Hajdúsági torma

A Hajdúsági torma hungarikum, melyet 2004 óta az Európai Bizottság oltalom alatt álló eredetmegjelöléssé nyilvánított.

Leírása

A Hajdúsági torma oltalom alatt álló eredetmegjelölés használatára a torma (Armoracia rusticana, syn. Armoracia lapathifolia) növény hajdúsági tájkörzetben, dugványozás során kiszelektálódott tájfajtáinak gyökértörzse jogosult. A torma fogyasztott termése a gyökértörzs, vagyis a rizóma, amely az előző évi szaporítást szolgáló talpgyökerek megvastagodásából fejlődik, az ültetéstől a felszedésig mintegy 180 nap alatt. A hajdúsági tájkörzetben termelt torma más változatoktól jól elkülöníthető tulajdonságokkal rendelkezik: lombozata vastag, mélyzöld, dús, felső harmadánál csavarodó, rizómája pedig egyenes, hengeres, külseje világosbarna, húsa csontfehér. Íze soha nem fás; viszonylag alacsony allil-izotiocianát tartalma okozza jellegzetesen csípős zamatát, amelyet az édesnemes paprika mintájára csípős-nemesnek is neveznek.

A dugvány 3–4 cm-es ránövést, úgynevezett „fejet” tartalmaz; hengeres teste 1,5–5 cm átmérőjű, 20–35 cm hosszúságú. A több évtizede kialakult bakhátas termelési technológia eltér az Európa más körzeteiben alkalmazott, gépesített, ferde ültetési technológiától, így a Hajdúsági torma küllemre is jól elkülöníthető az egyéb termesztéstechnológiában termelt tormáktól.

Földrajzi terület

A hajdúsági termesztőtáj tormája 30–32 % szárazanyagot tartalmaz. Főbb ásványi anyagokból az alábbi mennyiségeket tartalmazza szárított reszelékre vonatkoztatva: (g/kg) foszfor P: 2,1; kálium K: 25,3; kén S: 7,7; kalcium Ca: 5,9; Magnézium Mg: 3,1. Tartalmaz továbbá (tömeg %-ban): 3,68 nyersrostot, 0,34 nyerszsírt, 2,2 nyers hamut, 1,08 cukrot, 7,63 keményítőt, valamint 3,77 N-t. Glükóz-fruktóz-szacharóz tartalma együttesen 11,8 %, mirozin mustárolaj (allil-izotiocianát) tartalma átlag 14,4 g/kg. C-vitamin tartalma tág határok között (26–150 mg/100 g) változik, elsősorban a termesztőtáj klimatikus adottságaiból eredően, valamint attól függően, hogy a vizsgált egyedek az északi vagy a déli altípusba tartoznak-e.

A Hajdúsági torma Hajdú-Bihar megye jól körülhatárolható, területileg összefüggő tájegységében terem. Ez a hajdúsági termőtáj, ahol az alábbi településeken termelnek: Debrecen (Debrecen-Haláp, Debrecen-Bánk), Létavértes, Újléta, Kokad, Álmosd, Bagamér, Vámospércs, Hosszúpályi, Monostorpályi, Nyírábrány, Nyíracsád, Nyírmártonfalva, Nyíradony.

Története

Az ősmagyarok által a Kárpát-medencébe behozott és a már itt talált torma is a vad változatok hibridje volt. Termesztéséről feljegyzéseket a XVII. század óta találunk, a térségbe a XIX. század elején kerülhetett. A tájkörzetben a tormatermelés az 1800-as évek végén az 1900-as évek elején kapott lendületet. A századforduló előtt a hajdúsági tájban évelőként szinte minden porta „ólas kertjében” több-kevesebb egyedszámmal díszlett a torma. A századforduló után, az 1920-as évek elején a Váradi káptalan bagaméri vincellérje, Szilágyi Gábor Ausztriából hozatott „ízletes, nemes” tormát, és azt honosította, majd évek alatt megfelelő szelekcióval felszaporította. A termelésbe bekapcsolódtak a környék falvai is és az 1940–50-es évekre kialakult a mai tájkörzet.

Forrás: Wikipédia