Szerelem, vágyódás ...

Nagyon régen voltam utoljára szerelmes. Annak ismeretében, hogy jómagam egy középkorú férfi ember vagyok, ezen megnyilatkozásom vélhetően egyetlen reménybeli olvasómat sem lepi majd meg. Arra a semmihez sem fogható, csodálatos érzésre, lelki állapotra, amely egy, a másik után vágyakozó szerelmes nőt, vagy férfit ilyenkor tökéletesen a hatalmába keríti, már egyre halványabban emlékszem. Amennyiben a még hátralévő életemben Cupido nyila mégis megsebesítene, akkor sem hiszem, hogy az ennek következtében fellépő hirtelen állapot változásom kórképét hitelt érdemlően, szemléletesen ecsetelni volnék képes. Bármennyire hihetetlennek tűnhet, mégis nyugodt lelkiismerettel állíthatom: soha verset nem írtam. Még egy nyúlfarknyit sem. Mi több, meg sem próbálkoztam azzal. Mindazokban, akik esetleg kitüntető figyelmükkel engem mélyen megtisztelve, beleolvasnak jelen blogbéli bejegyzésembe, felmerülhet majd a kérdés: a pekingi nyári olimpia megnyitójának a napján egy 56 éves férfit a mai napon vajon miért éppen ez a mindennél csodálatosabb emberi érzés foglalkoztatja? Nos, már adom is ennek magyarázatát. A fentebbi fotót nézegetve, nálam a szerelem, a vágyódás kifejezések "ugranak be". Eszméletlenül tetszik nekem ez a kép. Igaz, ahogyan mondani szokták: "ízlések és pofonok ..."
Segítségül hívok költőt, hírességet. Alább mondják el Ők, mit is jelent a vágyódás, mi is az a szerelem.

Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek s nem ügyelnék arra, hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly ösztönösen s gondolattalanul, mint még senkit, soha, s ezért félek tőled. Tőled félek.
Vavyan Fable

Én nem tudom, de nékem oly szép az út a csókig!
Mikor csípődre még csak a képzelet fonódik.
Baranyi Ferenc


Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségének. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem...
(Paulo Coelho)


"Nem tudom, mi van velem", vallotta meg a leánynak könnyáztatta arccal, "de valahányszor megjelenik az úrnő az erdőben, fölfénylenek a falevelek, és minden virág énekelni kezd. Valami perzselő kobold bújik belém, és tüzes lesz tőle a vérem. Csak meglátom, és úgy érzem, hogy madárrá változom és elrepülök, pedig nyugton ülök a földön.
Mario Vargas Llosa