.
E nappal kezdődött az úgynevezett kisfarsang ideje, a lakodalmazások őszi időszaka, ami Katalin napjáig (november 25.) tartott.
Ez a nap a gazdasági év fordulója.
A pásztorok ilyenkor adtak számot a rájuk bízott jószágokról. A
hagyomány szerint Szent György napkor legelőre hajtott állatokat Mihály
napján hajtották vissza a falvakba. Ezért ekkor számoltatták el,
szegődtették újra a pásztorokat, ekkor fizették ki őket.
Sokféle
időjárással kapcsolatos szólás, közmondás ismeretes Szent Mihály napra
vonatkozóan. Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, ha a fecskék nem
repültek el eddig a napig, akkor hosszú őszre lehet számítani: "Ha Szent
Mihálykor még itt van a fecske, karácsonyig vígan legelhet a kecske". A
pásztorok az állatok viselkedéséből jósoltak az időjárásra. Ha Szent
Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú erős
telet vártak, ellenkező esetben enyhét. A természeti változások napja:
megszakad a fű gyökere, megszűnik a mézelés, a halak zöme a víz fenekére
húzódnak.
Szent
Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány úgy tartja, Szent Mihály a
túlvilágra költöző lélek bírója, kísérőtársa. Ezzel függ össze a
hordozható ravatal Szent Mihály lova elnevezés is. Torockó népe
szakrális szemlélete szerint a halál és temetés Szent Mihály
gondviselésében inkább menyegző, mint fekete gyász. A halottnak ősi
szegedi hiedelem szerint Szent Mihály a vőfélye, ő kéri ki és viszi a
menyasszonyt, az emberi lelket az örök menyegzőre, Urának örömébe. Az ő
oltalmára bízzák, amikor a Szent Mihály lova néven emlegetett ravatalra
téve, utolsó útján a sírhoz kísérik. Tápai szólás szerint aki meghalt,
azt mögrúgta a Szent Mihály lova. Az eszköz és kifejezés egyébként
országszerte ismeretes.
Szent
Mihály naphoz sokféle időjárással kapcsolatos hiedelem fűződik. Ha
Mihály itt találja a fecskéket, akkor hosszú-szép őszre lehetett
számítani. A pásztorok az állatok viselkedését kísérték figyelemmel, s
abból következtettek a várható időjárásra. A természetben, az
időjárásban is változás áll be, Szent Mihály napja az ősi
napéjegyenlőség tájára esik, mintegy ott áll a tél kapujában. "Szent
Mihály-nap után egyicce víz, két icce sár." Egy göcseji mondás szerint
Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet. Szamosháton pedig azt
modják, hogy aki Szent Mihály-nap után szalmakalapban jár, attól nem
kérnek tanácsot. A juhászok úgy tartották, ha Mihály éjszakáján
összefekszik a birka, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor enyhe.
Az idő hidegebbre fordul, a bánátiak szerint megszakad a fű gyökere. Úgy
is mondják, hogy "Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni
a füvet". A palicsiak szerint a hal a víz fenekére húzódik, nincs többé
halfogás.
Ez a nap a kisfarsang kezdetét is jelentette. Ez az
időszak Szent Mihály napjától Katalin napjáig tartott. A gazdálkodóknak a
számadás napját is jelentette, a pásztorok hazahajtották az állatokat,
elszámoltak, kezdetét vette a kukoricatörés. Valamikor eddig legelt a
Szent György napkor kieresztett marha a pusztán. Dunántúlon ez a nap a
gulyások jelentős ünnepe volt. A pásztorok Csíkban ekkor térnek vissza a
havasokról, és télire gazdáik gondviselésére bízzák a jószágot. A
juhászok is ilyenkor adják át a juhokat, kapják meg a bérüket, és a
többi cselédhez hasonlóan vagy újból elszegődnek a régi gazdához, vagy
új gazda után néznek. A szegődtetés, a "váltakozás" napja Szent Mihály
napja. A cselédek ekkor változtatnak helyet, ekkor költözködnek.
Ekkorra
már megforrt a déli szőlőhegyek - az évi átlagnál korábban szüretelt -
szőlőinek bora. Ezért hívták a délmagyarországi területeken Borszűrő
Szent Mihály napjának az egyébként a gazdasági év szempontjából
mindenhol az országban oly jelentős napot. Ekkortól lehetett szűrni a
bort, ekkortól kezdődhettek a lakodalmak. Sok helyen - elsősorban az
Alföldön és Eger környékén - Szent Mihály napja a szüret megkezdésének
időpontja. Ennek mindent alárendeltek Eger városában: szünetelt a
bíráskodás, a diákok szabadságot kaptak (igaz, szüreti munkájukat mindig
elvárták).
Főangyal, illetve arkangyal, a mennyei seregek
fejedelme. Az egyház oltalmazója, küzdelmeinek pártfogója. Ősi hagyomány
szerint patrónusa a keresztény katonáknak is, főleg, ha a pogányság
ellen a hitért küzdenek. A világ végén harcolni fog minden hívő
keresztény lélekért, hogy kiragadja a sátán hatalmából. A haldoklókat is
oltalmazza, majd átvezeti őket a másvilágra. Ő teszi mérlegre az ember
jócselekedeteit és gonoszságait. Mihály tehát az Utolsó Ítélet
arkangyala. Hol a világítélő Krisztus társaságában, hol pedig önállóan,
két kezében karddal és mérleggel jelenik meg a középkori templomaink
kapubejárata fölött, vagy bent a diadalíveken.
Országszerte
emlékezetesek voltak a szentmihályi vásárok, amelyeket a nagyobb
városokban tartottak. A távolabbi helyekről, akkor még lovaskocsival,
vagy ökrös szekérrel mentek a vásárba. Így árultak a vargák, a
csizmadiák, a kádárok, a szíjjártók, a szűrszabók stb. Sok árus
mondókával csalogatta a vevőket: Asszonyok, asszonyok, gatyamadzag,
pöndölmadzag, vékony madzag, vastag madzag, széles madzag, keskeny
madzag, fehér madzag, sárga madzag, Nem dicsérem, jól megmérem, Tessék
kérni!
De
nemcsak azért mentek a vásárba, hogy megvegyék, amire szükségük van. Ez
szórakozást, ismerkedést, hírszerzést is jelentett az embereknek.
Ilyenkorra
már megforr az újbor, beindul a pálinkafőzés, kezdődhet a lakodalmazás
őszi időszaka. Az apátfalvi öregek szerint a legény Szent Mihály napján
vitte el a lánynak a jegykendőt, ha még Katalin napja előtt meg akartak
esküdni. Ez az időjárás még alkalmat adott arra, hogy a szabadban
főzzenek és táncoljanak, esetleg a szabadban felállított asztaloknál
étkezzenek, mert a kis falusi házak nem voltak alkalmasak a nagy
vendégsereg befogadására.
E
naphoz is kapcsolódik női munkatilalom: aki ilyenkor mos, kisebesedik a
keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett
az ég.
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park