A menyétes hölgy

Ha valaki a Google keresőbe beüti „A menyétes hölgy" szavakat, 24.600 találatot kap. Leonardo da Vinci csodálatos festményét 2009. októberétől három és fél hónapig csodálhattuk a Szépművészeti Múzeumban a „Botticellitől Tizianóig" kiállításon. 

  A menyétes hölgyhöz tartozó „kalandom" azonban nem található sehol. Most leírom. Amikor Krakkóba érkeztem, szerettem volna megnézni a festményt az ulica Pijarska 15. szám alatti Czartoryski Múzeumban .Zárva volt. Becsengettem, meg akartam kérdezni, mikor nyitnak. Egy portásféle jött a kapuhoz, magyaráztam mit akarok, de nem értett, vagy nem akart érteni németül. Visszament a fülkéjébe, telefonált. És jött Marianna Bujanska asszony, a múzeum neves művészettörténésze. Mondtam, szeretném a képtárat megnézni, de sajnálattal közölte, hogy ezen a héten zárva tartanak. Mutattam útlevelemet. Az idős hölgy nézegette az okmányt. Szakmabeli? - kérdezte.

  Nem, művészetszerető vagyok, azért jöttem Budapestről, hogy Leonardo da Vinci híres festményét, A menyétes hölgyet megnézhessem. Csak három napot tölthetek Krakkóban. Sajnos akkor sem lehet, zárva vagyunk. Ekkor történt a deus ex machina, a váratlan fordulat. Az első terem nyitott ajtaján keresztül megpillantottam Botticelli Giuliano de Mediciről készített portréját. Gyönyörű, mondtam, de valószínűleg nem az eredeti.  Az a Dahlem Múzeumban van, Nyugatberlinben. Bujanska rám nézett, elmosolyodott. Igaza van, ezt Botticelli műhelyében készítették tanítványai. Jöjjön, megmutatom a képtárunkat.

  És végig kalauzolt a termeken. Mutatta Lucas Cranach miniatúráit, köztük Báthori Anna, az erdélyi fejedelem húgának portréját, Rembrandt festményét meg sok minden mást.

   Természetesen Leonardo remekművét, A menyétes hölgyet is. Hosszasan beszélt róla. A művészettörténet egyik legvitatottabb alkotása. Még az állatka fajtáján sem volt egyetértés, magyarázta: nyest, nyuszt, menyét, vagy hermelin.

  A hölgy személye is vitatott. Egyik változat, hogy Lodovico Sforza, milánói kormányzó
kedvese van a képen. A Sforza-kasély ura megbízta a festőt, hogy örökítse meg kedvesét a hermelinnel. Természetesen a hermelin bundára gondolt, amelyet ajándékba adott a fiatal lánynak. Aki, összekacsintva a festővel, élő hermelinnel pózolt a vásznon. De ez csak legenda. Az is lehet, hogy a megrendelő személye Gian Galeazzo Visconti, Milánó első hercege. (A milánói Sforza-kastély és a Visconti kastély Páviában, a lombardiai régióban ma is látogatható.)

  A festő személye sem volt tisztázott. Leonardo da Vinci, Francesco Botticini, Giovanni Antonio Boltraffio, vagy Andrea del Verrocchio. Végül a Louvre-ban végzett, hosszadalmas vizsgálat a legmodernebb eszközökkel, molekuláris analízissel erősítette meg, hogy Leonardo da Vinci az alkotó. Bujanska asszony szerint a döntő érv a kéz megfestésének módja volt.

A helyszín is bizonytalan, a modell is vitatott. Cecilia Galerani, Isabella d'Este márkinő, vagy Lukrécia Crivelli.. Amikor a festő személyének kérdése eldőlt, a  Czartoryski Múzeum szakértői meglepő hasonlóságot tapasztaltak a Louvre-beli Leonardo-kép, Lukrécia Crivelli portré között. Ez utóbbit húsz évvel később festette a mester. Döntse el az olvasó, hogy ugyanarról a személyről van-e szó.


 Láng Róbert- EuroAstra