobb csoportja jelent meg Amerikában a XIX. század első évtizedeiben. Az első elképzelés szerint a fejlődés forrása nem más, mint maga az Isten országát építő emberi tevékenység. A második elképzelés – az elsővel ellentétben – restaurációs törekvésből fakadt, s mint ilyen, úgy tekintett a múltra, mint ami az emberiség történetének egy tisztább, de a későbbiekben megromlott szakasza volt. A modern gondolatok hajnala előtti “régi szép időkhöz” való visszatérésre törekedett.

Az utópisztikus elképzeléseknek azonban mindkét típusa úgy vélte, hogy a tökéletes társadalmat már itt a földön meg lehet valósítani; és mindkét csoport számára Amerika tűnt erre a legmegfelelőbb helynek. Mivel Amerika az igazán szabad emberek földje volt, ezért jogosnak tűnt a felvetés, hogy miért ne lehetne ez az az ország, ahol ezek az emberek végre megsemmisítenék a társadalmi problémákat. Nemcsak az új kísérlethez szükséges terület tűnt korlátlannak, hanem az Új Köztársaság materiális forrásai is annak látszódtak. Többen az amerikaik közül valóban azt hitték, hogy a millennium, azaz Krisztus ezeréves földi uralmának a kezdete már nagyon közel lehet.

Néhány amerikai utópista csoport olyan közösséget hozott létre, amelyek elszigetelődtek a társadalomtól, abban reménykedve, hogy így mentesülnek a kortársi kultúra szennyező hatásától. Egyúttal azt is remélték, hogy példájuk modell értékű lesz mások számára az országban. Ráadásul a különféle javak ezekben a közösségekben nem magán-, hanem köztulajdonban voltak; más szóval ezek a csoportok a kommunizmus legkorábbi példái az Egyesült Államokban. A következőkben bemutatásra kerülő vallási közösségek csak kis csoportját képezik a legnépszerűbb XIX. század-eleji utópista csoportoknak.

A shakerek

Az egyik első amerikai utópista közösség a shakerek csoportja volt. Ann Lee “anya” (1736-1784) vezetésével a shakerek előbb New England és New York egyes részeiben telepedtek meg, majd később, Lee halála után Ohióba, Indiánába és Kentuckyba vándoroltak. A shakereknek sosem volt igazán nagylétszámú a tagsága; ez a pacifista csoport működésének legvirágzóbb szakaszában, az 1800-as évek közepén is csak körülbelül ötezer főből állt. Ezt a nagyságot sosem haladták meg, leginkább azért nem, mert nem született annyi gyermekük, amennyi számbeli növekedésükhöz szükséges lett volna.

Miért nem? A shakerek ugyan hittek a férfiak és nők teljes egyenlőségében, a nemeket azonban teljesen elkülönítették, és a házasság szigorúan tiltott volt. Ha egy házaspár csatlakozni akart a közösséghez, bele kellett egyezniük abba, hogy belépésük után külön fognak élni. Követve Ann Lee szexualitásról vallott elképzelését, a shakerek szerint a nemiség a gyökere minden bűnnek. Következésképp, a tökéletesedést csak a cölibátus gyakorlásával lehet elérni. Angliában Ann Lee a kvékerek követője volt. Abban az időbe a kvékereknél szokás volt, hogy miközben szobájukban imádkozva-elmélkedve le- s föl járkáltak, rájuk jött egy-egy eksztatikus rázkódási roham, amit úgy értelmezték, hogy ekkor Isten Lelkének belső világossága vezeti őket, hogy megszabaduljanak bűneiktől. Erről a rázkódásról kapták nevüket.

Lee erősen hitt Jézus Krisztus szó szerinti második eljövetelében. Elragadtatásai és látomásai voltak, amelyekben állítása szerint látta Jézust, aki nőként készült ismét eljönni a földre. Néhányan – de csak néhányan – a shakerek közül úgy gondolták, hogy a Második Eljövetel már meg is történt Ann Lee személyében, s a mennyek országa, Isten királysága is megvalósult teljes dicsőségben. A XIX. század vége felé a mozgalom erős hanyatlásnak indult; ma már csak egy maroknyi shaker él.

Az Oneida csoport

1848-ban John Humphrey Noyes (1811-1886) alapított egy másik utópista csoportot a New York állambéli Oneidában. Noyes gazdag kereskedő gyermeke, valamint Rutherford B. Hayes amerikai elnök első unokatestvére volt. Darmouthban szerzett diplomát, ahol 1831-ben az egyik megújulási összejövetel alkalmából megtért. A Yale Egyetemen teológiát is tanult, ahol rasszista keresztény nézetei miatt vált hírhedté. Azt tartotta, hogy Jézus második eljövetele nem sokkal keresztrefeszítése után megtörtént, valamint azt, hogy kora nem volt képes kihasználni az összes lehetőséget, ami nem lett volna más, mint maga a tökéletes kereszténység megvalósítása.

A Presbiteriánus Egyház megtagadta Noyestól a felszentelést, ezért engedély nélküli prédikátorként próbálta nézeteit terjeszteni, beleértve annak a nagyon is valós lehetőségét, hogy az ember már földi életében teljesen megszabadulhat a bűntől, sőt még a kísértésektől is. Úgy gondolta, hogy a tökéletes keresztény társadalom megvalósításának a legbiztosabb eszköze a szocializmus. Mindent közös tulajdonba kell venni, és minden kizárólagosságot el kell törölni.

Noyes még azzal a gondolattal is játszadozott, hogy a házastársi szexuális kizárólagosság is a korrupció egyik megnyilvánulása. Miután 1838-ban ő maga is frigyre lépett, megalapította első közösségét a vermontbéli Putney-ban. A csoport gyors növekedésnek indult, és 1846-ban Noyes bevezette a “komplex házasság” rendszerét.

A vermontiak többé-kevésbé puritán beállítottságúak voltak, s ahogy azt az ember sejtheti is, nem lelkesedtek különösebben Noyes kommunális terveiért. Végül is vádat emeltek ellene poligámiáért, ezért 1848-ban Noyes és társai kénytelenek voltak elhagyni Putney-t, és a New York állam nyugati részében fekvő Oneidában telepedtek le. 1851-re a csoport tagsága elérte a 205 főt. Több ipari vállalkozásban is részt vettek, amely magában foglalta az igen népszerű, Oneida Ezüstnek nevezett, ezüsttel futtatott tálak és evőeszközök gyártását is. A csoport sosem nőtt sokkal nagyobbra, létszáma fénykorában is 400 fő alatt maradt.

A csoport minden egyes felnőtt tagja házastársa volt a csoportban lévő összes ellenkező nemű felnőttnek. A csoport alkalmazta a fajnemesítés (eugenetika) eszközeit; gyermekeiket pedig meglehetősen progresszív, haladó légkörben nevelték. A tagok nagy számban létesíthettek szexuális kapcsolatot, abban az esetben, ha minden egyes tag hozzájárulását adta. Ugyanakkor a közösség határozta meg, hogy melyik pár közösülhet gyermeknemzés céljából. Mások is létesíthettek szexuális kapcsolatot, de a csoport megkövetelte, hogy a férfiak a megszakított közösülés technikáját alkalmazzák. Ez azt jelentette, hogy a pár élvezhette a szexuális együttlét örömeit, de a férfi köteles volt még az ejakuláció előtt visszavonulni. Noyes szerint ez “igazán nem volt nehéz”, bár az amerikai közvélemény ezt nehezen értette meg, illetve fogadta el.

A szokatlan társadalmi berendezkedés ellenére a közösség meglehetősen olajozottan és rendezetten működött még a felbomlás előtti utolsó években is, amikor Noyes fia, Theodore vette át a közösség vezetését. Ekkor a külső bírálatok olyannyira felerősödtek, hogy 1879-ben Noyes javaslatára eltörölték a komplex házasság rendszerét, mire a csoport hamarosan szétesett. A közösség tulajdonképpen a bűnnélküli közösségi élet modellje kívánt lenni, de a sors iróniájából benső megosztottsága és civakodásai miatt hullott szét.

Jövő-orientált utópisztikusság: a mormonok

A legsikeresebb és a legmaradandóbb utópista vallási közösség a mormonoké, akik mintegy 11,5 millióan lehetnek világszerte, ezen belül az USA-ban körülbelül 7 milliós létszámban. A protestánsok általában nem ismerik el őket hagyományos felekezetként, de ha megtennék, akkor nagyságuk a metodistákéhoz lenne hasonlítható. Alapítójuk, Joseph Smith (1805-1844) Vermontban született 1805-ben. 11 éves korában családja a New York állambéli Palmyrába költözött. A tanulatlan és szegény Smithet nem lelkesítette az a jövőkép, hogy családját a farmjukon végzett munkával segítse. A fiatal Smith azt állította magáról, hogy képes mások jövőjét megjósolni egy különleges kő segítségével, amelyet úgy használt, mint valami kristálygömböt. 1927-ben pedig bejelentette, hogy olyan különleges kincsre lelt a földben, amely majd feltárja a helybéli indiánok titkait. Azt állította, hogy egy látomásban megjelent neki a Moroni nevű angyal, és irányításával rálelt néhány arany táblára, amelyeken egyiptomi hieroglifák voltak. Kapott két “látó követ” is, amelyek segítségével a táblákon lévő szöveget lefordíthatta. Miután a fordítással kész lett, az aranytáblák visszakerültek az égbe, vagyis Smithen kívül senki más sem látta azokat. A fordítással 1829-ben lett kész, s a rákövetkező évben megjelent a Mormon könyve. A könyvben egy Amerikába került izraeli törzs, a Nephiták régi történetéről van szó, akiket a többi “amerikai bennszülöttek” elpusztítottak. Amikor az időszámításunk szerinti 384-ben Mormon és fia Moroni már látták, hogy nincs sok idejük, az aranytáblákat elásták a földbe, hogy majdani lelki örököseik megtalálják, és előkészületeket tegyenek a végidőkre. A kézirat tele volt helyesírási és gépelési hibákkal valamint az Újszövetségből hevenyészetten plagizált történetekkel, de az írás ezek ellenére is szerfelett összefüggő és érdekes volt.

Még egy hónap sem telt el a könyv megjelenése óta, amikor Smith és hat barátja bemerítkezéssel megkeresztelkedett, és egyházat alapítottak. Smithet prófétaként és látnokként tisztelték. A mormonok hittételei Smith azon képessége által keletkeztek, hogy ő képes volt Istentől közvetlenül kinyilatkoztatásokat kapni. Ezek alapján kijelentette, hogy az Új Jeruzsálem, a millennium szent városa, nyugaton, az Egyesült Államokban lesz majd; s el is küldött hat embert, hogy keressék meg.

Első közösségeik az Ohio állambéli Kirtlandban és Independence Missouriban jöttek létre. A csoport mindkét helyen gyors növekedésnek indult. Kirtlandban lenyűgöző templomot építettek a helybéli bankoktól kölcsönzött pénzen. Egy nagyobb amerikai gazdasági válságot követően, 1837-ben a hitelezők berontottak, s követelték a pénzüket. Mivel Smith és legközelebbi társa, Sidney Rigdon nem tudtak fizetni, a hitelezők kifosztották a közösséget, s majdnem teljesen el is pusztították. Smith néhány követőjével Missouriba menekült, ahol a már ott tartózkodó mormonokhoz csatlakozott.

Missouriban a mormonokat sokszor zaklatta és üldözte a csőcselék. Amikor ezt megsokallva Smith hadat üzent protestáns üldözőiknek, 1838-ban bebörtönözték. Követői nyugat Illionisba költöztek, ahol egy 15 000 főnél nagyobb közösséget alapítottak, amelyet Nauvoonak neveztek el. A mormonoknak minden anyagi javuk közösségi tulajdonban volt. A “komplex házasságot” ugyan nem gyakorolták, de a mormon férfiak nagy része poligámiában élt. Smithnek magának több mint negyven felesége volt.

Illionisban Nauvoo lett a legnagyobb, és a leggyorsabban fejlődő város. Smith néhány ezer férfiből nemzetőrséget alakított, követői pedig kinevezték őt Isten országának királyává. 1841-43 közt néhány újabb kinyilatkoztatás egyértelműen jelezte a mormonok és a tradicionális keresztények közti teológiai különbségeket. Ezek az eltérések aztán gyakorlatilag arra kényszeríttették az utóbbiakat, hogy a mormonokat szektának tekintsék. A mormonok például azt tanították, hogy Isten fiának, Jézusnak fogantatásához Szűz Mária szexuális kapcsolatba került Istennel. Ezenkívül kifejlesztették még az ún. fejlődési teológia egyik előfutárát, amely azt tanította, hogy az emberek valamikor majd maguk is olyan istenek lesznek, mint most Isten. Mivel Isten is ebben a fejlődési folyamatban van, ezért ő állandóan az emberiség előtt fog járni fejlettségben és nagyságban.

Illionis nyugati részében a mormonok hagyományosnak egyáltalán nem nevezhető nézetei, a poligámia gyakorlata, és a nemzetőrség alapítása a kívülállók közt jelentős paranoiát okozott, amelynek következtében Smithet 1844 júniusában ismét letartóztatták, bebörtönözték, és még mielőtt bíróság elé állíthatták volna, a felizgatott tömeg könyörtelenül végzett vele. A mormonok Smith akkori legbizalmasabb társa, Brigham Young vezetésével elhagyták Nauvoo-t, és a Nagy Sós tó környékére, Utahba települtek, ahol Young irányítása alatt megalapították Deseret független államát, és Youngot kinevezték kormányzóvá. Azonban 1850-re ez a terület is az Egyesült Államok fennhatósága alá került, s Young leváltására kineveztek egy nem-mormon kormányzót. A mormonok poligámiája nagyon sok amerikait nyugtalanított. 1879-ben a Legfelsőbb Bíróság intézkedéseket foganatosított a mormonok ellen, s a többnejűséget törvénytelennek nyilvánította. 1890-ben ugyan a mormonok elfogadták a kormányzat eme intézkedését, de néhány mormon még ma is poligámiában él.

A mormonok is, mint annyi más kommunista típusú csoport, kezdték feladni a közösségi tulajdont, és hamarosan felcserélték azt a kapitalizmus iránti lelkes érdeklődéssel. Erős munka-etikájuk és tiszta, takarékos életvitelük ma már híres, mint ahogy az misszionálási elkötelezettségük is. Egyházuk az egész világra kiterjed. 1970-ben nevüket hivatalosan átváltoztatták az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházára. Ugyanakkor a csoport kezdte visszafogni nyílt rasszista (fekete-ellenes) nézeteit, amely az amerikai négerek számára kezdettől fogva nagyon megnehezítette a mormonokhoz való csatlakozást. 1978-ban végre eltörölték azt a rendelkezést, amely megtiltotta a feketék pappá szentelését. Ma már az afro-amerikaiak is lehetnek mormonok, bár az Egyesült Államokban az egyház még most sem szabadult meg teljesen rasszista tanaitól. Következésképp az afro-amerikaiak nem is nagyon iparkodtak csatlakozni a csoporthoz.

A mormonoknak sikerült utópisztikus elképzeléseiket életben tartani, olyannyira, hogy ma ezrével küldik misszionáriusaikat a világ minden tájára, hogy másokat megtérítsenek hitükre, amely akár a jövő új nagy világvallása is lehet.

Krisztus Tanítványai (Disciples of Christ)

Befejezésül meg kell még vizsgálnunk egy olyan csoportot, amely a múltba akart visszatérni egy egyszerűbb, bár nem kommunista-berendezkedésű, Új Testamentumon alapuló hithez. Ez a talán legjobban restaurációs törekvésként jellemezhető csoport 1890-ben indult el Thomas Campbell, és fia, Alexander vezetésével a Washington megyei Pennsylvániában. A presbiteriánus hátterű Cambell család azzal a szándékkal kezdte el a szervezési munkákat, hogy az Új Testamentumra épülő egyházuknak neve és még krédója sem lesz, csak Krisztushoz való teljes lojalitása. Thomas és Alexander is úgy gondolta, hogy Amerika bimbózó felekezeti rendszere nem más, mint Krisztus Egyházának bűnös szakadása. A Campbellek azt tartották, hogy a keresztények közt lelki egységnek kellene lenni. Ahelyett, hogy különálló felekezetek alapításával egymás ellen harcolnak, minden kereszténynek együtt kellene a millennium előkészítésén fáradozni.

Apa és fia azt remélte, hogy sikerül visszaállítaniuk Amerika minden egyházában az eredeti evangéliumot. Azonban 30 év sem telt el, s az új csoportnak már saját neve volt – Krisztus Tanítványai –, s az az egyház, amely a felekezetek alapítása ellen küzdött, gyakorlatilag megalapította a saját felekezetét. A XIX. század végére a mozgalomhoz tartozó kongregációk közül több kezdte el terjeszteni saját, meglehetősen merev doktrinális tanítását. A csoport Amerika egyik legprogresszívebb felekezete lett, terjesztvén kizárólagos nézeteit, és aktívabb szerepet vállalván az ökumenizmusban. Ennek ellenére az Egyesült Államok néhány városában, és főleg a vidékeken alapított Krisztus Egyházaiban a konzervatív beállítottság maradt életben. A Krisztus Egyháza továbbra is azt állítja, hogy egyedül ő az Új Testamentum igazi egyházának földi megtestesítője.

Bár egymástól sokban különböztek, valamilyen formában minden egyes utópisztikus csoport megtalálta a módját, hogy új közösséget vagy csoportot hozzon létre Amerikában. Vezetőik azt remélték, hogy kezdeményezésük világítótoronyként fog szolgálni másoknak Amerikában és világszerte, elvezetvén az emberiséget a régóta keresett, földön megvalósítandó Isten országába.

Briane Turley és Peter Török - American Religious Experience

Illusztráció: Shaker háló, Mormonok