1703. június 16-án kezdődött a Rákóczi-szabadságharc

„Istennel a Hazáért és a Szabadságért”

 

A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) a török uralom alól felszabadult Magyarország első jelentős szabadságharca volt a Habsburg abszolutizmus ellen.

 

A II. Rákóczi Ferenc vezette küzdelem a rendi kiváltságok védelméért, a gazdasági és társadalmi fejlődésért folyt és végül az egyenlőtlen erőviszonyok, a kedvezőtlenné váló  európai politikai helyzet és az ország belső társadalmi ellentmondásai miatt bukott el.

 

A bukás ellenére a szabadságharc megakadályozta Magyarország beépítését a Habsburg birodalomba, és az ország rendi alkotmánya, ha látszólagosan is, de fennmaradt. A török kiűzése után a bécsi kormány intézkedései súlyosan sértették a magyar társadalom különböző rétegeit.

 

703-ban az elégedetlen parsztok, a szélnek eresztett végvári katonák, valamint Thököly bujudsó kurucai a Tiszaháton felkeltek a Habsburg kormányzat ellen, s mozgalmuk vezetésére hazahívták a Lengyelországba me­nekült II. Rákóczi Ferencet.1703. június 15-én az ország határánál egy Kliniec nevű faluban, Lawiczne mellett fogadta az Esze Tamás vezetése alatt megjelent paraszti csapatokat.

 

Ez 200, puskával felfegyverzett gyalogost és 50 lovast jelentett. Rákóczi 1703. június 16-án Vereckén  keresztül érkezett Magyarországra és teljes serege körülbelül 3000 főből állt. Ezzel kezdetét vette az 1711-ig tartó szabdságharc.