Róma királyai

A monda szerint Rómának hét királya volt a város alapításától a köztársaság korának kezdetéig tartó időszak alatt, melyet a történészek kettő részre osztanak. A K. e. 753 és 616 közötti korszakot pre-etruszk időszaknak, ill. a latin-szabin parasztkirályok korszakának nevezik, míg a K. e. 510-ig tartót az etruszk királyok időszakaként tartják nyilván. A pre-etruszk időszak alatt Róma lakossága elsősorban mezőgazdasággal és állattartással foglalkozott, az etruszk királyok alatt azonban jelentős gazdasági-társadalmi változások mentek végbe, és így kialakult az etruszk típusú városállam.

Az első római király, Romulus (K. e. 753-716) halála után a szabin származású Numa Pompilius (K. e. 715-674) lépett a trónra, aki a hagyomány szerint istenfélő ember volt, így békésen uralkodott. Róma főpapi és vallási intézményei és rendszerei az ő uralkodása alatt jöttek létre, csakúgy, mint az első római naptár is. Numát a szöges ellentétét jelentő latin Tullius Hostilius (K. e. 673-642) követte a trónon. Az erőszakos és hódítani vágyó katona a békés korszakot háborúsra cserélve hőseposzba illő küzdelmet folytatott Róma anyavárosa, az Alba Longai királyság ellen, és végül meg is hódította azt.
A következő király aztán ismét egy szabin lett, mégpedig Ancus Marcius (K. e. 642-617). A hagyomány szerint ő terjesztette ki Róma területét egészen a tengerpartig, s a Tiberis torkolatában megalapította Ostiát, Róma későbbi legjelentősebb kereskedelmi kikötőjét.
A regékben szereplő Romulust leszámítva a latin-szabin királyok minden bizonnyal igazi történelmi személyiségek voltak, noha a békeszerető Numa Pompilius és a harcias Tullius Hostilius egymás tökéletes ellentétének felfogható személyisége némi sztereotípiának tűnik.

Nevükhöz intézmények és szervezetek megalapítása, hódítások és komoly társadalmi változások fűződnek, s ezek jócskán túlmutatnak a mondák királyainak meseszerű életén. Uralkodásuk időszakát az állam működésének gyakorlatával összevetve hitelesen és logikusan rekonstruálhatjuk a pre-etruszk időszak Rómájának politikai és társadalmi szerkezetét.


Etruszk királyok

A terjeszkedő és fejlődő Róma jellemzően vidékies jellegű közösségből a 7. század utolsó időszakára modern városállammá kezdett formálódni, s ezek a változások egybeestek a fejlettebb társadalomból érkező etruszk királyok uralkodásának kezdetével.
Közülük az első Lucius Tarquinius Priscus (K. e. 616-579) volt, aki teljesen átalakította Róma közigazgatási központjának arculatát. Tarquinius Priscus Rómába települt etruszkként került be a város vezető rétegeibe, s olyan mértékű befolyást szerzett, hogy Ancus Marcius halálakor királlyá választották. Bő 35 évnyi uralkodás után aztán meggyilkolták, s a palotaforradalom zűrzavarában a homályos származású Servius Tullius (K. e. 578-535) ragadta magához a hatalmat. Servius Tullius szintén jelentős mértékben formálta a várost, melyet falakkal vetetett körül (amiket később is serviusi falakként emlegettek) és kialakította a comitia centuriata rendszerét, azaz a katonai jellegű centuriákba szervezett polgárság gyűléseit. Hosszú és sikeres uralkodásának végül szintén gyilkosság vetet véget, ami után a trónon veje Lucius Tarquinius Superbus (vagy más néven II. Tarquinis aki I. Tarquinius fia vagy unokája volt, K. e. 535-510/509) követte.
Az utókor által csak Dölyfös Tarquiniusként ismert uralkodó olyan könyörtelen zsarnok volt, hogy a rómaiak szemében sikerült örökre gyűlöletessé tennie a királyság intézményét és vele együtt a királyi rangot is. K. e. 510-ben (vagy 509-ben) a római nemeseknek végleg elegük lett királyuk működéséből, azért Lucius Junius Brutus vezetésével megbuktatták II. Tarquiniust, és egyben véget vettetek a római királyság intézményének is, melyet a köztársaság korszaka váltott fel.



Forrás: Amoreitalia - olasz internetes magazin