Giorgio Vasari - Az ábrázolás művészeihez

Kiváló és hőn szeretett művészeim! Miközben a legjobb tudásom szerint munkálkodtam az ábrázolás nemes művészetének javán, a munkámmal járó haszon és megbecsülés mellett oly nagy gyönyörűségben volt részem, hogy nemcsak a művészet terjesztésére, dicsőítésére és erőm szerinti felmagasztalására támadt heves vágyam, hanem igaz szeretet ébredt szívemben azok iránt, akik ugyancsak ismerik ezt a gyönyörűséget, s akik nálam talán nagyobb sikerrel gyakorolták e hivatásukat; jó szándékom, amelyet a legőszintébb vonzalom hat át, úgy vélem, ez ideig meghozta gyümölcsét, hiszen ti valamennyien szerettek, mindig megbecsültetek engem, és -- szabad legyen azt mondanom -- hihetetlen közvetlenséggel, testvéri megértéssel társalogtatok velem, amikor alkalomadtán megmutattuk egymásnak munkáinkat, és jó tanáccsal, segítséggel igyekeztünk egymás javát szolgálni. Így hát szeretetem, de még inkább kiváló tehetségetek iránt érzett tiszteletem, nemkülönben természet adta hajlamom, amelyet a tudatos választás fölöttébb megerősített, mindig azt az érzést táplálta bennem, hogy köteles vagyok mindannyitoknak támogatást és segítséget nyújtani, ha úgy ítélem, hogy valamilyen módon valamiben örömöt szerezhetek vagy hasznot hajthatok nektek. E cél érdekében adtam ki 1550-ben legjobb és legnevesebb művészeink életrajzát; munkám munkám közzétételére egy más helyütt említendő alkalom indított, valamint -- az igazat megvallva a nemes felháborodás amiatt, hogy ekkora értékek igen hosszú idő óta és még ma is rejtve vannak. Úgy érzem, fáradtságom egyáltalán nem volt hiábavaló, sőt művem igen kedvező fogadtatásra talált, hiszen egyrészt sok mindenki nyilatkozott róla szóban és írásban, másrészt, noha nagy számban nyomtatták ki, a könyvkereskedőknek már egyetlen kötetük sincs belőle. Ezért barátaim szüntelen kérésére, valamint mások hallgatólagos kívánságának ismeretében elhatároztam, hogy újra munkához látok, habár jó néhány más fontos vállalkozás is leköt; tervem szerint nemcsak azoknak életrajzával bővítem művemet, akik időközben jobblétre szenderültek, s akikről ezért módom nyílik részletesebben írni, hanem pótolni szándékozom előző munkám hiányosságait; volt ugyanis lehetőségem rá, hogy sok műkincset megismerjek, másokat pedig újra megnézzek, mivel mostani mostani nagyérdemű uraim, akiknek szolgálatában állok, s s akik minden erénynek igazi menedéket és védelmet nyújtanak, nemcsak kegyesen megengedték, hanem támogatásukkal elősegítették, hogy újra beutazzam egész Itáliát, megnézzek és megismerjek sok olyan alkotást, amelynek mind ez idáig hírét sem hallottam. Tehát nemcsak kijavíthattam, hanem jelentősen ki is bővíthettem jó néhány részt, s ezért sok életrajzot szinte újraírtam, valamint több régi művészét most iktattam be könyvembe, mert eleddig hiányoztak belőle. Igyekeztem még jobban még jobban feleleveníteni azoknak az emlékét, akiket oly nagyra becsülök, ezért nagy költséggel és örömest viselt fáradtsággal fölkutattam arcképüket, hogy életrajzuk elé tegyem. Hogy még nagyobb örömöt szerezzek annak a sok-sok barátomnak, aki őszintén szereti a művészetet, habár önmaga nem művész, tömören összefoglaltam az élő és tehetségük jóvoltából mindig említésre méltó művészek alkotásainak java részét, hiszen ha jól meggondolja az ember, régebbi tisztelettudó tartózkodásom e tekintetben nem volt helyes, ugyanis csupán kiváló és dícséretre méltó műveket ismertetek, s ez talán mindenkit ösztönözni fog, hogy igyekezzék kiválót alkotni, és napról napra múlja felül önmagát; ily módon az, aki folytatni fogja e történeti feljegyzéseket, pompásabb és fenségesebb könyvet írhat, mivel módja lesz rá, hogy választékosabb és tökéletesebb művekről számoljon be, hiszen ti egyre inkább az örökkévalóság vágyától ihletett és isteni lángelmétek erejével megalkotott kincseket adtok ki kezetekből, s mutattok be a világnak. A fiatalok pedig,akik tanítványaitokként igyekeznek nyomotokba lépni, dicsőségvágytól sarkallva talán felhevülnek példátokon (hiszen a puszta haszon nem elég hozzá), s arra törekszenek, hogy kitűnő művész váljon belőlük.
Annak érdekében, hogy művemet teljessé tegyem, tehát az olvasónak ne kelljen másutt keresgélnie, kibővítettem a leghíresebb régi görög és egyéb nemzetbeli művészek alkotásainak leírásával, kiknek emléke Plinius és más szerzők jóvoltából mind a mai napig fennmaradt, s akik a régi írók írásainak köszönhetik, hogy műveik nem merültek el az örökös feledésben, mint oly sok más műkincs. Ha a művészek látják, hogy milyen nemes és magasztos dolog a mi művészetünk, hogy az összes nemzetek és kiváltképpen a legnemesebb elmék és leghatalmasabb uralkodók minden időkben nagy tisztelettel és aranyaikkal adóztak neki, akkor ez a felismerés jobbára talán arra serkenti őket, hogy igyekezzenek kiválót alkotni, talán arra ösztönöz és lelkesít valamennyiünket, hogy sok-sok ritka szépségű művel ékesítsük a földkerekséget, s ezért a megszépített világ akkora becsben fog tartani bennünket, amekkorában ama csodálatos és hírneves szellemeket tartotta. Fogadjátok tehát jó szívvel fáradozásomat, bármily kevéssé sikerült is elérnem a szeretet sugallta célt: a művészet dicsőségének és a művészek megbecsülésének szolgálatát. Művemet tekintsétek lelkem tükrének, igaz zálogának, hiszen csakis arra vágyódom, hogy dicsőíthesselek, magasztalhassalak benneteket, s mivel befogadtatok magatok közé (köszönöm is e szívességeteket, és nagyon örülök neki), mindig úgy érzem, hogy valamiképpen én is részesülök dicsőségetekben.



Forrás: Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete (első kötet 35-38. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 1983


Kapcsolódó cikk: Nagy felfedezés: Vasari Angyali üdvözlet című festményét Szegeden őrzik