Bejegyzések
„hálával tartozunk azoknak, akik képesek felgyújtani .. a belső fényt.”
Schweitzer világnézete az élet tiszteletén
alapult. Schweitzer véleménye szerint az élet és a szeretet ugyanazon
az alapelven nyugszik: tisztelet az élet minden
megnyilvánulása iránt és
személyes szellemi kapcsolat a világmindenséggel. Ennek megfelelően, az
etika abban áll, hogy minden egyes élőlénynek az élniakarását
ugyanolyan tisztelettel kell fogadni, mint a sajátunkat.
„Minden erőmmel azon voltam, hogy megragadjam az erkölcs alapvető és általános fogalmát, amit egyetlen filozófia sem tár elénk. Egyik lapot a másik után írtam tele, csak azért, hogy erre az újra meg újra tovatűnő problémára összpontosítsam gondolataimat. Két nap telt el így. A harmadik nap estéjén, amikor a lenyugvó nap fényében haladó hajónk éppen egy vízilócsordát kergetett szét, hirtelen, anélkül hogy megsejtettem vagy kerestem volna, megjelentek előttem a szavak: »Az élet tisztelete«. A vasajtó engedett. Feltárult az ösvény a sűrű erdőben. Végre megnyílt előttem a világ- és életigenlés meg az erkölcs találkozásához vezető út.”
Albert Schweitzer filozófus, teológus, orvos orgonaművész egy elzászi kisvárosban nőtt fel, protestáns családban. Már kilenc évesen orgonán játszott édesapja parókiáján. Érettségi után Párizsban filozófiát tanult. 30 éves korában, a párizsi evengélikus misszió önkéntes orvosokat kereső felhívására, orvosi tanulmányokat kezdett és elutazott Gabonba, ahol Lambarénében kórházat alapított. Mivel német állampolgár volt, 1917-ben letartóztatták és 1918-tól két különböző franciaországi táborba internálták.
Az internálás alatt írta Kultúrfilozófia című művét. Schweitzer 1924-ig Európában maradt, majd visszatért Afrikába, ahol újjáépítette és berendezte kórházát, alkalmassá téve több ezer afrikai beteg fogadására, akik közül háromszáz leprás volt. Gyakran visszatért Európába, hogy előadásokat tartson és orgonakoncerteket adjon, amelyekkel a pénzügyi hátteret biztosította. 1953-ban Nobel-békedíjat kapott tevékenységéért.
„Minden erőmmel azon voltam, hogy megragadjam az erkölcs alapvető és általános fogalmát, amit egyetlen filozófia sem tár elénk. Egyik lapot a másik után írtam tele, csak azért, hogy erre az újra meg újra tovatűnő problémára összpontosítsam gondolataimat. Két nap telt el így. A harmadik nap estéjén, amikor a lenyugvó nap fényében haladó hajónk éppen egy vízilócsordát kergetett szét, hirtelen, anélkül hogy megsejtettem vagy kerestem volna, megjelentek előttem a szavak: »Az élet tisztelete«. A vasajtó engedett. Feltárult az ösvény a sűrű erdőben. Végre megnyílt előttem a világ- és életigenlés meg az erkölcs találkozásához vezető út.”
Albert Schweitzer filozófus, teológus, orvos orgonaművész egy elzászi kisvárosban nőtt fel, protestáns családban. Már kilenc évesen orgonán játszott édesapja parókiáján. Érettségi után Párizsban filozófiát tanult. 30 éves korában, a párizsi evengélikus misszió önkéntes orvosokat kereső felhívására, orvosi tanulmányokat kezdett és elutazott Gabonba, ahol Lambarénében kórházat alapított. Mivel német állampolgár volt, 1917-ben letartóztatták és 1918-tól két különböző franciaországi táborba internálták.
Az internálás alatt írta Kultúrfilozófia című művét. Schweitzer 1924-ig Európában maradt, majd visszatért Afrikába, ahol újjáépítette és berendezte kórházát, alkalmassá téve több ezer afrikai beteg fogadására, akik közül háromszáz leprás volt. Gyakran visszatért Európába, hogy előadásokat tartson és orgonakoncerteket adjon, amelyekkel a pénzügyi hátteret biztosította. 1953-ban Nobel-békedíjat kapott tevékenységéért.
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése