Történelmi emlékhelyet avattak a Fáy András-emléknapon

Budapesten 2014. július 24-én felavatták a Kálvin téri református templomot, kriptát és a Ráday Gyűjteményt mint történelmi emlékhelyet. A Fáy András-emléknappal egybekötött avatáson köszöntőt mondott Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) elnöke, és beszédet mondott Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke. 

A Nemzeti Örökség Intézete és a Fáy Társaság szervezésében Fáy András halálának 150. évfordulóján elsők között avatták fel a felújított Kálvin téri református templomot, kriptát és a Ráday Gyűjteményt mint történelmi emlékhelyet.
A Nemzeti Örökség Intézete azon dolgozik, hogy az emlékhelyeket találkozási és emlékezési pontokként népszerűsítse – mondta el Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a NÖRI elnöke, majd hozzátette, hogy olyan közösségi terek kialakításán munkálkodnak, amelyeket minden állampolgár a magáénak érezhet.
Az intézet elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy a történelmi emlékhelyek nemcsak a magyar történelem jelentős fordulópontjaira emlékeztetnek bennünket, hanem erősítik nemzeti identitásunkat. Jelenleg 47 történelmi emlékhelyet tartunk nyilván, amelyek mindegyikét egységesen megjelölte a Nemzeti Örökség Intézete.
Fáy Andrásra emlékezve megkoszorúzták az altemplomban található sírját, majd emlékülésen idézték fel a „haza mindenesének” életét és munkásságát. A jubileumi évfordulóra a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet bocsátott ki, amelyet a helyszínen mutattak be.
A rendezvényt megelőzően Bacskai Bálint református lelkipásztor tartott istentiszteletet.

2014. július 24.

Forrás: Nemzeti Örökség Intézete


 Péceli Fáy András (Kohány, Zemplén vármegye, 1786. május 30. – Pest, 1864. július 26.) író, politikus és nemzetgazda, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik

Fáy András arcképe (Barabás Miklós festménye nyomán)

legtevékenyebb alakja. Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta: ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”.

Széchenyi színrelépését, különösen a Hitel megjelenését követően Fáy lelkesedéssel csatlakozott a „legnagyobb magyarhoz”, aki – felismerve benne a rokongondolkodású nemzetgazdát, akinek liberális eszméi rá is hatottak – szövetségesének fogadta. Előbb Pest vármegye gyűlésein, majd 1835-ben követté választva, az ellenzék egyik tekintélyes tagjaként az országgyűlésben szolgálta mesterkéletlen, magyaros józan beszédeivel a gazdasági és társadalmi reformok ügyét. A társadalom körében buzdítással és példaadással toborzott híveket eszméinek.

1836-ban Pest vármegye is táblabírájául választotta. Tevékenyen vett részt a kor minden kulturális és gazdasági mozgalmában. Széchenyi kedvéért belépett a Nemzeti Kaszinóba, melynek majdnem folytonosan a könyvtárosa volt, két ízben pedig igazgatója is (1835 és 1840). Az akadémia már az első nagygyűlésen, 1831-ben tiszteleti tagjává választotta. 1845-ben az igazgatótanács tagjaként, 1847-ben pedig helyettes elnökként tevékenykedett.

A Kisfaludy Társaság szintén már megalakulásakor, 1837. február 6-án igazgatójának választotta. 1834-35-ben Döbrentei Gáborral együtt a budai színtársulat igazgatója, majd az akadémia játékszíni bizottságának tagja, amely feladatai között szerepeltette a drámairodalom fejlesztését. Fáy egész életében sokat fáradozott a nemzeti színészetért.

Részt vett a Védegylet alapításában, a Nemzeti Kör munkájában, sürgette a nevelőnőképző intézet felállítását, mert nemzeti szempontból károsnak tartotta a nevelőnők külföldről való importját. Munkásságának nevezetes köre volt a Pesten felállítandó protestáns főiskola és a két protestáns felekezet egyesítése érdekében kifejtett tevékenysége.

Forrás: Wikipédia