Boldog vagy?

A boldogságot nem megtalálni, hanem megteremteni kell. És nem kívül, hanem belül.


Mi is a boldogság? Vannak kivételes pillanatok, amikor az ember megszédül és napokig a föld felett jár. A rendkívüli alkalmak, az élet csúcspontjai azonban gyorsan elmúlnak, és nem lehet egy életen át megélni abból, hogy megnyerem ezt,  megszerzem azt, kitüntettek, elismertek, stb. A bölcs ember nem attól várja a boldogságot, hogy zsinórban eget verő dolgok történjenek az életben, mert azok is mindig beletorkollanak a hétköznapiságba. Hanem szeretne minden nap, ha nem is boldog, de legalább elégedett lenni.Olvastam egyszer, hogy egy népnél az emberek minden nap végén egy fekete vagy fehér kavicsot dobtak korsójukba, aszerint, hogy rossz vagy jó napjuk volt. Amikor meghalt valaki, széttörték a korsóját és megszámolták, hány fehér és hány fekete kavics volt benne. Ha több volt a fehér, akkor tudták, hogy az elhunytnak boldog élete volt.
 Van ebben a szokásban valami nagyon megszívlelendő. Ha volna ma is ilyen szokás, én a korsóm felett állva esténként mélyen átérezném annak a felelősségét, hogy miként ítéltem meg a napomat. Csalni nem szeretnék, de jó lenne csak fehér kavicsot pottyantani a korsómba. Visszatérve a rendkívüli napokra: bármily fantasztikus győzelemért is csak egy fehér kavics jár. A boldog élet tehát nem a "nagy fehér kaviccsal", hanem a sok pici fehér kaviccsal azonos.
Hogy fehér vagy fekete kavicsokat gyűjtögetünk-e, nem a vak sorson, hanem rajtunk múlik.
Saját életünk nem tőlünk függetlenül zajlik, hanem általunk valósul meg. Nem kívülállók vagyunk, akik esténként mérlegre tesszük a velünk történteket, hanem életünket mi magunk alakítjuk. Nem este, s pláne nem évek múltán kell valamit pozitívan látnunk, hanem menet közben, ahogy alakulnak a dolgok.
A folyamatos elégedettség, aminek a nap végén egy fehér kavics lesz a díja, nem más, mint a folyamatos pozitív áthangolása mindennek, ami történik velem. Nem a jó dolgokkal kell megküzdeni, hanem azokkal, amik elsőre negatív élményt jelentenek. Hangsúlyozom, hogy élményekről és érzelmekről van szó, nem pedig eseményekről. Mi más volna az elégedettség, mint életünk eseményeinek folyamatos pozitív értelmezése?
A sors mindig az önbeteljesítő gondolkodás következménye. Az élet percekből áll, s akár minden perc után születik egy döntés, egy értékelés, és a folytatás ettől függ. Ha azt gondoljuk, hogy "ezt nem lehet "megcsinálni", vagy "ennek nincs értelme", vagy "ezt már nem bírom ki", az eldönti, mi lesz a következő lépésünk. Felhagyunk a próbálkozással, elmegy a kedvünk, feladjuk a küzdelmet, s ez az, amire Henry Ford azt mondta: akár hiszel benne, akár nem, igazad lesz. A dolgok pozitív értelmezése más tettekre sarkall minket, mint a negatív. Különös dolog, hogy az elégedettség sikert, az elégedetlenség pedig kudarcot szokott szülni.
Kudarc, veszteség esetén a pozitív hangszerelés fakadhat abból, hogy "sokkal rosszabbul is történhetett volna", vagy, hogy "mit tanulhatok én ebből". Ez utóbbira szokás mondani, hogy nincs kudarc, csak tanulság. Sok embert az tesz boldogtalanná, hogy nem ismerik el, nem fogadják el, megalázzák, stb. A negatív emberi viszonylatok kezelésében fontos felismerés, hogy mások véleménye sosem minket, hanem őket minősíti.
Az élettel leginkább azok az emberek elégedettek, akik úgy érzik, életüknek értelme, célja van, valahonnan valahová  tart. A közös bennük,hogy elégedettnek akarják érezni magukat. Ki a krumplisor végigkapálása, ki az V. szimfónia levezénylése után, ki a végre ágyba tuszkolt, alvó gyermekei láttán érez elégedettséget. A lényeg: nem feltétlenül a világot, elég magunkat átalakítani, hogy azt mondhassuk: boldogok, na jó, mondjuk inkább úgy: elégedettek vagyunk!


Szerző: Szendi Gábor - Paramedica Egészségmagazin XIII. évfolyam 3. szám 2014. június-július (3. oldal)