2009. október 5., hétfő

Középkori norvég kézművesség

.





Az ősi időkből származó leletek számos példával szolgálnak arról a tudatos törekvésről, amellyel a norvégok a hétköznapi szerszámokat és felszereléseket esztétikai értékkel ruházták fel. Az Osbergben talált tárgyak között ügyes kezű művészek munkáját bizonyító és komoly szakmai jártassággal készített szöveteket és favéseteket lelhetünk fel. A középkori norvég templombelsők és bútorzatuk szintén erről az igényes iparművességről tanúskodnak. A padok faragványai, a vörösrézből és ezüstből készült különböző templomi kellékek és az akkori szokásoknak megfelelően gyönyörű szövésű egyházi kelmék a legméltóbb képviselői ennek a művészetnek. Ilyen kelme például az ismeretlen művész alkotta Baldisholi díszítő kárpit is.

A rózsafestés különböző formájú és méretű rózsamintákat díszítőelemként használó egyedi norvég dekorációs technika. A rózsafestés a hajdani paraszti és földműves közösségekben volt rendkívül népszerű, így ma már a hagyományos norvég népművészet részének tekinthetjük.

A XVI. század folyamán a norvég aranyművesek jellel kezdték ellátni termékeiket, így attól fogva a késztermékeken mindig megjelent az alkotó neve.

A reneszánsz idején virágzó másik számottevő ősi hagyomány a Gudbrandsdalen vidékén meghonosodott képes szőttesek készítése volt. A szőtteseket jellemzően nők készítették. A XVII. század elejétől fogva a magas művészi értékű és jelentőségű vésetekkel díszített kemencéket létrehozó norvég vasművesség is hozzájárult a norvég kézművesipar alapjainak meghatározásához.

A vidéki területeken a fafaragás és a rózsafestés hagyománya még a XIX. század során is fennmaradt. 1814-ben a függetlenség elnyerése sok lehetőséget kínálhatott volna a kézműves társadalomnak, de az azt követő évtizedek szegénysége komolyan megakasztotta az ez irányú fejlődést. Bár a XIX. század második felében a norvég kézművességre még mindig erősen hatottak az ősi hagyományok, az új technológiák elterjedése is kezdte éreztetni hatását. Az 1852-ben alapított Hadeland Üveggyár a magasabb technikai szinten álló külföldi technológiák átvételével fogott finomabb üveg gyártásába. Az angol kőfaragási technikát az Egersund Fajansz Művek honosította meg, és 1887-ben hozták létre a Porsgrunn Porcelángyárat , mely Norvégiában elsőként gyártott porcelánt.

Az elmúlt száz évben a kézművesség esztétikai értéke egyre nagyobb elismerésnek örvend a századforduló óta a jelentősebb városokban megrendezett számtalan nagy nemzetközi kézműves kiállításnak köszönhetően. A fejlődésben központi szerepet játszott a norvég aranyműveseknek az a törekvése, hogy a megbízások teljesítésére szánt idő nagyobb részét ne a műhelyekben töltsék, hanem idejüket inkább a munkák művészi megtervezésének szenteljék.

A szecesszió idején a norvég kézművesség iránti megújuló érdeklődés az olyan ősi viking motívumok, mint a szörny- és sárkányfejek újjászületését hozta. Ezek azóta a kézműves alkotások számtalan változatában megjelentek, erős nemzetközi érdeklődést keltve, és ezzel gyakorlatilag nemzeti jelképekké váltak.

Az 1930-as években a funkcionalista formatervezés elterjedése jelentős hatással volt a skandináv iparművészetre, és az 1950-es évekre egy finom, lágyabb és humánusabb irányzat, a skandináv design néven elhíresült iskola kialakulásához vezetett.

Az 1970-es évek fejleményei forradalmasították a kézművesipart. A textil, üveg, kerámia és egyéb kézműves mesterségek vizuális művészeti ágként teljesen elfogadottá váltak, míg a termékek szorosan vett célja és funkciója veszített fontosságából. Az iparosok és kézművesek szövetségük, a Norske Kunsthåndverkere (Norvég Kézművesek) révén 1974-ben jogosulttá váltak az Államilag Garantált Jövedelem Rendszerben való részvételre és általánosságban véve elfogadottá váltak a norvég művészeti körökben. Az 1980-as évek folyamán nőtt az ipari formatervezés fontossága, így számos kézműves kapott felkérést illetve megbízást közterek illetve épületek díszítésére. Az 1994-es Lillehammeri Téli Olimpia idején a művészi kifejezésben fontos szerep jutott a kézműveseknek és a formatervezőknek.


Forrás: Norvégia - hivatalos honlapja Magyarországon

Nincsenek megjegyzések: