A világ legöregebb sóbányája

.

Felső Ausztriában,Hallsattban található a világ legöregebb sóbányája, mely 7000 éves múltra tekint vissza.

A Hallstatti tó partján elterülő barokk kisváros Ausztria egyik legszebb helye.

A tó tengerszint feletti magassága 508 méter, hossza 8 kilométer, szélessége 2 kilométer, területe 8,5 négyzetkilométer, legnagyobb mélysége 125 méter.
Maga Hallstatt sokkal jelentősebb s híresebb város, mintsem lakosságának száma után elképzelhetnők: 1400 lakosa van. Egészséges, szélmentes klímája gyógyhellyé, üdülővé rendeli. Lakosai nagyrészt idegenforgalommal foglalkoznak, mivel az erdőművelés, a márványfaragás és a sóbánya nem sok embernek ad kenyeret. Ez a festői kisváros -- amelyet, ha az ember rátekint, valamiféle gyermeki kockajátéknak, egymás hegyére-hátára zsúfolt várépítő készségnek vélhet -- nevét, hírét  hajdani gazdagságát a sótól és sóból kapta. Az emberemlékezet határán jóval túl telepedett meg itt ember, hogy sót bányásszon. Az első ismert nép, amely a rómaiak előtt itt élt, a kelták s illirek népe volt. A "Hall" szó keltául sót jelent, amelyhez a germán "Statt" (hely, színhely) járult, e két elnevezésből lett egy, a mai.
Hallstatt házai olyan szorosan tapadnak egymáshoz, mintha attól tartanának, hogy vízbe sodorja őket a szél. Ennek azonban a térhiány az oka; a község különös fekvése folytán, terjeszkedni nem képes.
A tó környékét és a települést az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.
A városba egy közel egy kilométeres alagúton lehet bejutni. Az autókat kitiltották a belvárosból, de hely igazából úgy sem lenne a számukra.

Az alagút megépítése előtt a hegy és a tó közép épült város, szinte teljesen el volt vágva a külvilágtól. Néhány gyalogos ösvényen keresztül lehetett csak megközelíteni, de leginkább csak vízi úton, a Hallstatti tavon.
A császár is hajón érkezett Hallstattba, ami nemritkán elő is fordult. A Habsburg uralkodók ugyanis szükségét érezték, hogy látogatásukkal adjanak nyomatékot a sóbányászat jelentőségének.
A

bánya bejárat

második csuszda

Sóbánya Kaiserberg nevű része 2002 óta látogatható újra.
1734-ben találtak egy sót őrző holttestet, melyet a só konzervált, így teljesen épp maradt kb. ie. 1000-óta, és Mann in Salz néven vált ismerté.
Mielőtt belépnénk a bányába megkapjuk a kötelező védőfelszerelést, ami egy operál és egy védősisak. Ezután kezdődhet a valamivel több, mint egy órás bányalátogatás, ahol bemutatják a bánya történelmét és a sóbányászat rejtelmeit.
Két fából készült csúszdával juthatunk le a föld mélyébe a só tóig (aki nem mer lecsúszni, természetesen mehet lépcsőn is). A második egyben a hosszabb 64 méteres csúszda végénél egy automata fényképet készít az érkezőkről, mérve a sebességet (akár 50 km/h sebesség is elérhető), melyet természetesen meg is vásárolhatunk.


Forrás: Pethő Tibor - Szombathy Viktor:Ausztria (408. oldal) Panoráma, 1982  ISBN 963 243 065 7

Fotók: ausztriainfo.com