Szeptember 7. - Kassai vértanúk

Kassai vértanúk:
Szent Márk (1588-1619),
Szent Menyhért (1584-1619),
Szent István (1582-1619)
 
Márk, horvát származású volt, Kizeracban (Kőrös) született, családi neve valószínűleg Stepinac. A zágrábi egyházmegye papnövendékeként került Rómába, ahol pappá szentelték. Miután hazatért Pázmány Péter érsekprímás figyelt fel rá, és a nagyszombati papnevelő intézetbe helyezte, előljárónak. Pár éven belül esztergomi kanonok, valamint komáromi főesperes lett, érdemei elismerése jeléül.
A galíciai Grodekből származó Menyhért lengyel családban született. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban belépett a jezsuita rendbe. 1614-ben kinevezték a Szent Vencel kollégium igazgatójává. 1618-tól Kassán volt tábori lelkész, a helyőrség szláv és német katonái között.
István azősi (szentmiklósi és óvári) Pongráczok sarja, akik már a XIII. századtól jelentős nemesi családnak számítottak Észak-Magyarországon. Középfokú tanulmányait Kolozsvárottt végezte a jezsuita kollégiumban. 1602-ben jezsuita noviciátus lett. A renden belül kollégiumi tanár illetve hitszónoki funkciót töltött be. Kassára, e protestáns vezetésű városba, kiváló szónoki képességeinek elismerése jeléül, 1618-ban került a katolikus egyházközség lelkipásztorának, illetve tábori lelkésznek.
Rákóczi György hajdúi 1619 szeptember 3-án Kassa város falai alá vonultak, s az igazi ostrom megkezdése előtt egy szerződésben ígéretet tettek arra, hogy a katolikusoknak nem esik bántódásuk, hogyha átadják ellenállás nélkül a várost. A katolikus fővezér Dóczi András a városi vezetés és protestáns többségű lakosság miatt nem tartotta megtarthatónak a várost, ezért szeptember 5-én bevonulhattak Rákócziék . Első rendeletük alapján Dóczit elhurcolták bilincsbe verve Erdélybe, a három papot pedig szigorú háziőrizetben tartották. Két napig éheztettékőket, majd Rákóczi hittagadásra szólította felőket, mire Pongrácz István így válaszolt: ,,Úgy látszik az ördög ábrázatát viseled, mert annak feladata az embereket Krisztustól és az Anyaszentegyháztól elszakítani. Távozz hazugságaiddal, te csalárd ember!''. Szent Márknak felajánlották, hogy a káptalan széplaki uradalmát megkaphatja, hogyha áttér, deő ezt visszautasította, mondván, hogy ez nem az övé, hanem az esztergomi káptalané. Amikor pedig felajánlották neki, hogy áttérésével az életét megmentheti, ezt vágta vallatói szemébe: ,, Inkább kívánok ezerszer meghalni, mintsem, hogy ezzel az elhajlással hitemet és lelkemet pokolra vessem!''. Ezek után mindhárman térdre borultak és a Te Deum-ot kezdték énekelni. A vallatók megzavarodtak és elmentek. Éjféltájban azonban visszatértek és miután kegyetlenül megkínozták mindhármukat, Menyhértet és Márkot lefejezték és egy szennygödörbe dobták a tetemeiket. Istvánról azt hitték, hogy már a kínzásokba belehalt, ezért a másik két vértanútársa mellé dobták. A sekrestyés Eperjessy István figyelt fel István nyögéseire a házában, de nem merte elhagyni otthonát, s a közelben sem volt senki aki segíthetett volna. Így hosszú szenvedés után István is belehalt a sérüléseibe.
Boldoggáavatásukat 1628-ban kezdeményezte Pázmány bíboros, de csak 1905-ben következhetett ez be. A három kassai vértanút 1996-ban avatta szentté II. János Pál pápa.
Ünnepük: szeptember 7.

Forrás: Magyar szentek és boldogok