Az égitestek és a mitológia

.

Aphrodité

Apolló – Nap

A görög mitológia szerint az istenek idejük legnagyobb részét az Olümposzon töltötték. Ők annak köszönhették halhatatlanságukat, hogy rendszeresen fogyasztották felséges italukat, a nektárt, és ínyenc eledelüket, az ambróziát. Számos természetfeletti tulajdonsággal rendelkeztek, például, meg tudtak jelenni emberi és állati formában egyaránt. A görög istenek ugyanolyan jó és rossz tulajdonságokkal rendelkeztek, mint az emberek, éppen ezért az Olümposz gyakran volt hangos a vitáktól és viszályoktól.

Apollón,- Zeusz és Léto fia, Artemisz ikertestvére, neve olykor egyszerűen Phoibosz " Ragyogó"-, jelenítette meg az ókori görög mitológiában a Nap erejét. Vihar, tűz és fényisten volt, az élet isteni fia, a tisztaság, a világosság és fény gyógyító erejének hordozója. A jóslás és a költészet istene.

Tüzes nyilával elpusztítja az alvilág sötét lényeit, az ellene forduló vagy lázadó embereket. Értett a betegségek, sebek orvoslásához. Külsejét tekintve daliás, arányos testalkatú, fejét aranyos fürtök borítják, tekintetéből nyugalom és a szellem fénye árad. Szereti a dalt és pártolja a költőket, ő a múzsák karvezetője, a lantjátékot Hermésztől tanulta.

A lakomákon az isteneket dallal, muzsikával gyönyörködteti. Kedvenc állata a hattyú és azok a madarak, amelyeknek röptéből jósolni szoktak. Gyógyító istenként hatáskörébe tartozik a bűnök eltörlése, olykor azonban szigorúan lesújt a halandókra, például ikertestvérével, Artemisszel lenyilazza az elbizakodott Niobé gyermekeit, máskor járványt küld az emberekre. Ért a vadászathoz is felszereléséhez tartozik egy ezüst íj, melynek nyílvesszői mindig célba találnak. Kedvesei közül híres Daphné, aki elutasította szerelmét, ezért az isten babérfává változtatta.

A Naphoz hasonlóan azonban a napistennek is van árnyékos oldala. Ő a görög mitológia titokzatos Dionüszosza, az önkívület, a mélyből feltörő életkedv, a szőlő, a bor, a szüret, a mámor, aki egyben a földalatti lények, az éjszakai élet istene. Dionüszosz az őserő megtestesítője, nemhiába kísérik útjain vad szatírok. Idő előtt, fejletlenül született, ezért Zeusz bevarrta a combjába, és addig ott tartotta, amíg erős csecsemővé nem fejlődött, ezért Dionüszoszt joggal nevezték kétszer született istennek.

A mondavilág azonban a negatív vonásokat sem hallgathatja el. Neki tulajdonít néhány jellegzetes emberi gyengeséget, mint például önteltséget, kritikátlanságot, saját személyünk túlbecsülését. Apollón a babérkoszorú viselésének dicsőségén kívül, magában hordozza a mély zuhanás lehetőségét.

A görög mondavilágból származik a " napvilágra kerül" kifejezés, ami a szólásban rejlő igazság alapja. Aki hazudik, az menekül a fény elől, a sötétben adja át magát bűnös szándékainak és valódi dionüszoszi kábulatban lel méltó jutalomra. Dionüszosz a világot beragyogó hatalmas Nap ellen istene. Ők ketten azonban mégis egyazon istenszimbólum két arca.

Holdistennők

A másik fővilágosító a Nap után a Hold is magára vonta az emberek figyelmét. Nem ok nélkül vált a Hold, különböző korok, különböző népek szemében legfőbb isteni jelképévé. A Nap a férfiasság, a Hold a nőiesség szimbóluma.

Szinte valamennyi mitológiában, női alakban jelenik meg a Hold, és amilyen sok arca van a Holdnak, olyan sokfélék a holdistennők is.

Szeléné a holdistennő a befogadó, női princípiumot jelenti, neve "sugárzót" jelent. Uranosz és Gaia gyermeke. Testvére és felesége Héliosznak, a napistennek, akivel csak titokban lehetnek egymáséi, Szeléné eltűnik, amikor Héliosszal egyesül. Szeléné a termékenység, a nők az otthon és a család istennője, de az éjszakáé, az alvásé és a halálé is. Összefüggésbe hozható a Föld életritmusával, az ár- apállyal, amelyet a Föld tömegvonzása idéz elő, és minden olyan folyamattal, amelyben a születés és elmúlás ciklusa jelen van.

A monda szerint, a szép fiatal isten Endymion egy barlangban aludt, Latmosz hegyén, amikor Szeléné megpillantotta. A monda különböző okokat említ, hogy miért aludt el örökre, egyik szerint, az ő vágya volt, mert irtózott az öregségtől, így az alvás megőrzi örökre fiatalságát és szépségét.

A másik történet szerint Zeusz felfedezte Hérával való titkos szerelmét, és örök álomba merítette. Szeléné egyesült az alvóval, anélkül, hogy egy szót szólt volna, és ötven lánnyal ajándékozta meg.

Artemisz a görög mitológia szűz istennője a természetes érintetlenségben élő leányok jelképe, a Hold egy másik aspektusa, képe megfelel a növekvő Holdnak, amely még nem érte el a teljességet, vagyis a teliholdat. Gyönyörű fiatal hajadon, arányos termettel, derűs és egyben komoly tekintettel. Különösen ragaszkodik hajadonságához. Mindjárt születése után, látva, hogy anyja mennyit szenvedett Apollón világra hozatalával, arra kérte Zeuszt, hogy örökké szűz maradhasson. Otthona zöld erdőség, a tiszta forrás, ahol állatokra vadászik. Ő a szűzies tisztaság védelmezője. Kíséretéhez tartoznak a harcias amazonok, akik vak dühvel, önmagukat elcsúfítva harcolnak tisztaságuk megőrzéséért a férfiak világa ellen.

A telihold megfelelője Héra, Zeusz felesége. Ő az anyaság istennője, és, a nők fontos szerepére utal a görög mitológiában. Héra az otthonok és tűzhelyek őrzője. A házasság törvényeit szigorúan betartja, de nemcsak saját magát védi az idegen férfiaktól, hanem Zeuszt is szeretné a nőktől, ami nem mindig sikerül, ezért a mítoszokban féltékeny istennőként ábrázolják.

Perszephoné -Zeusz és Démétér lánya- birodalma, a teljes elsötétülés felé tartó holdsarló alvilági istennõjének lakhelye. A monda szerint épp virágot szedett társnőivel Szicíliában, amikor kettéhasadt a Föld, és Hádész az alvilág istene előbukkant aranyszekerével és elragadta őt. Hiába kereste anyja, hiába borult gyászba a föld, Perszephonénak az alvilágban kellett maradnia. Később Démétér kérésére Zeusz megengedte, hogy az év kétharmadát az Olümposzon töltse, de a többi egyharmad évet férjével kellett töltenie az alvilágban.

Az újholdnak, de különösen a holdfogyatkozásnak a fekete Holdnak Hekaté az istennője, - boszorkány- az éjszaka királynője, három feje van és egy kutyafalka kíséri. Lefátyolozott arccal, kezében fáklyával, főleg keresztutaknál, vagy a temetőkben jelenik meg, romlást és halált visz mindenhová. Hekatét, a méregkeverőt, nemhiába kötötték a holtak birodalmához. Kezdetben jótékony istennőnek számított, később azonban a sötét tudattalanból feltörő félelmet, testesíti meg. Nála lel otthonra az egész démonvilág, a kísértetjárás, a varázslat és lidérces álmaink minden alakja. Az éj leple alatt kiválóan űzi varázslói mesterségét. Még Zeusz is tisztelte hatalmát, és senki sem merte őt akadályozni.

Hermész – Merkúr

Merkúrt, a görög mitológiában Hermésznek hívták. Ez a bolygó áll legközelebb a Naphoz, és legnagyobb távolsága tőle 28 fok, tehát állandóan a Nap közelében tartózkodik, hol előtte, hol mögötte jár.

Nem csoda tehát, hogy ezt a vándorlást követjárásként könyvelték el az emberek. Ő lett az istenek hírnöke. Kezében hírnök pálcát tart, melyen két kígyó tekergőzik, fején úti kalap, lábán szárnyas saru. E mellet, a leleményesség, az ügyesség istene, a kereskedők és tolvajok pártfogója, a holt lelkek vezetője. Feltalálta a pásztorsípot és a betűvetést. Ő rak tüzet az Olümposzon az isteneknek, és segíti a szónokokat.

Már a fogantatása is összefügg a bolygó szimbolikájával. Apja Zeusz egy éjjel kisurrant felesége, Héra mellől és meglátogatta barlangjában Maiat, Mükéné egyik hegyén. Ott nemzették Hermészt, aki titokban született meg. Tehát " törvénytelen" gyermek. Nemzése összefügg a nem teljesen legális fogalmával.

Kezdettől fogva független, már egy napos korában fiatalemberré érik, ehhez az időszakhoz kapcsolódik leghíresebb mítosza:

Kimászott bölcsőjéből és békateknőből készített lantján múlatta magát. / Az antik állatövi ábrázolásokon az Ikreknél mindig hangszer van, legtöbbször lant./ Majd egy napon felfedezi Apollón marhacsordáját. Ravasz cselt eszel ki, hogy ellopja ötven tehenét, s elhajtotta őket, de háttal a menetiránynak, hogy a nyomok megtévesszék a gazdát. Két tehenet ügyesen megsütött, a többit elrejtette. Majd visszabújt a bölcsőbe, s ártatlan kisdednek mutatta magát akkor is, amikor Apollón számon kérte tőle a csordát. Ügyesen tagadja, arra hivatkozva, hogy ő még gyerek. Apollón Zeusz elé viszi az ügyet, ahol a tettes ismét olyan ravaszul védi magát, hogy a főisten nem tud haragudni rá.

Hermész egyúttal ki is használja az alkalmat arra, hogy helyet követeljen magának az Olümposzon az istenek között, és megemlíti, hogy két állatot áldozott a tizenkét istennek. Az istenek ama kérdésére, hogy ki a tizenkettedik, hiszen csak tizenegyen vannak, ravaszul így válaszol: " Ő ette meg az állatok tizenketted részét, egy falattal sem többet, mint amennyi őt megilleti." Zeusz nevet a fiú agyafúrtságán, és később a megfelelő tisztelettel emeli az istenek sorába. Örült az ötletes, ügyesen beszélő kis istennek, és Hermész megkéri őt, hogy tegye meg hírnökévé. Cserébe megígéri, hogy nem hazudik többet, de azt, hogy mindig a teljes igazságot fogja mondani, sajnos nem tudja megígérni.

Feladataihoz tartozik, hogy az istenek akaratát közvetítse az emberek felé és fordítva. Soha nem alkalmaz erőszakot, hanem beszédkészségét, meggyőzőerejét használja inkább. Még az alvilágba is eljut, neki tulajdonítják azt a képességet, hogy a lelkeket visszahozza az Alvilágból. Korán felismerte, hogy az emberben lakozó jó és rossz együttesen rejlik bennünk, s hogy saját magunknak kell megtalálnunk a két véglet közötti egyensúlyt. Ő az emberi isten, az emberhez legközelebb álló gyengékkel.

Aphrodité – Vénusz

Valójában a Vénusz volt az a bolygó, amely az idők kezdete óta, leginkább elbűvölte az embereket. Esthajnalcsillagként is ismerik, noha éjfélkor soha sincs a horizont felett. Nem csoda tehát, hogy a görög mitológiában Aphroditéról szóló mítosz is kétarcú.

E kettősséget, Phószphorosz és Heszperosz istenek alakja jelképezi. Phoszphorosz a Napot megelőző hajnali csillag, a komoly találkozást bevezető gyengéd szerelmi játék. Heszperosz ezzel ellentétben az esti csillag, amely a csendes szerelmet, az összetartozást jelképezi.

A hagyomány szerint, az esti csillag kíséri nászágyba az újdonsült párt. Már születésének körülményei között is kettősség van, az egyik szerint apja Zeusz, akinek villáma megérintett egy kagylót, és a tenger habjai közül kiemelkedett ki az istennő.

Másik nézet szerint, Uranosz az apja, akinek kifolyó véréből keletkezett a szépséges Aphrodité. Ciprus szigetén (itt bányásszák a legtöbb rezet, ami a Vénusz fémé) volt kultuszának egyik középpontja, e szigeten terültek el gyönyörű kertjei, amelynek kerítését és kapuját, férje Hepaisztosz a kovács készítette.

Az istennő ébreszti fel a szerelmi vágyat, hatalma mindenkire kiterjed, (kivéve Athénét, Artemiszt és Hesztiát.) Még a tengernek is parancsol, kedvező szelet, szép időt ad a hozzá fohászkodó utasoknak. Ugyanakkor megbünteti azokat, akik nem ismerik el a szerelem hatalmát vagy dacolnak vele.

Aranyszekerét verebek húzzák, kedvenc madarai a galambok. Amerre jár az egész természet megújul, az embereket boldogság önti el. Szent növényei az alma és a rózsa. Többször szerelmi kalandokba bocsátkozik halandókkal, istenekkel egyaránt.

Amikor egyszer Árésszel volt együtt, Héliosz észrevette őket és értesítette Hepaisztoszt, aki egy bűvös aranyhálóval foglyul ejtette őket, hogy az istenek nevessenek a pórul járt szerelmespáron. Csak Poszeidon kérésére engedte őket szabadon.

 Árész - Mars

A görög mitológia Árésznek ismeri. Szülei Zeusz és Héra. Dühből és bosszúállásból nemzették. Héra mélyen fel volt háborodva férje legújabb félrelépésén, és Árész férfiúi mag nélkül fogant meg benne. Így a tulajdonságaiban is jellemzőek lesznek rá az indulatosság, zabolátlanság, szenvedélyesség, harcias viselkedés. Durva, csiszolatlan modora miatt sem szülei, sem a többi istenek nem szerették. Homérosz az Iliászban erőszakosnak és dicsekvőnek írja le. Ennek ellenére az Olümposz tizenkét istenének egyike.

Amennyire visszataszítóak karakter tulajdonságai, annyira vonzó a külsejét tekintve. Magas, izmos, igen vonzó a másik nem számára. Árész eredetileg a tavasz az újra éledés, a tél sötét uralma feletti győzelem istene volt. Jelképe az eke és a lándzsa, ami vasból készült és a Mars fémé is az. Ez az istenség kettősségére utal, a tél legyőzéséhez teljes erőbedobással kell küzdeni, indulatoktól vakon, és hinnünk kell saját sebezhetetlenségünkben.

Egyszer két óriás, két Alóada felülkerekedik Árészen és bezárja Öt. A nagy isten ebben a helyzetben teljesen tehetetlen, csak Hermész ravaszsága szabadíthatja ki. Amikor Athéné Árészen ejtett sebet, nagy fájdalmát csak Zeusz könyörgése enyhítheti. A beteljesülés érzését pedig csak Aphrodité hozhatja el számára.

Zeusz - Jupiter

Zeusz-Jupiter Kronosz és Rheia gyermekeként jött a világra, öt testvérével együtt. (Hesztia, Démétér, Héra, Hádész, Poszeidon).

Kronosznak atyja, Uranosz átka járt az eszében, miszerint őt is saját gyermeke fogja legyőzni. Ezért gyermekeit, ahogy megszülettek, sorra lenyelte. Nem tudott ebbe belenyugodni Rheia, s amikor a legkisebb fiát, Zeuszt a világra hozta, elhatározta, hogy megmenti az életét. Követ pólyált be az újszülött helyett, azt adta oda férjének. Kronosz nyomban le is nyelte.

Anyja Zeuszt elrejtette Kréta szigetén. Két nimfára bízta Őt, akik friss mézzel és kecsketejjel táplálták, a fegyveres Kurészek pedig vigyáztak rá. Ha sírt őrzői éktelen lármát csaptak, hogy elnyomják a síró csecsemõ hangját, nehogy Kronosz felfigyeljen rá. Zeusz utóbb mindenkinek meghálálta szolgálatukat. A Nimfákat Kréta papnőivé, a Kurészeket pedig papjaivá tette. Amaltheia Kecskét miután kimúlt, az ég csillagai közé emelte, bőréből oltalmazó pajzsot készített, szarvából pedig bőségszarut, amiből soha ki nem fogyott étel- ital.

Zeuszra várt a legnagyobb hatalom. Ő lett az istenek és emberek atyja. Miután felnőtt, elment, hogy beteljesítette az átkot, amelyet Kronoszra kimondott Uranosz. Az ész istennője ellátta őt tanácsokkal, varázsszert is adott Zeusznak, amellyel arra kényszerítette apját, hogy visszaadja lenyelt gyermekeit. Sorra ki is léptek apjuk gyomrából, születésük sorrendjét megfordítva, először a kő került elő, utolsónak Hesztia. A legidősebb és legfiatalabb istennő egy személyben.

Zeusz visszahozta testvéreit az életbe, velük együtt küzdött meg Kronosszal a világ uralmáért. Prométeusz is a többi isten oldalára állt, hasznát is vette a főisten Prométheusz tanácsainak. Felhozta a Tartaroszból a Küklopszokat, akik akkor kovácsolták számára a villámot. Hádésznek láthatatlanná tevõ sisakot, Poszeidonnak háromágú szigonyt. Ilyen fegyverek segítségével győzték le Zeusz és testvérei Kronoszt és a Titánokat, majd maguk között osztották fel a világot.

Zeusznak jutott az ég, Poszeidonnak a tenger, Hádésznak az alvilág. Utóbb Kronosznak megkegyelmezett, felengedte a Tartaroszból, de száműzte, és messze nyugaton a Boldogok szigetén, az üdvözült holtak fejedelmévé tette. Kronosz - Szaturnuszt életben hagyja, és kijelöli számára az őt megillető helyet az istenek világában.

Zeusz tehát reménysugár önmaga és az egész világ számára. Kronosznak megkegyelmezett, mert nem létezik már a " szemet szemért" elv. A hideg szaturnuszi világ és a bölcs életelv közötti harc tehát beteljesedik. Éberen őrzi a vallást és igazságot oszt. Hatalma alá tartozott az Olümposz és a világi rend egyaránt. Képes a megbocsátásra, de tud kegyetlenül büntetni, főleg ha úgy érzi, hogy kihasználják. De megvannak a gyengéi is, büszkeségén néha csorba esik, és nem tud ellenállni a kalandoknak. Zeusz mindent megengedhet magának, hiszen ismerjük a mondást: " Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis-ökörnek!" Ezt persze ki is használja, s ez önteltség, zsarnokság képében jelenik meg.

Kronosz – Szaturnusz

Kronosz anyja, Gaia a Föld, aki a Káoszból származott. Férfi nélkül hozta létre Uranoszt, az Eget. Később fiával egyesült, és isteni titánokat szült, akikhez Kronosz is tartozott.

A görögök halhatatlan óriásoknak tartották a titánokat, akik az ősidőkben uralták a világot. Uránosz azonban csúnyának és visszataszítónak tartotta gyermekeit, és mindig visszatolta őket anyjuk hasába, amikor meg akartak születni. Gaia keserűen panaszkodott fiának Kronosznak és rábeszélte, hogy harcoljon apja ellen. Egy éles sarlót adott neki, hogy ezzel kasztrálja apját. Uránosz kifolyó véréből születtek a bosszúállás istennői az erinüszek.

Miután legyőzte apját, ő lett a világ ura, de hamarosan ugyanolyan brutális és kegyetlen lett, mint apja. Megjósolták neki, hogy őt is gyermeke fogja megfosztani a hatalomtól.

Kronosz- Szaturnusz az idő és a sors istene. Gyakran ábrázolják öregemberként kaszával, sarlóval a kezében, ami azt szimbolizálja, hogy minden, ami a világon létezik, véges.

Uránosz – Uránusz

Uránosz neve "Eget" jelent, uralkodik az égbolton és a csillagokon. Minden éjjel leereszkedik a földre, és sok gyermeket nemz vele. /ld. Kronosz-Szaturnusz mítosz/

Poszeidon – Neptunusz

Poszeidon,- Kronosz és Rheia fia, Zeusz testvére - a tengerek, vizek teremtő ura, kezében egy háromágú szigonyt tart, ami a Neptunusz bolygó szimbóluma is. Ló alakú vízi szellemek vontatják hintóját, amikor útra kél víz alatti palotájából.

Hádész-Plútó

Hádésznak, apjuk Kronosz legyőzése után a világ felosztása során az alvilág jutott, hogy ott uralkodjon a holtak lelkén.

Soha senki nem menekült meg attól, hogy át ne szállítsák a Sztüx folyón a holtak birodalmába, ami Hádész- Plutó székhelye. Gyakran hordott láthatatlanná tevő sisakot, amely nagymértékben segítette csábítási akcióiban.

Nem ismeri a részvétet, ki egyszer belépett a birodalmába, annak nincs visszaút, könyörtelen, a holt lelkek feletti ítéletei visszavonhatatlanok, hatalmas és minden élet ellensége. Szigorú király, de arra is van eset, hogy teljesíti a hozzá intézett kéréseket.

Csak Héraklész veszi fel vele a versenyt, aki meg is sebesíti, és csak Orfeusz tudja meglágyítani a szívét, megengedi neki, hogy visszatérjen Eurüdikéjéhez, a Tartaroszba.

Szent fája a ciprus, trónja alól erednek az alvilág folyói.

Forrás: http://www.asztromania.hu   / Barinka Ágnes/