Kézzel írt kották a Szabadságharc éveiből

.

Elveszettnek hitt Liszt-kéziratok kerültek elő egy magángyűjteményből, a dokumentumok történelmi jelentősége, a magyar zenekultúrára gyakorolt hatása felbecsülhetetlen. A kéziratokat, amelyeket a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával vásárolt meg, az intézmény emlékmúzeuma és kutatóközpontja őrzi majd. 

A hagyatékban fellelt kézzel írt kottákat egy örökös találta meg, és a szakértői eredetvizsgálat után a Zeneakadémia részeként működő Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpontnak ajánlotta őket megvételre. Az egyedülálló nemzeti értéket képviselő kéziratok megvásárlását a Nemzeti Kulturális Alaptól kapott vissza nem térítendő támogatás tette lehetővé. A kéziratok érdekessége, hogy a művek kimondottan magyar tematikához kapcsolódnak, vagy erősen kötődnek Magyarországhoz, illetve az 1848-as forradalomhoz és szabadságharchoz, így az ünnephez közeli nap kiváló alkalmat teremt hivatalos bemutatásukra.
A dokumentumok között olyan különlegességek vannak, mint az a kotta, amelybe a világutazó Liszt maga írta bele Petőfi A Magyarok Istene című versének szövegét magyarul. Egy másik kéziraton a Mosonyi Gyászmenete című zongoramű található, amely Liszt legfontosabb magyar barátját, Mosonyi Mihályt helyezi a középpontba, és korai megfogalmazása annak a darabnak, amely a zeneszerző utolsó előtti életévében Mosonyi néven került be a „Magyar Történelmi Arcképsorozatba”. A Petőfi szellemének című zongoradarab „Petőfi” néven kapta meg végleges formáját ugyanebben a sorozatban.  A Magyar Királydal eredetileg a Magyar Királyi Operaház 1884-es megnyitására készült alkotás, A gyermek himnusza ébredéskor című kórusmű pedig az Engeszer Mátyás által vezetett Magyar Liszt Egylet számára íródott és Budapesten volt az ősbemutatója. Egyedül az Elfelejtett Románc (Vergesse Romanze) című mű témája nem kapcsolódik szorosan Magyarországhoz.

Liszt Ferenc szóban forgó művei annak idején a Táborszky és Parsch kiadónál jelentek meg. Eredeti kézirataikat eddig elveszettnek hittük, vagy más változataikat ismertük. Mint kiderült, a kéziratok a kiadónál maradtak, majd mikor Nádor Kálmán 1895-ben megvásárolta a Váci utcai Táborszky-féle zenemű-kereskedést, a kéziratok az új kiadó tulajdonába kerültek.
Táborszky Nándor 1831-ben, húsz évvel Liszt után született, ám mindössze két évvel élte túl a mestert, 1888-ban hunyt el. Liszt már apját, Táborszky János Mihályt is ismerte, de Nándorral az ismeretségen túl szorosabb munkakapcsolatot is ápolt. Az ifjabb Táborszky 1868-ban kezdett kottakiadással foglalkozni, mint a Rózsavölgyi és Társa kiadó fióküzletének tulajdonosa, azonban később függetlenedett a Rózsavölgyitől, és Parsch Józseffel megalapította Budapesten a Táborszky & Parsch kiadót. A kiadó több mint 25 év után szűnt meg 1895-ben, Parsch József halálával, jogutódja Nádor Kálmán lett (a kiadó az államosításkor a többi zeneműkiadással foglalkozó magyar céggel együtt beolvadt az Editio Musica Budapest nevet viselő intézménybe).
Liszt Ferenc és Táborszky Nándor személyes barátságáról elsősorban Liszt levelei tanúskodnak, amelyekben többnyire kottákat vagy koncertjegyet rendel Táborszkytól vagy épp fizetésről, hangversenytervekről tájékoztatja őt, de szó esik közös vacsorákról és otthoni látogatásokról is. Liszt élete utolsó éveiben, egészen haláláig rendszeresen lépett fel a kiadó házi zenés estélyein. Hasonló esteket Liszt lakásán is tartottak, ahol természetesen Táborszky is jelen volt. Ábrányi Kornél, Mihalovich Ödön és Zichy Géza mellett Táborszky Nándor volt az, aki a leggyakrabban fogadta az idős zeneszerzőt a pályaudvaron, amikor Magyarországra érkezett, vagy búcsúztatta, amikor továbbutazott. Ott volt 1886. március 11-én is, amikor Liszt végleg búcsút vett Magyarországtól, előtte búcsúestélyt szervezett Liszt tiszteletére. (Liszt és Táborszky közös fotón is szerepelnek a mester budapesti lakásán, a kép a mai Régi Zeneakadémián látható).
A történelmi jelentőségű, egyedülálló nemzeti értékekről hamarosan a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont honlapján is tájékozódhat a közönség.

Fotók: Zeneakadémia/Dimény András