Az akarat fejlesztése

.

Pszichológiai közgondolkodásunkban gyakran tapasztalható valamiféle "akaratmítosz". Sok belső problémáról állítják, hogy azok oka az akarat gyengeségében rejlik. Úgy tűnik, hogy az ember akarati funkcióit determináltnak tartjuk, mintha  fejlesztéséhez csak "erős elhatározás" volna szükséges, semmi egyéb.
A valóságban az ember akarati élete rendkívül bonyolult szerveződésű funkciórendszer, amely egyáltalán nem független a személyiség összerendezettségétől, emocionális kiegyensúlyozottságától, az értékrendtől stb. -- sőt nagymértékben ezek függvénye. Az akarat fejlesztése csak a teljes személyiség fejlődésével együtt képzelhető el. Ezért illeszkednek az úgynevezett akarati gyakorlatok szervesen a többi közé, önállóan nem végezhetők. Az alapgyakorlat az alábbiak szerint alakul:
A hét elején keményen elhatározzuk, hogy mindennap egyszer, mindig azonos időpontban -- például pontosan délután három órakor elvégzünk egy bizonyos cselekvést. Egyszerű dolgokról van szó: megforgatjuk a gyűrűnket, magunkban elmondunk egy kedves verssort stb.
Lényeges, hogy emiatt ne szakítsuk meg jó előre folyamatos tevékenységünket, tehát ne üljünk már háromnegyed háromkor az órára meredve. A cél az, hogy miközben folyamatosan végezzük azt amit tennünk kell, idejében jusson eszünkbe elhatározásunk, és csináljuk is meg.
Kezdetben talán ez a gyakorlat okozza majd a legtöbb nehézséget. Eszünkbe jut a dolog három előtt tíz perccel, de mire újra az órára nézünk, már negyed négy felé jár. A gyakorlat legfontosabb eleme a tökéletes, percnyi pontosság. Nehezíti a végrehajtást, ha nem kerek időpontot tűzünk ki, hanem például öt óra tizenhárom percet. (Ha nagyon buzgók vagyunk, feljegyezhetjük a sikerek és a kudarcok számát. Így nyomon követhetjük, hogy öt hét múlva, amikor megint erre a gyakorlatra kerül a sor, javult-e a teljesítményünk?)

Írta: Popper Péter - A belső utak könyve (31-32. oldal) Magvető Kiadó, Budapest 1985. ISBN 963 14 0364 5