Esti visszapillantás

A nap befejezésének ápolása


 

Este, elalvás előtt az ágyban képszerűen végiggondoljuk az egész eltelt napunka, a reggeli felkeléstől a jelen pillanatig. A visszapillantás feltétlenül képszerű legyen, úgy pörgessük le a napot, mint egy filmet. Az a lényeg, hogy szemlélőivé váljunk a nap eseményeinek és benne önmagunknak. Lássuk magunkat, ahogy megyünk az utcán, dolgozunk, vitatkozunk valakivel stb. Fontos az időbeli sorrend betartása. A gyakorlat alapattitűdje az én-től való  távolítás: úgy szemléljük magunkat a dolgok és az emberek között, mint egy idegent. Meg kell engedni, hogy ennek az embernek,  -- aki én vagyok -- a viselkedése szabadon hasson rám. És ugyanúgy azoké is, akik a nap folyamán kapcsolatba kerültek velem.
Döbbenetes mennyiségű rejtett információhoz, megismeréshez juthatunk ezen a módon, amikor néhány percre eltávolodunk önmagunktól, kívülről szemléljük a velünk történt dolgokat. A gyakorlat olyan tapasztalattöbbletet eredményez, amely rövid idő alatt jelentősen növeli önismeretünket, embermegismerésünket, a helyzetek reális értékelését, viselkedésünk kontrolláltságát, a változtatás lehetőségeit.
Az esti visszapillantást végző két nehézséggel fogja magát szembetalálni:
Elkalandoznak a gondolatai, felbomlik a nap időrendje, átadja magát indulatainak, érzelmeinek, asszociációinak  és emlékeinek. Mire fölocsúdik, már messze kanyarodott a felidézett nap eseményeitől.
"Belealszik" az esti visszapillantásba. A napnak még a negyedéig sem jut el -- s már arra ébred, hogy már reggel van. A belealvás ellen hat, ha elkerüljük a túlzott részletességet. A visszapillantás valóban "filmszerű" legyen, tehát jó ritmusban, a lényeges eseményekre koncentrál "vágásokban" történjen. Egy-egy fontosabb helyzetnél, jelenetnél azután kicsit elidőzhetünk, részletesebben végignézhetjük, ha igényünk van rá.
Ha már elkalandozás és belealvás nélkül jól tudjuk elvégezni az esti visszapillantást, szellemi erőink fejlesztése érdekében áttérhetünk a nehezített formára: fordított sorrendben pergetjük végig a napot, ugyanilyen filmszerűen, a lefekvés pillanatától a reggeli felébredésig. Az eltelt napnak fordított sorrendben való végignézése -- hasonlóan Karinthy visszafelé pergő élet-filmjéhez -- rendkívüli módon fejleszti koncentrálási képességünket.
Ismételjük: Az esti visszapillantás önmagában is megálló gyakorlat, pszichés önkarbantartásunk egyik legfontosabb módszere, amely egyesíti magában számos kisebb gyakorlat kedvező hatását.
Mondanivalónk lényege, hogy ne vádaskodjunk az objektív körülmények ellen, hanem vállaljuk el, hogy saját életformánkért mi vagyunk a felelősek. Életritmusunk magával hozza, hogy sokszor kell rohannunk. Csakhogy nagy különbség, hogy nyugodtan rohanunk-e vagy izgatottan? És ez elsősorban rajtunk múlik.


Írta: Popper Péter - A belső utak könyve (67-69. oldal) Magvető Kiadó, Budapest 1981