1955. november 12-én halt meg Hajós Alfréd

Az első magyar olimpiai bajnok: 1896. Athén, 100 és 1200 méteres gyorsúszás

 

Hajós Alfréd a Markó utcai főreáliskola elvégzése után a budapesti Műegyetemen folytatta tanulmányait, és 1899-ben szerezett építészmérnöki oklevelet. Még egyetemi hallgatóként vett részt az 1896-ban az április 6. és 16. között Athénban megrendezett első újkori olimpián, ahol mind a 100 m-es, mind

az 1200 m-es gyorsúszásban olimpiai bajnok lett.
A magyar atléták összesen hat érmet – két arany, egy ezüst és három bronz – szereztek, és ezzel a nem hivatalos éremtáblázaton Magyarország a hatodik helyen végzett. A legeredményesebb magyar versenyző Hajós Alfréd volt, aki két aranyérmet szerzett.

Friss diplomásként Alpár Ignác, majd Lechner Ödön irodájában szerzett tapasztalatokat. Emellett aktívan sportolt: 1897-ben szerepelt a Magyarországon játszott első hivatalos labdarúgó-mérkőzésen, 1901-ben és 1902-ben a bajnokcsapat tagja volt, illetve 1902-ben a magyar válogatott első hivatalos mérkőzésén is játszott. 1904-ben Villányi Jánossal közös építészirodát nyitott, s ekkortól már csak sportvezetőként vett részt a magyar sportéletben.

 

Tervei alapján épült fel az Újpesti Torna Egylet labdarúgó stadionja 1922-ben a Megyeri úton. 1924-ben a párizsi olimpia művészeti versenyén az építészeti kategóriában Lauber Dezsővel készített Ideális Stadion tervével ezüstérmet nyert.

Az általa tervezett sportlétesítmények közül legnagyobb alkotása a budapesti Margitszigeten 1930-ban megnyitott Nemzeti Sportuszoda. Budapest 1945-ös ostroma után számos középület, így a Vajdahunyadvár és a Tőzsdepalota helyreállítási munkáját vezette. Hajóst fél évszázados építésztervezői pályafutásáért műegyetemi aranydiplomával jutalmazták 1949-ben.

 

1953-ban a Sportérdemérem arany fokozatával és a NOB Olimpiai Diplomájával tüntették ki. 1966-ban a Hall of Fame (Úszósport Hírességei Csarnoka) tagjává választották.

 

Forrás: József Attila Könyvtár - Dunaújváros