Afrikai vallások

Szimonidesz Lajos

A legsötétebb világrész népei két élesen elkülönülő csoportra oszlanak. Az egyik oldalon állnak a négerek, akik sehol az egész világrészen magasabb kultúrfokra emelkedni nem tudtak, hanem nagyrészt a mai napig megmaradtak a primitívség alacsony fokán és ebből csak a nyugati kultúrával való érintkezés emelte ki őket. A másik oldalon áll az ókor egyik legműveltebb népe, az egyiptomi, melynek földje lépten-nyomon gazdag bizonyságát szolgáltatja annak, hogy ez a nép tudomány és művészet tekintetében egyaránt nagyot alkotott. Az egyiptomi államalkotó kultúrnép volt, míg Afrika négerei évezredeken át nem fejlődtek és nem haladtak, hanem lelki és testi tekintetben megmaradtak természeti állapotuknál.
Afrika legrégibb lakói alighanem az 1.40-1.50 méter magasságú

pigmeusok

pigmeusok, akiknek gyér maradványai a földrész déli részén lévő őserdeiben mint vadászok élik le életüket. Közeli rokonaik a busmanok. Ezekkel szemben bevándoroltaknak számítanak az északon és a Szudánban lakó úgynevezett hamiták, a berberek, tuaregek, a haussák, a massaik, szomáliak, gallák és vahumák. Ezek négerekkel való keveredésük ellenére is megtartották felsőbbrendű tulajdonságaikat. Jobbára vadásznépek, akik felvették az iszlámot, leigázták a bennszülötteket s több államot alkottak s ma is kezükben tartják a kereskedelmet. A földrész lakosságának a zöme néger, akik nyelvileg két részre oszlanak: a bantunégerek csoportjában kb. 184, a szudáni négerekébe 264 néptörzs tartozik. A szudáni és kongónégerek állattenyésztéssel és földműveléssel is foglalkoznak, fejlett háziiparuk van, az erdei törzsek vadabbak és kulturálatlanabbak.

A négerek

Általában fétisimádók s igen elterjedtek köztük a titkos szövetségek. Fétiseik természeti tárgyak, durván megfaragott alakok, akikben magasabb rendű erőket sejtenek, de ha csalódnak bennük, akkor igen önkényesen bánnak velük, megverik, elhajítják, megsemmisítik őket.
Az afrikai néger fétishitére jellemző a következő elbeszélés: Ha valamelyikük fontos vállalkozásba fog, első dolga, hogy egy istent keres, aki szándékában támogassa. Az első útjába kerülő állatot, kutyát, macskát ilyennek tekinti, vagy azt az élettelen tárgyat, amelybe belebotlik. Legyen az kő, fa vagy akármi más. Az új istennek azonnal áldozatot ajánl fel s megfogadja, hogy ha vállalkozását sikeressé teszi, a jövőben is mindig tisztelni fogja. Ha szerencséje van, akkor nyilvánvaló, hogy hatalmas istent fedezett fel s annak naponkénti áldozattal köszöni meg a kegyelmet. Ha vállalkozása megbukik, akkor az új isten nem ér semmit, eldobja s megint csak az lesz, ami volt.
A fétisek mellett magasabb rendű isteneket is ismernek.
Azulukafferek Ukulunkulunak hívják a főistenüket s azt beszélik róla, hogy sárból teremtette az embert s mindazt, amire az embernek szüksége van. Ukulunkulu gondoskodott az ember számára védőszellemekről, orvosságokról és ő tanította őket a varázslatra. Ukulunkulu tiltotta el a testvérek közt való házasságot s ő teremtette meg a királyság intézményét.
A becsuánok szerint Modimo egy barlangból eresztette szét a világba az állatokat. Lábuk nyoma még most is látható a barlang körül.
A vanyorok Katondának hívják a világ teremtőjét, "aki sokkal nagyobb, hogysem az emberekkel törődnék". A legfőbb isten eszméje több népnél meg van. Ez az isten az égben lakik; a földtől annyira távol s annyira az emberek kicsinyes gondjai felett áll, hogy vele sokkal kevésbé számolnak, mint azokkal a földön lakozó erőkkel és szellemekkel, amelyek sokkal közelebb vannak az emberhez, bajt is okozhatnak neki, de segíthetnek is rajta. A föld, a hegyek,források, fák, sziklák, villám és mennydörgés ilyen erőforrások, melyek tiszteletben részesülnek. Szellemek lakoznak a legkülönbözőbb tárgyakban s ez a szellemerő avatja őket fétisekké. Míg halottaik emlékezete el nem halványul, egyénileg tisztelik őket. Általában hiszik azt, hogy a lelkek madarakba, kígyókba, halakba mennek át az ember halála után. A hererók törzsei különös tiszteletben részesítik ősapjukat (Mukuru) és bálványaikat gyakran őseikkel azonosítják. A Nílus felső vidékén élő fejlettebb törzsek ezt a halottkultuszt nem mitologizálják teljesen, hanem megőrzik az egyes kiváló személyiségeik emlékét. (Ryangombe és Mbandva a vatussziaknál, Nyikang a Sillukoknál).
Nagyon elterjedt az egész földrészen az állatok tisztelete. A nyugati partvidéken a krokodil és a cápa, egész Afrikában a kígyó s elefánt tisztelete áll előtérben. Az elefántot annyira tisztelik, hogy hathatós varázslat céljaira a trágyáját és farkának szőrszálait is felhasználják. Más állatoktól azért félnek, mert félelmes démonok megtestesülésének tartják őket. Az állatokban emberek lelkei laknak, sőt az emberek az állatokkal rokonságban vannak. A sillukok azt tartják, hogy ősük egyszerre született a (világ-) tökből a struccal és a varjúval. Mások azért tisztelnek bizonyos állatokat, mert népük élet-halálveszedelmekből való szabadulásukat köszönhetik nekik (ez a motívum meg van még a mi népmeséinkben is). Az állatokkal az istenek is közeli viszonyban állnak, egyeseket szeretnek, másokat nem szenvedhetnek. E szerint kell az embereknek is megbecsülniök vagy üldözniök őket.
Halottaikat gondosan eltemetik, sírjukra halmokat hánynak s köveket állítanak. Törzsfőnökeik temetésén nagy áldozatokat hoznak. Hisznek a halál után való életben. A kameruniak hite szerint a léleknek kilenc napig kell utaznia, amíg céljához ér. Kivételesen akadnak törzsek, amelyek nem hisznek a feltámadásban. Mély szomorúsággal
állapítja ezt meg a dinkáknak a következő dala:

dinkák

A dinkák dala a teremtésről

Mikor Dendid mindent megteremtett,
megalkotá a fényes napot.
A fényes nap felkel, estére válva lenyugszik
s reggelre ismét az égen ragyog.
Ő teremtette a szende holdat is,
amely felkel, lenyugszik,
de visszajön újra ő is
és ő hozta létre a csillagokat.
A csillag is ragyog és kialszik,
de de este újra telve velük
az égboltozat.
Dendid teremtette az embert is,
de nem olyannak, aki újra él.
Az ember születik, leszáll a sírba,
de onnan többé vissza ő nem tér ...

Hitregéikben sokat foglalkoznak a halál származásának a gondolatával. A hottentották szerint a halál úgy keletkezett, hogy a hold elküldte a nyulat követségbe az emberhez s azt izente általa, hogy amint ő meghal és újra feltámad, úgy hal és úgy támad fel az ember is. A nyúl azonban nem tolmácsolta híven az izenetet. A feltámadás ígéretét elfeledte átadni, azért kell az embereknek úgy meghalniok, hogy az életbe többet vissza nem térhetnek. Ugyanez a monda megtalálható a zuluknál is azzal a különbséggel, hogy a hold a kaméleont küldte el követségbe, utána pedig a szalamandert menesztette, de arra csak a halál bejelentését bízta. A kaméleon elidőzött az úton s miután miután a szalamander előbb adta az üzenetet, az általa küldött üzenet lett az ember sorsa.
Az egyes vallások közül az igen alacsony műveltségű fokon álló busmanoké nagyon

busmanok

csökevényes. Ez érthető, mert a busmanok gondolatai alig terjednek túl mindennapi szükségleteik körén. A szellemektől félnek és ellenük való védekezésül amuletteket hordanak. Hitregéik azonban a nap és a csillagok tiszteletéről is szólnak. A csillagképeknek állatneveket adnak. Sok meséjük van, mely állatoknak emberré, embereknek állatokká való változásáról szól.
A hottentották vallásának legfőbb tekintélye, nemzeti hősük Heitsi Eíbip hatalmas varázsló volt, aki többször meghalt s ennek megfelelően sírját több helyen is mutogatják, azonban mindig feltámadt. Sírjaira a bennszülöttek nevének említése kíséretében egy-egy követ dobnak, ha elmennek mellettük. Van egy sánta istenük, Tsui Goap, akiről humoros dolgokat mesélnek. Az újholdat táncokkal ünneplik, mikor pedig a hold nem látszik, gyászdalokat énekelnek.


Szerző: Szimonidesz Lajos - A világ vallásai (37-39. oldal) Dante Kiadás,1928 (Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata) Háttér Kiadó, Budapest  ISBN 963 7455 93 0