Isztambul tavasszal

.

Mikor nálunk még csak kopogtat a tavasz, Isztambulban már virágzanak a bokrok, és díszlenek a parkok. Ahogy megérkezik az ember az egyszerre Európában is, meg Ázsiában is lévő török fővárosba,  az ázsiai oldalon lévő reptérre, onnan kell eljutnia busszal Kadiköybe, a Boszporusz partján fekvő városrészbe. Innen a Turyol társaság rendszeresen közlekedő kompjával jó húsz perc alatt átér az európai oldalon lévő Eminönübe.  Innen is kezdheti az ember a Boszporusszal való ismerkedést egy nagyjából másfél órás út keretében, ahol  a Turyol alsó, felső fedélzetén, benn, védett melegben, vagy kinn, élvezve a menetszelet figyelgeti hol az európai, hol az ázsiai részeket, fotózik, és ismerkedik a várossal, kívülről.

Másnap már közelebbről nézzük meg, hova is jöttünk: a Topkapi palota és a Kékmecset között felszállunk a Big Busra, melynek akár le is tölthetjük mobil alkalmazását okostelefonra (van ingyenes wifi is a járaton), és ha nem egészen értjük a rendelkezésre álló tíz nyelvből a választottat, azaz mit mesél  fülhallgatónkba az anyanyelvi beszélő, akkor akár bele is olvashatunk a letöltött idegen nyelvű bemutatóba, hátha úgy jobban megy. De akár el is engedhetjük magunkat, átadva magunkat a számunkra gondtalan nyüzsgést élvezve, az embereket elnézegetve, hagyva magunkat, hogy megérinthessen minket a város hangulata.
A Dolmabaçhe palotánál érdemes leszállni, és megnézni ezt a 19. század második felében épült szultáni palotát és a háremet -  egy háremhölgynek meg kellett elégednie szerény tizennégy helyiséggel. Osztályok tucatjai érkeznek nyitás táján, hiszen a Török Köztársaság alapítója, Atatürk itt halt meg a palotában.
A piros vonalú Big Bus átvisz Ázsiába is a Boszporusz-hídon, ahol ma már nem lehet gyalogosan átcaplatni egyik kontinensről a másikra, és egy újabb útvonalon tér vissza kiindulási helyére. Onnan, ha még aznap van erőnk, akkor nekiveselkedhetünk a kék járattal az Aranyszarv-öböl környékét megismerni közelebbről. Mindkét buszról megcsodálhatjuk a tenger felőli támadások kivédésére épített falat, magát a Héttornyot is (Yedikule), ahol több magyar fogoly között  maga Török Bálint is raboskodott.

Másnap a föld alatti Bazilika ciszternába (Yerebatan Sarayı) érdemes kezdeni, mert akkor nyugalomban élvezhetjük a Justinianus átal a hatodik században épített földalatti hatalmas víztározórendszer csöndjét, a sekély vízben úszó pontyok látványát. A 143x54 méteres termet több mint háromszáz nyolc méternél is magasabb márvány oszlop tartja. Ez a ciszterna szerepelt az Oroszországból szeretettel című, 1963-as James Bond-filmben.  
Aztán jöhet a többi múzeum: Az Aya Sophia, ahol a Buda elfoglalásakor Nagy  Szulejmán által odavitt két bronzgyertyatartó még ma is látszik, a Topkapi szeráj a háremmel, a híres régészeti múzeum, a mozaik és szőnyegmúzeum stb..
Ha valaki a turistamentes Isztambullal is akar közelebbi ismeretségbe kerülni, akkor induljon el gyalog a  Chora templom  11. századból fennmaradt mozaikjait megnézni. Másfél-két órát kutyagolhatunk, de útközben megcsodálhatjuk például a Valens császár által a Bizánci Birodalom kezdetén építtetett több mint 1500 éves római vízvezetéket. Visszafele meg az Aranyszarv-öböl felé haladva találkozhat a nálunk már rég elfeledett ószeressel, régi faházikókkal.
Mivel szezonon kívül vagyunk még, a múzeumok ötkor zárnak. Utána érdemes bazárba nézelődni, mert azok nagyjából hétig várják a vásárlókat.
Többarcú Isztambult lehet megismerni néhány röpke nap alatt... Egy biztos: hangulatos város, vendégszerető, bár hangulatunkat ronthatják azok a gyerekkoldusok - , azt mondják, szíriaiak -, akik még sötétedéskor is az utcán kéregetnek. Mikor élelmet ad az ember például egy tizenkét éves forma pityergő kisfiúnak, aki szappant napok óta nem látott, akkor is azt hajtogatja, hogy money, money... A dickensi világ visszaköszön. 

Bodrog Beáta -EuroAstra