Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje - könyv

.

Az állattörténetek, állatos könyvek (Lassie hazatér, Jóbarátok, Két kicsi hód, Vuk) mindig is előkelő helyet foglaltak el a tizenvesek kedvenc könyveinek listáján. Aztán a többség hamarosan rájön, hogy ezek túlzottan "gyerekes" dolgok, így Verne, Karl May és a többi, hozzájuk hasonló szerzők könyvei általában valami eldugott helyre kerülnek.
De lehet-e nem gyerekes, sőt kifejezetten tudományos állattörténeteket írni? Konrad Lorenz könyve erre vállalkozik.

Az elmúlt években, a sajtóban is sok szó esett a genetikáról, a biológia nagy forradalmáról. Nem szabad azonban elhallgatnunk, hogy ebben az évszázadban egy másik forradalom is lezajlott a biológia tudományában. Nem csak a DNS felfedezése és a géntechnológia jelentettek hatalmas újdonságot, szemléletváltás. Lorenz az egyik alapítója egy tudományágnak, mely nem az állatok belső működésével foglalkozik, nem is az élő rendszerek felépítése érdekli, hanem az állatok élete, viselkedése, magatartása. Ezt a tudományt etológiának nevezik, magyarul viselkedéstannak.

Ne várjon azonban senki száraz tudományos könyvet. Nem tételeket és bizonyításokat fog benne találni, hanem valódi állattörténeteket. Szerelmes csókákról, tévelygő sasokról, ember nevelte libákról, hűséges kutyákról olvashatunk, az egyetlen különbség a megszokottakhoz képest, hogy Lorenz számára elsősorban az állati viselkedés mozgatórugói az érdekesek és azokat is feltárja nekünk.
Ki a vezér a csókacsapatban? Hogyan ismeri fel a kisliba a mamáját? Miért olyan eltérő a kutyák jelleme? Ilyesmikre próbál feleletet találni az osztrák kutató.
Persze nem kell attól tartani, hogy a válaszok érthetetlenek, sőt, gyakran magunkra ismerhetünk bennük. Erről maga Lorenz így ír:
Nem, nem hiszem, hogy bármit is antropomorfizálnék az ilyesfajta kifejezésekkel (csak meg kell értenünk, hogy az úgynevezett "nagyon is emberi" csaknem mindig egyenlő valami ember előttivel, vagyis hát olyasmivel, ami közös bennünk és a magasabb rendű

állatokban). Igazán elhihetik nekem: eszem ágában sincs emberi tulajdonságokat vetíteni az állatokra. Akkor már sokkal inkább az ellenkezőjét teszem: megmutatom, hogy mennyi állati örökséget hordoz magában még ma is az ember. És amikor az imént azt találtam mondani, hogy egy csókahím egyszerre beleszeretett egy csókaleányzóba, abban nincs semmi "emberközpontúság". Hiszen éppen ez az a pont, a szerelembe esés, ahol számos magasabb rendű madár és emlős szakasztott úgy viselkedik, mint az emberek. A könyvben az izgalmas és lebilincselő történeteken túl az otthoni állattartáshoz is kapunk hasznos tanácsokat. Az illusztrációkat pedig maga a szerző készítette.

Kötelező olvasmány minden állatbarátnak!

Forrás: Sulinet