"Pápai látogatások Izraelbe" - kiállítás az Olasz Kultúrintézetben

.

Két különböző - bár közös gyökerű - vallás, két külön világ találkozásának lehetnek tanúi azok, aki szeptember 30-ig ellátogatnak a budapesti Olasz Kultúrintézetbe és megtekintik a „Pápai látogatások Izraelbe" című kiállítást. Ötven év történetébe kaphatnak betekintést.

Szimbolikusnak is nevezhető az a pillanat, ahogyan a kiállítás megnyitásakor a két állam, a Vatikán és Izrael magyarországi képviselője köszöntötte egymást. Amikor ilyen eseményekre kerül sor, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a zsidó világ és a Katolikus Egyház közötti kötelék történelme évezredekre nyúlik vissza, gyökereit pedig magába a Szentföldbe ereszti. A gyümölcsöző kapcsolatok, még ha informálisan is, mindig erősek voltak, és a Szentföldhöz, a három monoteista vallás szülőföldjéhez kötődnek. Ugyanakkor a kettejük közötti kapcsolat nagyon összetett, és nem nélkülözte az olyan időszakokat sem, amelyeket a kölcsönös félreértések és elutasítás jellemeztek.

Őexcellenciája, Alberto Bottari de Castello, apostoli nuncius a kiállítás megnyitásakor a kezdetekről szólva elmondta: A párbeszéd és a barátság időszaka a 60-as években vette kezdetét. 1964 januárjában került sor VI. Pál pápa történelmi látogatására a Szentföldön, amelynek idén 50. évfordulójára emlékezünk, és amely nyitánya volt egy új korszaknak. Ennek szimbóluma kétségkívül a Nostra Aetate kezdetű, „Az Egyház és a nem-keresztény vallások kapcsolatáról" szóló zsinati dokumentum, amelyet 1965. október 28-án tettek közzé. A dokumentum rendkívül fontos teológiai csomót oldott meg: fölmentette a zsidó népet a Krisztus keresztre feszítésére vonatkozó, kollektív bűnösség vádja alól, véget vetve így az Újszövetség helytelen értelmezésének és a párbeszédet gátoló fő akadálynak. "Jóllehet a zsidó hatóságok követőikkel együtt Krisztus halálát követelték, mindaz, ami az Ő szenvedésében történt, sem az akkor élő zsidóknak megkülönböztetés nélkül, sem a mai zsidóknak nem számítható be." (Nostra Aetate 4,5)

A dokumentum kikövezte az utat a zsidó nép és a Katolikus Egyház közeledéséhez, sajátos légkört teremtett a Szentszék és Izrael Állam közötti diplomáciai kapcsolatok számára. Megnyílt egy új időszak, a két állam közötti kapcsolatok ugrásszerűen megnőttek. Az időszak a tetőpontját II. János Pál pápa megválasztása jelentette, akinek a zsidó nép nagy barátjaként döntő szerepe volt az új periódus megszilárdításában. Ő elismerte a zsidó nép szülőföldhöz való jogát, remélve a konfliktus nemzetközi jog alapján történő megoldását. Kifejezte a diplomáciai kapcsolatok fölvételére vonatkozó óhaját is. Így állt föl 1992-ben az Állandó Kétoldalú Munkabizottság, melynek célja volt, hogy együtt tanulmányozza és határozza meg a közös érdekeket, szem előtt tartva a kapcsolatok normalizálását. A Megállapodás értékét jól jellemzik Yossi Beilin, Izrael akkori külügyminiszter-helyettesének szavai: „Jóllehet két állam közötti politikai egyezségről van szó, mi mindnyájan jól tudjuk, hogy ez a Katolikus Egyház és a Zsidó nép közötti kiengesztelődés történelmi egyezsége is". A Megállapodás 1993-as ratifikálása óta a Szentszék és Izrael Állam közötti párbeszéd és barátság előrehaladt a megerősödés útján és ezt II. János Pál pápa 2000-es és XVI. Benedek pápa 2006-os zarándoklata tovább táplálta.

Ferenc pápa szentföldi apostoli útjának idén májusban sajátos jelleget kölcsönzött, hogy egyúttal emlékezés is volt VI. Pál ötven évvel ezelőtti történelmi látogatására. Ferenc pápa látogatását a közép-keleti béke iránti vágy szelleme hatotta át. Simon Peresz, Izrael elnöke, így üdvözölte a rezidenciájához érkező pápát: „Isten hozta ezt a természetére nézve alázatos, lélekben erős pápát. A béke embere ő és a béketeremtésé, aki a testvériség hídjait emeli minden vallás közé." A pápa a közel-keleti béke érdekében emelt hangot: „El kell ismerni Izrael Állam létjogosultságát, a béke és biztonság élvezéséhez való jogát, nemzetközileg elismert határain belül. Éppúgy el kell ismerni a palesztin nép szuverén hazához való jogát, azt, hogy joga van szabadságban és méltóságban élni. A 'Két Állam' megoldásnak valósággá kell válnia; nem maradhat csupán álom." „A kardok adják át helyüket az ekéknek!"

Az apostoli nuncius a jövőről szólva még hozzátette: Néhány kérdés persze nyitva maradt. Folynak a diplomáciai erőfeszítések, hogy elgördüljön az akadály egy gazdasági megegyezés elől, amely kiegészítené az 1993-as Alapvető Megállapodást. Számos kérdés vár elmélyültebb tanulmányozásra, sok a kihívás, amellyel szembe kell néznünk. Ilyenek a Közel-Keleten élő keresztény kisebbségek sorsa, a radikális iszlám feltörése, és mindenekelőtt az antiszemitizmus elleni együttműködés megerősítése. Ez olyan seb, amit az emberiségnek mindmáig nem sikerült begyógyítania. Az Egyház elkötelezetten részt vállal az antiszemitizmus elleni harcban, mert, ahogy Ferenc pápa figyelmeztet, emlékezve a Shoah hatmillió áldozatára: „A Shoah tragédiája az emberi gonoszság mélységének szimbóluma, amikor az ember, hamis ideológiáktól vezérelve, megtagadja minden egyes személy alapvető méltóságát, amely abszolút tiszteletet érdemel, tekintet nélkül származására és vallási hovatartozására."

Őexcellenciája, Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete beszédében megállapította: a húsz évvel ezelőtti egyezmény történelmi mérföldkő volt, nem csupán a Szentszék és Izrael kapcsolatában, hanem a Katolikus Egyház és a zsidók között is. Közel egy évszázaddal korábban, 1904-ben, egy magyar hős, a cionizmus megalapítója Herzl Tivadar találkozott X. Piusz pápával, és támogatását kérte a zsidó állam megállapításához. A pápa kategorikusan elvetette a kezdeményezést, majd a Szentszék teológiai okokra és a valós érdekekre hivatkozva megtámadta az ENSZ 1947-es megosztási határozatát. A zsidó állam megalakulásának első éveiben, Izrael és a Katolikus Egyház közti - gyakran bonyolult - kapcsolatot nem csupán a reálpolitika elvei határozták meg, de a történelmi nyomás is. A történelmi és teológiai fordulat 1965-ben következett: a Katolikus Egyház elfogadta a „Nostra Aetate" nevű dokumentumot, mely forradalmasította a katolikusok állásfoglalását - felmentette a zsidókat a Jézus halála miatti kollektív bűn alól. Ez a vád volt a vallási antiszemitizmus egyik legjelentősebb forrása a történelem folyamán.

1967-ben a hatnapos háború után, látva, hogy Izrael irányítása alá vonta egész Jeruzsálemet és a keresztény szent területeket, a Vatikán pragmatikus megközelítésű párbeszédet alakított ki Izraellel, hogy megoldja az országban élő keresztények mindennapi gondjait. Az „Izraeli Állam" kifejezést először 1984-ben tartalmazta olyan dokumentum, amit aláírt a Pápa, egyúttal elismerték a zsidók és Izrael közti történelmi vallási köteléket. Az elmúlt 20 évben Izrael és a Szentszék kapcsolata átesett megértéssel teli és haladást hozó időszakokon, de olyanokon is, melyek nehézségekkel jártak. Ennek ellenére a nyitott párbeszéd végig fennmaradt. Idén lehetővé vált a Gazdasági és Pénzügyi Egyezmény befejezése, amely tulajdonjogokkal és adózással kapcsolatos kérdéseket tárgyal. Lehetőség kínálkozik a jövőbeni kapcsolatok áttekintésére és tervezésére is. Mi, keresztények és zsidók hosszú utat jártunk be az elmúlt 2000 évben - a csupán 100 évvel ezelőtti elutasítástól és a tagadástól, a jelenlegi elfogadásig, párbeszédig és barátságig. Ma a kapcsolatok Izrael és a Szentszék között kölcsönös tiszteleten és párbeszéden alapszanak, és bár még várnak ránk kihívások jelentős előrelépéseket tettünk. Ferenc pápa idei útja Izraelbe a negyedik pápai látogatás volt. Különös jelentőséggel bírt ez az utazás, hiszen ez volt a Pápa első hivatalos látogatása Olaszországon kívül. Az ő antiszemitizmust bíráló erős szavait - „közös gyökereink miatt egy keresztény nem lehet antiszemita" - el kell terjeszteni a világ legtávolabbi szegleteiben is.

A keresztények Izraelben teljes jogokkal rendelkező egyenlő polgárok, képviselettel rendelkeznek az izraeli parlamentben és minden szakmában. Biztosított számukra a vallásszabadság. Izrael az egyetlen közel-keleti ország, ahol növekszik a keresztény népesség. Az országban élő keresztény közösség lélekszáma az 1948-as 34 000 főről 157 000-re emelkedett. Ez erős kontrasztot mutat a Közel-Kelet többi országának keresztény közösségeiben zajló folyamatokkal, hiszen ott folyamatos támadások, üldözés és fenyegetettség alatt állnak. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy Magyarországról és az egész világról minden keresztényt meghívjak, tekintsék úgy a pápa látogatását, mint a hívőknek szóló üzenetet, egy olyan lehetőséget, amellyel a Szentföldre való zarándoklásában követhetik őt.

Forrás: Révay András - EuroAstra