Szimonidesz Lajos: Az adventisták

A baptista-mozgalom egyik elágazódása az adventizmus, mely névét onnan nyerte, hogy Krisztus újra eljövetelét várja. A Krisztus-várás nem adventista specialitás. Minden keresztény egyház hisz abban, hogy Krisztus "felment a mennybe s onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat". Az első keresztények azt várták, hogy Krisztus még életükben visszatér s megtartja az ítéletet. A várakozás azonban nem teljesült be. Egyik generáció a másik után hiába várta Krisztus újra eljövetelét, de azért azt a hitet a keresztény egyház nem adta föl, hanem bizonytalan időre prolongálta. Általában meglehetősen elhomályosodott és háttérbe szorult hittétel, zavaros időkben azonban meglepő szabályszerűséggel újra meg újra fellángoló várakozás, mely lelki járványképp ragad m

eg kisebb-nagyobb tömegekben. A nagy egyházak higgadt, arany középúton járó gondolkozására igen jellemző e gondolat háttérbe szorítása, viszont az is jellemző, hogy mennyire visszatérő láz ez a várakozás a legkülönbözőbb szekták rajongásában. Krisztust számtalanszor várták már vissza. Az 1000. év körül, majd a keresztes háborúk és a reformáció idejében, különböző kegyes bibliaolvasó körökben. A várakozásnak bibliai alapja van. Dániel és János Jelenéseinek könyve utalnak titokzatos számokkal a világ végére. Értetlen emberek ezekből az adatokból igyekeznek kiszámítani a világ vége bekövetkezésének az időpontját s a várakozással járó lázat és félelmet rendesen sikerrel tudják beszuggerálni egyszerűbb gondolkozású emberekbe. Az adventista mozgalmak fellángolnak és elmúlnak. A várakozás összeomlása rendesen megsemmisíti őket. A 19. század elején keletkezett adventista-felekezet azonban maholnap százéves multra tekinthet vissza, mégis mindig töretlen hittel s nem minden siker nélkül terjeszti a Krisztus eljövetelében való hitet.
A felekezet alapítja az amerikai szegény farmercsaládból származó William Miller (1782-1849), aki 34 éves korában csatlakozott a baptistákhoz s 1822 óta foglalkozott apokaliptikus "tanulmányokkal". Dániel könyve 8. 14-ből ("És mondá nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig és utána megtisztíttatik a szent hely") kiokoskodta, hogy a szent hely megtisztítása a világ vége s hogy a 2300 nap nem közönséges, hanem "prófétai" nap, amit Mózes IV. könyve (14. 34) szerint egy esztendőnek kell venni. A hely tehát azt jelentené, hogy a jövendölés a világ végére vonatkozik s azt 2300 év mulva bekövetkezőnek mondja. Csak az a kérdés, hogy a 2300 évet honnan kell számítani? Miller a Kr. e. 457. évet, Ezsdrás Jeruzsálembe való visszatérésének az évét veszi kiindulópontjául. 7X70=490 év mulva, tehát a keresztény időszámítás 33. évében halt meg Krisztus. Ez a tény megerősíti a kiindulópont helyességét. Ezen az alapon a 2300. év Kr. u. 1843-ra esik. Miller 1831-ben hozta nyilvánosságra ezt a felfedezését, prédikáló körútra ment vele s lapjaiban is hirdette, ahol pontosabban 1843. március 21. és 1844. március 21-e közé tette Krisztus eljövetelét. Hívei világvégi hangulatukban elhagyták vagyonukat, munkájukat s fehér ruhába öltözve várták a Messiást. A terminus elmúlt anélkül, hogy Krisztus eljött volna. Miller bevallotta tévedését, híve S. S. Snow azonban megállapította, hogy csak a számításba csúszott be hiba azzal, hogy Miller elfeledkezett Máté ev. 25. részéről, melyben az van mondva, hogy "a vőlegény késett" s csak egy fél nappal = egy fél évvel később jött. 1844 október 21-e is elmult Krisztus eljövetele nélkül. A kétszeri csalódás sokakat kijózanított a várakozásból, Miller és sok híve azonban megmaradt a várakozás mellett. Rosszul számoltak, de az ítélet nem fog elmaradni.
A baptisták 1845-ben Millert követőivel együtt kizárták, azóta az adventizmus külön felekezetként szervezkedett.
Számos ága van. Eltéréseik s maguk is jelentéktelenek, Amerikán kívül hívei csak a szombatos-adventista iránynak vannak. Ezek főként abban különböznek a többiektől, hogy vasárnap helyett a szombatot ünneplik heti ünnep- és pihenőnapként. Van egy traktatusuk, amelyben kerek száz bibliai helyet sorolnak fel szombatosságuk igazolására. A mozgalom megindítója Josef Bates hajóskapitány volt 1846-ban írt könyvével, lelke pedig a White-házaspár: James White (1821-1881) és felesége, Ellen G. White (1827-1917), akinek sok látomása volt s akit ezért hívei prófétanőnek tartottak. "White nővér" egy látomásában megtudta, hogy William Miller számítása helyes volt, csakhogy annak a dátuma nem a föld megtisztítása, hanem a mennyei szentély előkészítésére vonatkozik. 1844. október 22-én Jézus csakugyan megkezdte az égben a mennyei szentély megtisztítását, amit a keresztény vasárnap szokásának a meggyökereztetése szentségtelenített meg...
A mozgalom 1853-ban vett nagyobb lendületet, 1858-ban az ószövetségre való hivatkozással bevezette a tizedet s ezzel annyi jövedelemre tett szert, hogy berendezkedhetett és misszióra is gondolhatott. 1874-ben Svájcban, 1876-ban Németországban is letelepedtek. Missziójuk huszonöt éve Magyarországon is működik. Budapesten négy gyülekezeti helyiségük van, magyarországi tatjaik száma 1926-ban 1222 volt. A misszióra nagy hangsúlyt helyeznek, mert Krisztus nem jöhet el addig, míg evangéliuma minden népnek nem prédikáltatik. Az egész világon 7500, nálunk 26 misszionáriusuk foglalkozik prédikálással és hittérítéssel s ezenfelül rendkívül nagy hangsúlyt helyeznek az iratterjesztésre, apró füzeteiket milliószámra szórják szét, nálunk 80 iratterjesztőjük működik. Európai iratterjesztő központjuk az Internationale Traktatgesellschaft Hamburgban. Tagjaik száma az egész világos kb. negyedmillió, Németországban 15.000. Gyülekezeteik önállóak s véneik vezetése alatt állnak. Ahol elegen vannak hozzá, fizetett prédikátorokat tartanak, akiket a Magdeburg mellett levő Friedensau-ban képeznek ki. A gyülekezetek egyesülésekbe csoportosulnak.
Tanaik közül, amelyik körül minden gondolatuk forog, a Krisztus eljövetelére vonatkozó tantétel. White nővér látomásai szerint ezt három jel előzi meg. Az első William Miller számítása volt. A másodikat angyali kinyilatkoztatás formájában White nővér kapta: az úr tudatta vele, hogy a vasárnap megünneplésének a súlyos bűne miatt nemcsak a katolikus, hanem az evangéliumi egyházak is elkárhoznak. A harmadik jel az lesz, hogyha a szombatos adventisták népe 144.000-re szaporodik s óvja az emberiséget a vasárnap ünneplésétől. A vasárnapot a pápaság hozta be, ezért a pápa az antikrisztus. L. R. Conradi János Jelenései könyve (13. 18.) fenevadjának 666-os számát a "vicarius filii dei" kifejezésre vonatkoztatja:
A keresztelés tekintetében a baptista álláspontot foglalják el. János ev. 13. 14. s köv. alapján Jézus példájára meghonosították a lábmosás szertartását, ami mindig megelőzi az úrvacsorát. Ésaiás 66. 17. alapján súlyos bűnnek tartják a disznóhúsevést, általában vegetariánusok és ellenségei az alkoholélvezetnek és a dohányzásnak is. Friedensau-ban vegetarianus élelmiszergyáruk is van. 

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, Könyvértékesítő Vállalat, Budapest, 1988, 651-653. oldal.)  ISBN 963 7455 93 0