1941. március 28-án halt meg Virginia Woolf

Megteremtette "a korokon idegenül átvándorló magányosság költeményét"

 

„..Virginia Woolf nemcsak előre- és visszatekint, hanem önmagában álló élmény az olvasó számára. Művészete az egész angol irodalmi hagyományból merít: Chaucerból éppúgy, mint a reneszánszból, a XVIII. századból vagy a romantikából. Ugyanakkor hiányzik belőle mindenféle pedantéria. Varázsa a bő áradású, színes, metaforikus nyelvben van, mellyel a tudat olyan álomszerű magáraeszméléseit fejezi ki, melyek mindennapjainkban kifejezetlenül rejtőznek.”

forrás: Szegedy-Maszák Mihály: Virginia Woolf (literatura.hu)

"Orlando, nagyon előkelő, gazdag és szép ifjú, királynők szerelmese, Erzsébet angol királynő idejében kerül a királyi udvarba, egy nagy szerelmi csalódás éri,

visszavonul vidéki várkastélyába, majd Anna királynő követe lesz Konstantinápolyban, ott egyheti bénult alvás után leánnyá változik, Kisázsiába szökik cigányokkal, majd hazatér valamikor a XVIII. században, remeteéletet él kastélyában, Viktória királynő korában férjhez megy, gyermeket szül, 1928-ban Londonban éli egy arisztokrata hölgy életét.
A realista regényeken nevelkedett olvasó, ha ezt a rövid kivonatot olvassa, nem tudja, mi ez. Gyermekmese? Olyasvalami, mint a Szamárbőr vagy a Dorian Gray vagy egyszerűen írói szeszély műve? Ha azonban beleolvassa magát Virginia Woolf Orlandójába, lassankint érezni kezdi, hogy itt másról van szó. Feltűnik neki, hogy nem érzi az idő múlását az elmondott történetben. A halkan ironikus hang sejteti, hogy ez az időtlenség valami szándékot jelent.
Az írónő kiemelte hősét, Orlandót az időből, s ezzel korlátlan lehetőséget teremt neki környezet, kor, élmény dolgában, önmagának pedig a fantázia szabad repülése dolgában. Mellőzi a regénynek, mióta irodalmi műfajjá lett, egyik mellőzhetetlennek tartott kellékét, az időt, és ezzel új, széleskörű lehetőséget teremt magának, és messze eltávolítja a regényt a realizmustól. Nem kell ügyelnie arra, hogy Orlando valóban reálisan ábrázolt ember legyen, elég, ha emberi tulajdonságokkal van felruházva.
Lehet emberszabású fantom, akire amint nem érvényes az idő, egyúttal nem érvényesek a természet törvényei sem. Hogy mégis megmaradjon a mű és az olvasó közötti viszony alapfeltétele, az író szavahihetősége, arra való egyrészt az egyes részletek, a mindenkori környezet, s a főszereplővel kapcsolatba jutó személyek realitása, az elbűvölően finom, hajlékony és gazdag stílus szuggesztivitása, és az elbeszélés magával ragadó tempója."

forrás: Schöpflin Aladár: Virginia Woolf  (Nyugat 1939. 11. szám)