1897. április 3-án halt meg Johannes Brahms

A német zeneszerző a romantika korában élt, mégis a klasszicista zenei formákat kedvelte.

 

Nehéz természetű ember volt: ha valami (vagy valaki) nem tetszett neki, véleményét nem rejtette véka alá. Olykor még barátait, kedves ismerőseit is ugratta, megbántotta. „Jól példázza ezt a korabeli Bécsben közszájon forgó történet:

Egy este Brahms így búcsúzott az összejövetel házigazdájától:

- Elnézést kérek, ha véletlenségből elfelejtettem volna megsérteni valamelyik vendégét.”

Brahms zenei tehetségét (különösen zongorajátékát) már korán felismerték, és

támogatták is: mindössze 15 éves, amikor lezárja zongora- és zeneszerzési stúdiumát. „A szükség korán kényszeríti robotmunkára. Csekély fizetésért éjszakai lokálokban muzsikál, és házhoz jár zongorát oktatni. Korán nyílik alkalma föllépésre: zongorán kísér, férfikart vezet, kirándulóhelyen zongoraszólókkal szórakoztat. Első hangverseny-közreműködése alkalmával – 14 éves korában – Thalberg mutatós, Bellini Normájára írt Ábrándját adja elő. Önálló koncertjén, egy évvel később […] Beethoven Waldstein-szonátájával és egy maga szerezte Keringő-fantáziával merészel kilépni.”

„Brahmsot a Német Requiem tette híressé. 1888-ban Drezdában csendült fel először, egy tétellel rövidebb változatban. A teljes mű bemutatója egy évvel később Lipcsében volt. A szövege német nyelvű, Luther Bibliájából való, és nincs köze a hagyományos szertartásrendhez. Még Krisztus nevét sem említi. Brahms szabadgondolkodó volt, ami nyugtalanította vallásos barátait. „Egy ilyen nagy ember! Egy ilyen nagy lélek! És nem hisz semmiben!” - sajnálkozott a megdöbbent Dvořák. A Német Requiem sikere után Brahms szinte teljesen felhagyott a zongoristaként való turnézással.”

A 4. szimfónia kottájának részlete

A kor magyar zenei nagyjaival is találkozott: együtt játszhatott a hegedűművész Reményi Edével (zongorakísérője volt) és Joachim Józseffel is. Többször koncertezett Magyarországon, és a magyar dallamok is hatással voltak zeneszerzésére: ennek köszönhetően születhetett meg többek között a Magyar táncok (1869), „Brahms 21 darabból álló, magyar témákon alapuló zenei csokra”.

Írt zongora- és hegedűversenyeket, szonátákat, kórusműveket és dalokat is. Legismertebb szerzeményei közé tartozik a Német Requiem, a Négy komoly ének, négy szimfóniája, vagy a Változatok egy Haydn-témára.

(forrás: Molnár Antal: Brahms. Gondolat, 1983)

„Brahms egyik tanítványának egy Schubert-dalt kellett eljátszania.

- Ezt a darabot Schubert úgy írta, hogy a szeretett nőre gondolt. Ezt érezze át a játéka közben.

Alig kezdett a tanítvány játszani, Brahms megállította:

- Félreértett, fiatal barátom. A dal a szeretett hölgyhöz szól, nem az anyósához.”

(forrás: Muzsikus-anekdoták. Rózsavölgyi, 2009, 51. és 53.o.)