Vészi Endre író és költő

E napon született Vészi Endre író és költő (1916)



VÉSZI Endre (Bp., 1916. okt. 19: Bp., 1987. júl. 9.): költő; író, újságíró. Acélvésnök inasként kezdett írni a Népszavába, a Magyar Hírlapba, a Pesti Naplóba. Költőként indult, verseit a Nyugat, Válasz és Szép Szó közölte. 1937-ben Felszabadultál c. regénye Mikszáth-díjat nyert. 1937-40-ben a Népszavába riportsorozatot írt a különféle szakmák helyzetéről. 1945-ben a Népszava munkatársa. József Attila-díjas (1950, 1955, 1965), Kossuth-díjas (1978}. 12 regény- és elbeszéléskötetében a lélektani módszert sikerrel egyesítette a társadalmi folyamatok elemzésével. Nyolc színdarabját játszották. Legismertebb műve a megfilmesített Angi Vera.

M. Végy oltalmadba, v., 1935; Felszabadultál, r., 1937; Gyerekkel a karján, r., 1938; Csillagtérkép, v., I934-1956, 1956; Fohász szigorúságért. v., 1961; Arckép ezer tükörben, v., 1964; Aranyszoba, elb., 1966; Hangok és sorsok, rádiójátékok, 1966; Kőzene, elb., 1969; A hosszú előszoba, r., 1970; Jövő teleim emléke, v., 1972; Tériszony, elb., 1973; A teljesség igézetében, ö. v., 1974; Ember és árnyék, 1-2, ö. elb., 1975; Félhomályos zóna, hangjátékok, 1976; Farsangi király, v., 1979; Estély az Izabellán, elb., 1980; Folytatólagos vallomás, v., Békéscsaba, 1981; Értünk is fussatok paripák, v., 1981; Tűréshatár, kisr., 1982; Hattyú az udvar fölött, v., 1936-1981, 1983; Ember a retikülben, elb., visszaemlékezések, hangjátékok, 1984; A gyökérember és a sziréntulajdonos, elb., 1984; Jóisten farmerban, hangjátékok, 1985; Miért nem szóltatok?, r., Hajnali beszélgetés, d. 1986; Hány perc a nyár, v., 1981-1986, 1986; Árvai bolyongásai, elb., 1987; Forró drót, elb., 1989; Az ittmaradó város, v., 1990.

Az én apám

A költő "Az én apám" című verset 18 éves korában írta

Mint Isten szappanai, azt a sok engedetlen, vadhúsban nőtt lurkót, mik súrolják, mossák, selymezik a burkot, mik mossák a vak üregbe a lelket, mik mossák az anyának a gyermek bölcs szeretetét, mossák a holtak békélő álmát, mossák, mint országutak mentén mossa a por a tövishajú növényeket. Mossák, mint állatok, testük melegével mossák a vinnyogó kölyköket, mossák azt a sok olajos testet, lázas testet, rabszolgatestet, elaggott testet, s eladott testet, sorvadt testet és viruló testet, egyforma alázattal. Úgy, szép, színes szappanok... Mik néha buborékok lesznek pajkos gyerekek ajakán és bohó szalmaszálon kidudolnak a világból, a gyermek menyországba, millió lámpásnak, kedvnek ... Úgy, olyan áhítattal, olyan ihlettel alkotja az én apám zsírból, gépből, vérből, vasból, emberkarból, hogy tisztaság legyen a földön, oly tisztaság, mint a mesében van, hogy vígak legyenek a könnyezők... Hogy fehérre mossák az embereket! 1934 A szappanfőző apa

Új Magyar Irodalmi Lexikon /Vészi Endre honlapja