Bonaparte Napóleon

Franciaország császáraként háborúk sorát indította, és átrajzolta Európa térképét

Napóleon a francia történelem kétségkívül legnagyobb alakja volt; kiemelkedően tehetséges hadvezér, aki magának aratta le a nagy francia forradalom hozta társadalmi változás gyümölcseit. A 19. század legelején előbb konzullá, majd császárrá kiáltotta ki önmagát, de nem érte be ennyivel, és Európa többi országát is szerette volna meghódítani. 1800-ban legyőzte az osztrák hadsereget az itáliai Marengónál, majd 1803-ban megindította a róla elnevezett, az 1815-ös waterlooi csatáig tartó háborút.

Jacques-Louis David: Napóleon a dolgozószobájában (1812

Bonaparte Napóleon (Ajaccio, Korzika, 1769. augusztus 15. – Szent Ilona, 1821. május 5.)

Ezt a napóleoni háborút a Francia Császárság viselte többféle szövetséggel szemben, amelyekben az állandóságot Nagy-Britannia jelentette. Napóleon a szigetországot is szerette volna meghódítani, és 1797-ben kijelentette: a flottára összpontosítva kell megsemmisítenünk Angliát. Ha ez sikerül, akkor egész Európa a lábunk előtt hever. Ez a lehetőség azonban végképp köddé vált, amikor a brit flotta 1805-ben Trafalgarnál döntő győzelmet aratott a francia hajóhad fölött.

Az egész földrészt a saját uralma alatt akarta egyesíteni. Ez ugyan nem sikerült neki, viszont győzelmei Európa szerte nagy lökést adtak a nacionalista mozgalmaknak. Legyőzte Ausztriát, valamint a Német-római Birodalmat, amelynek helyén megalakult a kis német államok Rajnai Szövetsége, a majdani egységes Németország előfutára. Hatalma csúcsán a saját rokonait és híveit ültette Hollandia, Svédország, Spanyolország és kisebb olasz államok trónjára. Nemcsak katonai sikereivel változtatta meg a világot, hanem számos reformjával, újfajta politikájával is. Új törvénykönyvet (Code Napoleon) íratott, amely az öröklött jogoknak elébe helyezte a személyes érdemet; az ő hadseregében is akárkiből lehetett tábornok, ha a tehetségével rászolgált. A törvénykönyv biztosította a vallásszabadságot is. Katonai téren kevés újítást vezetett be, de azzal, hogy erősen támaszkodott a könnyű-tüzérségre, megváltoztatta a háborúzás módját, mivel ellenfeleit alkalmazkodásra kényszerítette. Minden idők egyik legkiválóbb stratégájának tartják; csatáinak történetét még ma is tanítják a katonai akadémiákon. A szövetséges túlerővel szemben ennek dacára vereséget szenvedett, s előbb az olasz Elba szigetére száműzték; innen ugyan még diadalmenetben tért haza Párizsba, ám Waterloonál végleg legyőzte őt az angolok vezette koalíció, s élete hátralévő hat évét a világ végén, az atlanti-óceáni Szent Ilona szigetén kellett töltenie száműzetésben. Császárságának rövid 11 éve alatt is sikerült azonban jelentősen megváltoztatnia az európai történelem menetét.

Forrás: Királyok, hősök, vezérek (9. oldal) Bookazine Kft.,Geopen Könyvkiadó Kft. (2014) ISSN 2064-8952 ISBN 978-963-12-0563-3

Kapcsolódó tartalom: Napóleon és Wellington