Pásztor Árpád: Mikes

Mikes Kelemen

Zay urfi mond:

Mikes apám, miért e sirás,
Minek a penna, mért az írás?
Hányan valánk? Ketten vagyunk,
Új hóra mink is elfogyunk,
Csak elfogyunk...

Bujdosónak nincs visszaútja,
Idő felverte, hó befútta,
Hajunk deres, vállunk esett,
Éljük le ezt a keveset,
Ez keveset.

Toll minek reszket vén kezedbe,
Könny minek gyül öreg szemedre?
Ruhánk vedlett, zsoldunk szegény,
Rágódunk mások kenyerén,
Más kenyerén.

Jöttünk hétszáz és tizenhétben,
Ma benn vagyunk az ötvenhétben...
Rongyos kuruc!... Ez megmaradt...
Vesd el, Mikes, a tolladat,
A tolladat...


Mikes felel:

Te csak pipálj, Zay úr, barátom,
Tudom, hogy hasznát úgy se látom,
De betűim el kelle sírnom,
De szívemet ki kelle írnom,
Ki kelle irnom.

Forrás: Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 3. szám · / · PÁSZTOR ÁRPÁD: MIKES

Kapcsolódó tartalom: Székely életek – Mikes Kelemen