A BOSZORKÁNYOK NEM CSÓKOLÓZHATNAK!

Meghatározás:

A boszorkány (másképpen boszorka) a néphit szerint olyan nő, aki természetfeletti, démoni képességekkel rendelkezik, és rosszat, betegséget, pusztulást hoz. A hasonló feltételezett képességekkel rendelkező férfiakat boszorkánymesternek nevezték. A modern korban a boszorkány fogalom gyakran pozitív értelemben használatos és a női nem ügyességét, illetve okosságát jellemzi – de negatív értelemben is előfordul, gonosz módon viselkedő vagy intrikus nők szidalmazására.


A boszorkányság azóta létezik, amióta az emberek közösségben élnek. A pogány hagyományokból táplálkozó, természetimádó boszorkányok üldözése azonban csak a középkori keresztény világban vált módszeressé (a római törvények csak a gonosz mágiát büntették), ezért a mai boszorkányképünk is innen származik. Eszerint a boszorkányok az ördöggel szövetségre lépő asszonyok, akik ezáltal természetfeletti képességre tesznek szert. Ezek azonban alacsonyrendű, negatív jellegű képességek; a boszorkányok csak ártani, rontani tudnak. Ezt a tudásukat öröklik, vagy tanulják. Az öröklésnél a szülő a gyerekre (anya a lányára, apa a fiára) hagyja a tudományt, míg a tanulás során különböző próbákat kell kiállni. A középkorból ránkmaradt felfogás szerint az ördöggel való cimborálás azonban önmagában még nem elég a boszorkánnyá váláshoz, ehhez az istent is tagadni kell. Ezzel szemben az ókori boszorkányoknak még semmi közük nem volt a sátánhoz, sőt a többségüket jóindulatúnak tartották. Általában a varázslatos gyógyítóképességgel rendelkező, bölcs asszonyokat tekintették boszorkányoknak. A középkori boszorkánykép gyökerei a görög-római mitológiában találhatók meg. Homérosz Odüsszeia című eposzában Kirké boszorkánysága már több mint egyszerű mágia, mivel rontásra is képes.
A boszorkányhit a keresztény hittérítő tevékenység megerősödésével, az inkvizíció kezdete után, a 13. Század köze táján kezdett széles körben elterjedni. A keresztények, hol a csúf vénasszonyokat, hol a vonzó fiatal nőket tartották boszorkánynak, ők voltak a csábítás és bűn legfőbb okozói.
A népi hiedelem szerint boszorkánnyá vált az a nő, aki: nagyon okos vagy nagyon buta; feltűnően szép vagy csúnya volt; ritkán járt templomba, vagy nagyon sokat. Azt a nőt is annak tartották, akinek közelében boszorkányszellemet, kígyót vagy teknősbékát láttak.
Hosszú ideig a boszorkányokat úgy kezelték, mint az istenkáromlókat, istentagadókat, eretnekeket, emiatt bűnösként kínvallatásnak vetették alá, és halállal büntették őket. Az első boszorkányper áldozata egy 56 éves francia asszony volt, akit 1275-ben máglyán égettek meg. A kínzások hatására ugyanis beismerte, hogy az ördöggel cimborált, aki félig kígyó, félig farkas alakjában látogatott el hozzá, és akit engedve követelésének látogatásai alkalmával rendszeresen kisgyermek húsával kínált meg.
A boszorkányokról elterjedt, hogy képesek embereket, állatokat megrontani, járványokat terjeszteni, vihart éleszteni, aszályt okozni, rossz termést hozni. A boszorkányok tudnak jósolni, jövendölni, tudnak mérgeket és rontó kenőcsöket keverni; képesek gyógyítani is, ám e tevékenységük erkölcstelen, mert tudásuk az ördögtől származik. A mai napig léteznek praktizáló boszorkányok, akik kézrátéttel és gyógynövényekkel kúrálják betegeiket.
A boszorkányokat képeseknek tartják levegőben söprűn, kecskebakon, disznón, kutyán, vagy koson repülni; kéményen leereszkedni, kulcslyukon átbújni. Éjszaka látnak, láthatatlanokká válnak; életre keltenek bárkit. A boszorkányoknak a seprű mellett a fekete macska, denevér, varjú és a különböző varázsfüvek is kellékei.
A boszorkányok három csoportjából, a fekete vagy rontó boszorkányok csak rosszra képesek; a szürke boszorkányok jó cselekedetre is hajlamosak; a fehér vagy jó boszorkányok kizárólag csak segítenek az embereken.
A boszorkányok éjszakai találkozójukat boszorkányszombaton tartották. A helyszínre ördög által küldött kutyán, kecskebakon, vagy koson repültek el. Ilyenkor vad duhajkodás közepette dáridóztak, tivornyáztak, mindent ellenkezőjeként tettek, visszafelé vetettek keresztet, hátulról előrefelé mondták a Miatyánkot, hódolatuk kifejezéseként, megcsókolták az ördög hátsó fertályát majd válogatás nélkül, mindenkivel közösültek.
A néphit szerint különösen veszélyesek a boszorkányok ünnepeken, elsősorban az újév napján, de a vidéki emberek számára a hétköznapokon is. Hétfőn és szombaton nem tudnak megbabonázni senkit sem, csak kedden és pénteken képesek ártani. Emiatt például pénteken nem kezdenek munkába a juhászok, nem herélnek sem birkát, sem lovat.
Hogy megtévesszék a boszorkákat, távoltartásukra, elűzésükre sokféle praktikát találtak ki: a mennyasszony, hogy sikeres legyen násza, kenyeret, sót, fokhagymát varr szoknyája korcába; a gyerekágyas asszony, nehogy kicseréljék csecsemőjét, a férje csizmájában fekszik az ágyba, vagy apja ingével béleli ki a kicsi bölcsőjét. Hatásos a vánkos alá tett fokhagyma és az is, ha a látogatók háromszor ráköpnek az újszülöttre. A boszorkányok rontása ellen a kisgyerek csuklójára és a borjú nyakába vörös szalagot kötnek. A megrontások ellen elterjedt a boszorkányokat formázó bábuk elégetése, a házak, istállók ajtajára felfüggesztett kereszt. Egy másik védekezési mód szerint meggyengíti a boszorkány erejét, ha a fűből, amelyen előtte a boszorkány sétált, kivágnak egy darabot, és felakasztják a kéménybe.
A népi hiedelem úgy tartja, aki egy utcán talált boronával közlekedik, mindig felismeri a boszorkányokat. De nem szabad neki egyetlen boszorkány kérdésére sem felelnie, mert akinek válaszol, elvesz tőle valamit. Ha a kakas jóval éjfél után kukorékol, boszorkányt érez. Ilyenkor fel kell kiabálni, hogy idegen boszorkány jár a faluban. Majd parazsat kell a szoba közepébe dobni, hogy a boszorkány ne menekülhessen el. A böjti boszorkányok éjfélkor járnak, télen pedig boszorkányszelek fújnak. Az üvöltő szelekről azt mondják, hogy bennük boszorkányok muzsikálnak. A nagy porfellegekbe azért vágnak bele bicskával, mert abban egy boszorkány bújik meg.
Különös rituálé volt szokás az algériai zsidók körében. Nehéz légzés, mellkasi fájdalmak, vagy fejfájás esetén kerestek egy arab boszorkányt, akivel elmentek egy forráshoz, ahol leöltek egy fekete kakast. Miután a boszorkány a kakas vérével bekente a fájós testrészeket, tüzet gyújtottak, és a maradék vért a tűzre és a beteg testére spriccelték.

Forrás: Terebess Ázsia Lexikon



A boszorkányok istenimádata és a boszorkányszombatok


A boszorkányok mélyen tisztelik az ősi Anya-Istennőt és hitvesét a Szarvas Istent, akik együtt kormányozzák a világegyetemet. Ezek az istenségek az anya és apa figurái, akik boldogságot hoznak, ha elégedettek, de kétség kívül büntetnek, ha megharagítják őket. Az Istennő egy vagy több alakban sok vallásban jelen van.
A boszorkányok az Istennőt az élet három, a születéstől a halálig tartó szakasza megjelenítőjének ismerik: a fiatal hajadon, az anya alakja és végül a koszos, egyfogú, undorító, történeteket mesélő bölcs vénasszony, aki a halottat is kiteríti.
Az élet létrejötte a férfi és a nő egyesülésének eredménye. Az Isten és az Istennő a hímnemet és nőnemet képviselik egy isteni szinten. Míg a pogányok könyörögnek, az Istenüktől és az Istennőjüktől a boszorkányaikhoz árad az erő és az energia.
Tanításuk szerint az Istennő tavasztól őszig uralkodik, míg hitvese késő ősszel és télen. Az, hogy milyen néven nevezik őket gyülekezetenként változik. A "Cerridwen" elnevezés az Istennőre és a "Cernunnos", ami Szarvas Egyént jelent, vagy "Herne" az Istenre a legelterjedtebb.
A közösség által használt isten neveket sok esetben olyannyira szentnek tartották, hogy a megszentelt rituális körön kívül, mint a Hölgy és az Úr néven nevezték. Az anya figurájának, az élet hordozójának az imádata egyidős magával az idővel. Tudjuk, hogy ötezer évvel ezelőtt az ókori Babilon meghatározó istensége volt, őseink a Mennyország Királynőjeként imádták. Találtak szobrokat az Istennőről, melyek Krisztus előtt 25.000-ből származnak. A természet erőinek tisztelete, a hit, hogy minden élő dolognak lelke van, az életnek a halál utáni valamifajta folytatásába - u.m. reinkarnáció - vetett hit mind ősi fogalom.
A boszorkányság gyakorlásakor szem előtt tartják a bolygó, sőt a csillagok természeti erőivel való újbóli kapcsolatfelvételt. Teliholdkor és szombatonként a boszorkánygyülekezetek azért imádkoznak az Istenhez, hogy a világmindenség részeként keltse új életre tudatukat. Hiszik, hogy a természet különböző megjelenési formáinak ünneplésekor újjáéledés megy végbe bennünk és a körülöttünk lévő világban.
Híveik szemében az Istennő életciklusai párhuzamosan futnak az évszakok változásával, kezdve a hajadonság állapotával tavasszal, ezt követi a nyár, a házasságkötés a Szarvas Istennel. Az aratás időszakában ő az anya figurája, ősszel és télen banyává válik, öregedő bölcs asszonnyá a távolodó év elkerülhetetlen volta következtében. A boszorkányvallás misztikus hite szerint a következő év beköszöntekor ez a folyamat megismétlődik, az Istennő örökkévaló.
A tökéletes Szarvas Isten sok szellemi beállítottságú vallás Istene volt. Szaporábbá tette az embert és az állatot, ügyelt a bő termésre, és amikor segítségül hívták, mágikus képességeket adományozott imádóinak. Megparancsolta, hogy ezen idők alatt ünnepségeket, fiesztákat tartsanak a túláradó életöröm jegyében. Mégis, mikor elégedetlen volt, hangja félelmetes mennydörgésként szántotta végig az eget. A Szarvas Istent paleolitkori barlangfestmények ábrázolják. Ez volt az az idő, amikor az ember eljátszotta az erdőből előbukkanó állatot, nem egészen azért, hogy utánozza kecses mozgását, hanem azért, hogy ez a megjelenítés mágikus csatornát nyisson, és ügyesebben vadásszon. A Caverne des Trois Freres-ben Arige-ben, Franciaországban világosan látható egy állatbőrbe öltözött és szarvasbika agancsát viselő táncoló alak. Nem gondolták, hogy bármi ördögi is lett volna a Szarvas Istenben. A primitív ember tulajdonképpen mindent, amire nem tudott magának logikus magyarázatot adni, a jónak vagy a gonosznak tulajdonított..
A kereszténység eljövetelekor a Szarvas Isten fizikai jellemvonásait az Ördögre vagy Luciferre ruházták és ennek az asszociációnak az eredményeként megszerezte az Ördög gonosz pozícióját. Érdekes megjegyezni, hogy a Lucifer szó latin és fénythozót jelent, ami egy teljesen más értelmezése annak a személynek, akit általában mutatnak nekünk. Úgy tűnik, hogy összekeverték a lázadó főangyal keresztény képzetével, aki lezuhant az égből, és akit Sátán néven ismerünk. Mindazonáltal a mag el lett vetve, és tartós tévképzetté fejlődött. A régi vallás Istenét az új vallás Ördöggé változtatta.
Az "idő kereke" a boszorkányok naptárát definiálja, ahol a hold növekedése és fogyása különösen fontos időszakok, amikor az energiákat megidézik a ráolvasásra, a nyolcadik szombat a legfontosabb ünnep.
Ez már jóval a kereszténység előtt is ünnep volt. Azokban az időkben a túlélés a gazdálkodástól és a vadászattól függött, így az évszakok változása volt a legfontosabb tényező a boszorkányok életében. Az évszakoknak megfelelő munkavégzés volt a vidék bibliája. Tudniuk kellet, hogy mikor kell ültetni és betakarítani a termést, tisztában kellett lenniük azzal, hogy az állatok és a madarak mikor készek a szaporodásra, és ami a legfontosabb, tudniuk kellet, hogy mikor kell az ételt betárolni télre, nehogy éhezzenek. Mivel a pogányok és a boszorkányok a föld által léteztek, "Nagy Anyaként", akitől a túléléshez szükséges dolgokat megkapták, bevetették a földet.
Az Istennő, akit a boszorkányok elsősorban imádtak, az ősi idők Nagy Föld Anyján alapult, és akinek a Szarvas Isten a férje és társa. A zöld ember egyike annak a két másik jellemnek, akik ezt az éves ciklust jellemzik. Ő az egyik alakja a nőnemű istenségnek, aki a természet lelkét képviseli azokban az időkben, amikor az emberek intenzíven kezdtek foglalkozni a mezőgazdasággal. Bár ő nem maga az Isten, jelentősége nem alábecsülendő. Mint képviselőnek, a természettel kapcsolatos kötelessége tavasztól őszig tartott, a vetéstől a betakarításig terjedő időszakig. Vad volt, de nem volt benne semmi erőszakos.
Ez a Pán Istenhez kapcsolódó vadság. A "pánik" szó, ami legyőzhetetlen félelmet jelent, ennek az Istennek a nevéből ered. A Zöld Ember erejének tudatossága gyakran érződik megmagyarázhatatlan észlelésként az erdőkben, vagy amikor a vidék zöld vegetációját szemléljük. Ez az érzés nem csak ösztönzi a lelket, de a természet elfojthatatlan csodájának értékelésére is késztet.
Amikor maszkokon vagy bárhol máshol ábrázolják, a Zöld Ember leheletét a szájából szétáradó zöldként festik le. Egy időben nehéz volt a könyvekben vagy a templomokban fellelhető példáktól eltérőt találni. Itt hasonmása a templomok padjainak végére, vagy Szűz Máriát Jézussal ábrázoló szobrok lábára vésve jelenik meg.
Napjainkban, az ökológiával kapcsolatos kiadványoknak köszönhetően, melyek arra figyelmeztetnek, hogy az emberiség elpusztítja a bolygót, egyre nagyobb tiszteletnek örvend, és szimbolikusan egyre fontosabbá válik.
A másik jellem a Zűrzavar Ura, aki a naptár könnyedebb és kaotikusabb aspektusát képviseli. A legtöbb ember megrémül a megmagyarázhatatlan energiától és képtelen megbirkózni a káosszal, ahelyett, hogy megértené, ez az élet természetes rendjének része. A Zűrzavar Ura a környező energiát képviseli, mely a bolygón a Halottak Napja, mely a hagyományos Boszorkány Naptár kezdete, és a Karácsony közötti időszakban spirituálisan aktív. Kísérteties rendje azon az ünnepen kezdődik, amikor az egész világ a Halottak Napját ünnepli, amikor az élet spirituális fátyla a legvékonyabb, lehetővé téve a szellemekkel történő hatékonyabb kommunikációt, mely általában a "halál ünnepeként" ismert.

Forrás: Hermit Kiadó


A fenti témához kapcsolódó hosszabb leírás: Gondolatok a boszorkányságról

Ifjú olvasóinknak - Pimasz csajszik
Hortense Ullrich : A BOSZORKÁNYOK NEM CSÓKOLÓZHATNAK!	Ár: 1750.00 Ft
Jojónak van egy titka, amit csak a naplójával oszt meg: tud varázsolni! Ennek fejében viszont nem szabad megcsókolnia egyetlen fiút sem, mert különben elvész a varázsereje. Jojónak azonban ez nem okoz gondot. Vagy mégis? Ár: 1750 Ft Fordító: Sütő Gyöngyi Oldalak: 148 Borító: kartonált, visszahajló füllel ISBN: 9639420344