Károlyi Amy költő, műfordító

.

Károlyi Amy (Károlyi Mária) (Budapest, 1909. július 24. – Budapest, 2003. május 29.) költő, műfordító. Weöres Sándor felesége volt.

Értelmiségi családban nevelkedett, édesapja a II. kerület helyettes elöljárója volt, édesanyja zongoraművésznek készült, de fiatalon férjhez ment, s a családi élet, a három gyerek gondja véget vetett művészi pályájának. Amy hat-nyolc éves korában már költőnek készült, s kamaszként Reviczky-utánzatokat írt. Budapesten magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett, később Bécsben tanult.
A Bajza utcai polgári iskola történelem, magyar és német tanára volt, a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. 1939-ben jelent meg első verse a Magyar Csillagban, 1940-ben pedig már Babits Mihály közölte le verseit a Nyugatban.
"Nem reflektorfényben és keltetőgépben váltam költővé – írja Örök újrakezdés című vallomásában. – Lassan és sötétben dolgoztak bennem a kreatív erők, szinte biológiai türelemmel és nyugalommal. A sorsom ráért. A 40-es évek elején Babits nyitotta meg a Nyugatot a teljesen ismeretlennek, s adott olyan útravalót, melyből ma is élek."
A háború után a magyar rádióban dolgozott, majd 1949-ben rövid ideig az Athenaeum Kiadó munkatársa is volt. 1948-ban lett Weöres Sándor felesége - írói neve ekkor a Károlyi-Weöres Mária volt -, harmonikus, művészileg is termékeny kapcsolatuk négy évtizedig tartott, "Tarka forgó" és "Hetedhét ország" címmel közös köteteik is megjelentek.
Műfordítóként angol, német, francia lírát fordított, "Vonzások és viszonzások" címmel jelent meg kötete válogatott műfordításaiból. Írt esszéket, visszaemlékezéseket is.
1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.
Szocialista Magyarországért Érdemrend; A Munka Érdemrend ezüst fokozata 1979, arany fokozata 1984; A Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1989; Az Év Könyve Jutalom 1990, 1992; A Magyar Művészeti Akadémia tagja 1992-től; A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 1994; Arany János-díj 1996; Salvatore Quasimodo-életműdíj 1997.

Művei:

A kislány, aki fütyülni tudott, v., 1941;
Cili cica kalandja, verses képeskönyv, 1946;
Körhinta, mesék, 1947;
Szegezzetek a földhöz, csillagok, v., 1947;
Holdistennő, v., 1957;
Tik-tak, verses képeskönyv, 1955;
Tarka forgó [Weöres Sándorral], gyv., 1958;
A harmadik ház, v., 1965;
Anti-mennyország, 1969;
-talan, -telen, ögy. v., 1972;
Pakli kártya, v., 1974;
Hetedhét ország [Weöres Sándorral], gyv., 1975;
Kulcslyuk-líra, v., 1977;
A nyúl feje, v., 1979;
Két kis bunda bandukol, v., 1980;
Vers és napló, 1981;
Nincs út Avilába, v., 1982;
Születésem története, visszaemlékezések, tan., 1984;
Weöres Sándor és Károly Amy élete képekben, szerk. [Moldován Domokossal], 1985;
A szobrok elindulnak, v., 1986;
Egy marék por, v., 1988;
Bezárt ház, v. [rajz. Weöres Sándor], Pécs, 1989;
Requiem élőkért < élőkert*ÚMIL>, v., 1990;
Mindenért mindent, v., Pécs, 1992;
Weöres Sándor titkai. Károlyi Amy és Weöres Sándor kéziratos verseskönyve, 1947-1948 [szerk. Szigethy Gábor], 1993;
A tű foka, v., 1996; A lét határa, v., 1997;
Euridiké hallgatása, v., Pécs, 1997.

Műfordításai:

Vonzások és viszonzások, vál. műfordítások, 1975;
Emily Dickinson válogatott írásai, fordítások és tan.-ok, 1978;
Han-shan: A bölcs vigyor, v., 1997

Károlyi Amy:

Bezárt ház

A bezárt házban
valaki kopog,
a bezárt házban
kopog a lélek,
maradék erő ráz ajtót, ablakot,
a hánykolódó lélek
kéri: engedjétek.
Még annyi minden mondanivalója
szorult ablaktáblák közé
és lakatba,
és hánykolódik, nem tud megnyugodni,
mert zárt a ház,
és nem nyílik szavakra.
A lakatlan házat
bedeszkázzák
koporsószegnél keményebb
szegek,
valaki ül a deszkák mögött,
de kijönnie már
nem lehet.
A munka kész,
A rések betömködve,
a művet lezárja a vakolat,
valaki benn
egy sakktábla mögött
ül mint egy bedeszkázott gondolat.
És nincs szó, ami kinyitja a zárat,
kihúzkodja a koporsó-szeget,
a szó, a gúzsbakötést bontó,
elveszett.
Hol keressük
a kicsi kulcsot,
a szerszámot, pontosan a zárba illőt
(a gondolat különben benn reked).
A kulcs a fűben rozsdál:
elveszett.

Forrás: Héttorony irodalmi magazin