1916. november 15-én halt meg Henryk Sienkiewicz

„... megteremtette a lengyel történelmi regényt" 

 

„Sienkiewicz hitvallása szerint az irodalom célja az, hogy megacélozza a szíveket, és azzal lássa el az olvasót, amire valóban vágyik, ne pedig azzal, amit az úgynevezett magasabb rendű szellemek találnak ki és neveznek egészséges

tápláléknak. Miért ne nyúlna történelmi témákhoz, ha annyira érdeklik a lengyel olvasókat? A nyolcvanas években újságokban közölt részleteket történelmi trilógiájából, amely rövidesen könyv alakban is megjelent. A három kötet címe sorrendben: Tűzzel-vassal (Ogniem i mieczem, 1884), Özönvíz (Potop, 1886), A kislovag (Pan Wołodyjowski, 1887-1888). Olyan villámgyorsan reagált a közönség, hogy Sienkiewicz az olvasók állandó nyomása alá került, levelekben kérlelték, nehogy valami baj érje valamelyik kedvenc hősüket. Mindenkihez eljutott a Trilógia Lengyelországban, aki csak tudott olvasni, a serdülő ifjúság „kötelező” olvasmánya lett. (…) széleskörű történelmi kutatásokat tudott végezni a három regényhez, bár vitatható módon értelmezte a tényeket, azt nem lehet a szemére vetni, hogy műveiből hiányoznak a hiteles elemek.”

(forrás: Milosz, Czeslaw: A lengyel irodalom története 2. köt., Attraktor, 2011, 39-40.o.)

 

Az 1896-ban megjelent Quo vadis tette igazán ismertté a lengyel szerzőt a nyugati világban. „... a mű hatalmas közönségsikert is aratott, s meghozta Sienkiewicznek az irodalmi Nobel-díjat [1905]. Világhíre háttérbe szorította az író egyéb regényeit. Értékét nem annyira az ókori világ hanyatlásának hű rajza adja meg, mint inkább a részletek; alakjai reálisak (…). A Quo vadis azonban nem a legnagyobb történelmi regénye Sienkiewicznek; a Kereszteslovagok (Krzyżacy) túlszárnyalja.”

(forrás: Kovács Endre: A lengyel irodalom története, 1960, 262.o.)

„Sienkiewicz történelmi regényeiben van valami eposszerű. Nem véletlenül emlegetik vele kapcsolatban Homérosz nevét. Ő is nagy hősöket sorakoztat fel mindkét oldalon; alakjai hőstetteket hősi tettekre halmoznak, bámulatos veszélyek közt gyakorolják a lovagi erényeket. A lengyelek mindig a nagyobb hősök. A romantikus meseszövés, a ragyogó típusok felvonultatása, a szakadatlan feszültség és az előre sejthető derűs befejezés (a jók elnyerik jutalmukat!) vonzó, magával ragadó olvasmányokká teszik e regényeket.”

(forrás: Sienkiewicz: Kereszteslovagok. Európa, 1975, 458.o.)