Nő és férfi (részlet)

Nemrégiben kiadták Füst Milán naplóját. Azokat a feljegyzéseit is, amelyeket talán nem is a nyilvánosságnak szánt. Gondolatokat, amelyeket az ember csak akkor mond ki, ha utána "magára húzza a koporsó fedelét".
Vagy talán akkor se.
Így ír:

"Egyre inkább megértem azokat, akik elfordulnak az asszonyoktól. Az érzékiség csökkentével a lélek inkább társat keres, mint szeretőt. ... Ha körülnézek, vagy visszanézek, alig-alig találok olyan asszonyt, aki sokat jelentene nekem -- vagy barátaim bármelyikét pótolni tudná. Boldog vagyok, ha barátaim egyikével-másikával beszélgethetek -- felfrissülök, a lelkem megújul. -- S hányszor éreztem magam úgy asszonnyal? -- Hiúk voltak, kicsinyesek, korlátoltak, felismerés-képtelenek. Egy alsóbbrendű fajta, no! -- Barátaimat szeretem, barátaim feleségeitől pedig borsózik a hátam ... Bájukon, érzékeket felcsigázó szépségükön kívül mást nem várok a nőktől. Akárhogy szeretjük is őket, vagy vágyunk rájuk ... Jóságuk unalmas, s hiányzik belőle az értelem szépsége."

Mi férfiak, általában így gondolkodunk. Ezek egy több ezer esztendős patriarchális világ szavai.

*

A két legnagyobb szerep a nő és a férfi. Ezek is szerepek, igen. Amíg az ember a Teremtő

álmában élt, nem léteztek. Egyik sem voltunk még. Azt se mondhatjuk, "mindkettő együtt", mert ebben az álomban egység volt, nem kettősség. Ez az álom az Ember Ideája volt. Ahhoz, hogy létrejöjjön, ketté kellett hasadnia, férfivá és nővé.
A kínaiaknál az Ősállapotot egy üres kör szimbolizálja, a wucsi, ahol rejtélyes okból hasadás történik: megjelenik a világos jang a sötét pöttyel és a sötét jin a világos pöttyel -- és beindul a létesülés folyamata. Az egyik a férfi -- a másik a nő. Az, hogy a kis női pötty ott van bennünk, férfiakban, s a férfi pötty bennetek, nőkben, azt jelenti, hogy nemcsak vonzás és feszültség van közöttünk, de egymásba át is tudunk alakulni.
"A Teremtés alapvető törvényének -- mondja szellemi mesterem -- nem célja, hogy a két erő önmagát fenntartsa és megőrizze. A férfinak át kell élnie a nő, a nőnek a férfi állapotát."
Ez a két "pötty" titka. A férfinak át kell élnie az az alázatot, a hitet és a befogadást, a nőnek a világosságot, a teremtő szellem erejét.
De, ami még lényegesebb, az az, hogy mindkettő erő, a jn és a jang is el tud romlani. Amire azt mondják, "öreg jang" -- az a rossz jang, a minőségét elárult, lezüllött férfi-erő, s nem marad fenn sokáig: át kell változzon sorsszerűen. S ugyanez van fordítva a jin-nel is.
Ha valami elromlik, nem állhat fönn sokáig -- át kell alakulnia. A tibeti buddhizmusban a létesülés kerekét a Sárkány és a Tigris forgatják. Szeretkeznek. Mi, férfiak vagyunk a Sárkányok, s a nők a Tigrisek. Egymást forgatjuk, öleljük, elengedjük: így jön létre a világ. De úgy tanítja az Átváltozás Törvénye, hogy ha a Sárkány túl gőgös, konok és öntelt, belsejében megnövekszik a sötét pötty, és Tigris lesz belőle. Így tanulja meg az alázatot. S ha a Tigris lány túl sötét, túl tehetetlen, arcátlan és öntudatlan, átváltozik Sárkánnyá, hogy megtanulja a fényt és a fény adásának erejét.
Az élet olyan páros tánc, ahol váltjuk a vezető és a vezetett szerepét -- csakis így jöhet létre minden fejlődés és átalakulás.

Írta: Müller Péter - Szeretkönyv (250-251. oldal) Alexandra, 2006 ISBN  963 370 063 9