Építészeti csodák - Colosseum

A Colosseum az ókori Róma hatalmas amfiteátruma, ma pedig nevezetes látványossága a városnak.

Eredetileg Amphiteatrum Flaviumnak hívták. Mai nevét a középkorban kapta, feltehetően Nero egy a közelben álló szobráról (a kolosszusról). Az épületet gladiátor- és állatviadalok színhelyéül tervezték, és a korhoz képest hatalmas méretű nézőtömeg befogadására volt képes. Az amfiteátrum római találmány. Lényege az elliptikus alaprajzú aréna, amelyet több emelet magasságban ülőhelysorok öveztek, ahonnan a nézők biztonságosan szemlélhették a látványosságokat. Az amfiteátrum szó utal az épülettípus eredetére, hiszen két, félkör alaprajzú görög színház "összeillesztése" eredményezi az ellipszis formát. A Colosseum építését Vespasianus császár idejében, 72-ben kezdték el, és Vespasianus fia, Titus avatta fel 80-ban. Építése kevesebb, mint 10 évig tartott, ami egy fantasztikus teljesítmény volt. Megnyitása alkalmával 100 napos ünnepséget rendeztek, a megnyitó napján több ezer vadállatot öltek meg. A Colosseumot több mint négy és fél évszázadon keresztül használták, az utolsó gladiátor viadalt 404-ben, az utolsó colosseumi vadászatot 523-ban rendezték. Ezután évszázadokon keresztül elhagyatott volt. A középkorban házakat és templomokat építettek a belsejében, de erődként is szolgált. Közben földrengések rombolták, az épület egy része össze is omlott. A reneszánsz alatt a pusztulása felgyorsult, építőanyaga volt templomoknak és palotáknak. Az első régészeti feltáró munkálatok az 1700-as évek végén kezdődtek, azután az 1800-as évek elején megkezdődött a restaurálás, és a földalatti folyosórendszer feltárása. 1992 és 1999 között nagy helyreállító munkálatok folytak. Az építmény ellipszis alakú, 188x156 méter szélességű, négyemeletes épület, amelynek magassága 48,5 méter. A földszintet dór, az első, második emeletet jón, a felső szintet pedig korinthoszi oszlopok díszítik. Az első, második és a harmadik emeleten boltíveket, a negyediken ablakokat alakítottak ki. A Colosseum tetején 240 gerendát rögzítettek a falba, amelyek egy hatalmas vászontetőt tartottak. Ez védte a nézőket a mediterrán záporoktól és a tűző naptól. Érdekes, hogy a hatalmas vászontetőt a közelben állomásozó birodalmi flotta matrózai mozgatták. A lépcsőzetesen emelkedő szinteken, az egyes szektorokban egyszerre 50.000 - 75.000 ember fért el. A nézők négy főbejáraton, valamint a 76 számozott boltíves bejáraton keresztül jutottak be a nézőtérre, ahonnan lépcsősorok vezettek a különböző szektorokba, amelyek az egyes társadalmi rétegek számára voltak fenntartva. A kialakított ülések dőlésszöge 37 fok volt, ez biztosította azt,hogy a nézőtér bármely pontjáról ragyogóan lehetett látni az arénát. Az ellipszis alakú aréna nagytengelye 86 méter, a kistengelye 54 méter hosszú. A küzdőtér 76x44 méter fával borított felület volt, amelyet a Monte Mario hegyeiből származó sárga homokkal borítottak be. A küzdőtér alatt a játékokat támogató földalatti folyosórendszert, kiszolgáló helyiségeket alakítottak ki (vadállatok ketrecei raktárak, szerszámok, emelők, amelyek segítségével az aréna szintjére juttatták fel a vadállatokat.) Amikor a vadállatok az arénában voltak, védőkerítést vontak köré. Az aréna és az azt körülvevő fal között szerviz alagút található, fülkékkel. A fülkék funkciója mind a mai napig bizonytalan, sokan úgy gondolják, hogy íjászok várakoztak ott, akik további védelmet nyújtottak és védték a nézőközönséget a vadállatoktól. Mások szerint latrinák voltak, néhányan vízzel elárasztott területnek vélik, amely plusz védelmet jelentett a vadállatok ellen. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a kegyetlen látványosságok színhelye, ma már UNESCO védelemben részesülő Colosseum minden sportaréna őse.


Forrás: Teletál Ételfutár2011/4 szám

Spanyol filmhét az Urániában

Spanyol Filmhét

“Alkotó nők”
A Spanyol Nagykövetség és a Budapesti Cervantes Intézet szervezésében

2011. április 29. - május 3.

A Spanyol Filmhét 2011-ben új formában jelentkezik az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az ápr. 29-től öt napon át tartó program a spanyol filmművészet panorámáját kívánja nyújtani, egyaránt válogatva a spanyol film korábbi éveinek legkiemelkedőbb alkotásaiból, és a legújabb termésből, mindezt világhírű spanyol színésznők jelenlétében. Művészi kvalitás, relevancia, újdonság... ez mind a spanyol mozi - és az azt megalkotók, akik megtöltik élettel, alkotóerővel.

A Magyarországi Spanyol Nagykövetség és a Budapesti Cervantes Intézet által szervezett filmhét „Alkotó nők” mottójához hűen, öt színésznő látogat el az eseményre, melynek az Uránia Nemzeti Filmszínház ad otthont. Filmjeik a legnagyobb és legismertebb spanyol rendezők munkái, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a spanyol film elfoglalhassa kitüntető helyét az egyetemes filmművészetben. Minden színésznő megtestesít egy-egy, egymást követő generációt a kortárs spanyol filmkultúrában.

Itt lesz Ana Belén (Dolgok, amelyekért érdemes élni) aki soklemezes énekesnő, s színházi és filmszínésznőként is híres, Maria Barranco (Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Kötözz meg és ölelj, Szájból szájba), kinek pályafutása kezdetén Pedro Almodóvar fogta a kezét. Maribel Verdú (Anyádat is, A faun labirintusa) művészi kvalitásait a legjobb rendezők munkái fémjelzik. Végül a legfiatalabbak, mint Elena Anaya, aki nagy sikert aratott Julio Medem Szoba Rómában című filmjében, valamint a népszerű Szex és Lucíában, még mielőtt Almodóvarral is forgatott volna, és Manuela Velasco a Rec című film Goya díjas főszereplője.

Ők mind-mind ünnepelt színésznek Spanyolországban, és ismertek az egész világon. A filmek után minden nap közönségtalálkozó és beszélgetés lesz egy-egy színésznővel, melyeket Javier Rioyo író-filmrendező-producer, a filmhét egyik házigazdája vezet majd. Keresve sem lehetne jobb alkalmat találni a spanyol és magyar filmművészet különböző területein dolgozó kiválóságok, rendezők, forgatókönyvírók, operatőrök, színészek producerek vagy a film szerelmeseinek találkozására.

Mint minden évben, idén is a Spanyol Filmhét vendége lesz a spanyol mozi egyik kiemelkedő alakja is, akinek művészi pályafutása nagy hatással volt a mozgóképkultúrára. Ezúttal Manuel Gutiérrez Aragón filmrendező és író a kiválasztott, aki filmjeivel számos jelentős díjat nyert, Habla, mudita című filmjével a Berlini Filmfesztiválon a Kritikusok Díját, az Utolsó vacsora című filmjéért (2008) a Malagai Spanyol Filmfesztiválon a Zsűri Különdíját valamint San Sebastiánban a Nemzetközi Filmfesztiválon az Arany Kagyló Díjat a Démonok a kertben–ért (1982) és a Goya-Díjat az Don Quijote lovag –ért 2002-ben.

Ez utóbbi két alkotás egyben keretbe is foglalja a filmhét változatos film kínálatát, április 29-én a Démonok a kertben című alkotással, a rendező mellett Maribel Verdú és Elena Anaya jelenlétében indul a program, és május 3-án a Don Quijote lovag vetítésével zárul. Ezek mellett láthatjuk a húsz nemzetközi (Goya, Cannes, San Diego...) díjjal büszkélkedhető, többek között Cannes-ban is díjazott, Szerencsecsillag című filmdrámát Maribel Verdúval, Pedro Almodóvar Kötözz meg és ölelj! című klasszikusát, mely nemcsak Maria Barranco, hanem Antonio Banderas pályáján is mérföldkő volt a világhír felé. Újra borzonghatunk a nagy sikerű spanyol horrorfilm folytatásán, a REC 2-n, és izgulhatunk a Hierro című thriller hősnőjéért, aki eltűnt gyermekét keresi egy elhagyott szigeten.


Forrás: Uránia Nemzeti Filmszínház

Csillagösvény épül Ópusztaszeren

Csillagösvény elnevezéssel Európában egyedülálló, két és fél hektáron elterülő élménypark épül Ópusztaszeren.

Három különböző útvesztőt, egy fajátszóteret és számháború pályát építenek európai uniós támogatás segítségével. A Tejút ősi magyar nevét viselő helyszínen, logikai és játékos feladványok megoldásával találhatjuk meg a helyes utat a következő útvesztőkben.

A Tejút ősi magyar nevét viselő helyszínen, logikai és játékos feladványok megoldásával találhatjuk meg a helyes utat a következő útvesztőkben.

Várhatóan május 14-én Ópusztaszeren nyitja kapuit Magyarország első - Európában is egyedülálló - tematikus sövénylabirintusa. A különleges, magyar mondákat ábrázoló útvesztőket Adrian Fisher Európa leghíresebb szakemberének útmutatásai alapján a Hajdankert Kft. tervezte.

A Csodaszarvast mintázó 3 és fél kilométer hosszan kanyargó sövénylabirintusban - melyet hidak és kilátók tesznek még látványosabbá - történelmi feladványok segítik az „eltévedt vándort”. Emellett Honfoglalás kori övcsatot formázó fűzfonat labirintusban, 138 db fából álló számháborúpályán, és 6 különböző 6 perces - úgynevezett logikai labirintusokban tehetik próbára képességeiket az idelátogatók.

Az ötletgazda és tulajdonos Gergely Gábor egy Jeff Saward idézettel jellemezte a beruházást: „A labirintusok története során, ha egy társadalom gyors változáson és fejlődésen ment keresztül, akkor ott a labirintusok felvirágoztak. Hozzátette:Kívánom, hogy Ópusztaszer és egész Magyarország is hasonló fejlődésen menjen keresztül."

"Habár konkurenciának is gondolhatnánk, mi mégsem így tekintünk a Csillagösvényre. Ez az élménypark egy olyan lehetőség, amely az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparknak is előnyére válik."- ezt már Tokovics Tamás az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark igazgatója mondta. Hozzátette: "közös erővel kell népszerűsítenünk és vonzóbbá tennünk Csongrád megyét a turizmus számára."

A beruházás összköltsége 120.782.500 Ft, melyből 60 391 250 Ft Európai Unió és a Magyar Állam által nyújtott támogatás. A kivitelezést a Bodrogi Bau Kft. végzi. A Csillagösvény várhatóan május 14-én nyitja kapuit.

Csillagösvény jelentése a magyar mitológiában:

Az ősi magyar mitológiában a Tejút egyrészt a „Hadak útja”, másrészt a székelyeknél „Csaba királyfi csillagösvénye” vagy röviden „Csaba útja” néven ismert. A monda szerint ezen a csillagösvényen távozott el a földi világból Csaba királyfi, Attila hun király fia, a székelyek vezére, és tér majd vissza, ha népének segítségre van szüksége. A székely himnusz két sora is ennek a mondának állít emléket: „Vezesd még egyszer, győzelemre néped,/ Csaba királyfi, csillagösvényen!”

A labirintus és útvesztő mitológiai jelentése:

Az útvesztő a választás- és döntőképességünket teszi próbára, melynek eredményeként a probléma megoldása együtt jár a központjának megtalálásával illetve az abból való kijutással. Az útvesztők szövevényes alaprajza zsákutcákkal, fordulókkal tarkított. Az út során sok választási lehetőséget kínálnak az újra és újra előttünk álló elágazások, melyek közül a helyes út kiválasztásához élénk gondolkodás, logika és következetesség szükséges. A néha több bejárattal és kijárattal is rendelkező építmények az emberi agyunk elemző tevékenységét mozgósítják.

Ahogy Szent Ágoston mondta: “Solvitur ambulando”, azaz a probléma sétálva (járva-kelve) oldódik meg. A labirintus az önmagát megismerni és legyőzni képes ember szimbóluma. Mindenkire hatással van. Az egyén múlandóságát állítja szembe az egyén feletti világgal és vele, a halál törvényszerűségével. Az út megtétele során a lélek beavatódik, átlép a profánból a szent világba, melyből a kijutás egyfajta misztikus újjászületés. A labirintus járatai sorsunkat, végzetünket tárják elénk, de az örökkévalóság ígéretével. Ily módon a szellemi szféra felülemelkedhet az anyagin - beavatódhat.

Csodaszarvas legendája:

Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum, (A hunok és a magyarok cselekedetei) című művében maradt fenn az a monda, mely szerint a Hunor és Magor nevű testvérpárt -akiktől a monda szerint a hunok és a magyarok származnak- új, letelepedésre alkalmas területre vezette vadászatuk közben egy szarvas. A csodaszarvas mondája a Képes krónikában is megtalálható. A magyar őstörténetről valószínűleg létezett egy ősgeszta a 11. században, amely azonban nem maradt fenn. Balassa István és Ortutay Gyula vélekedése szerint, a Csodaszarvas-monda eredete ez a 11. századi ősgeszta lehetett.

A legenda szerint:

Valamikor réges-régen az ősi napkeleten, ott, ahol a két nagy folyó önti vizét az égszínkék tengerbe, volt egy csodálatos szép és gazdag város, melynek híre a messze földet bejárta.

Ur volt e város neve, talán azért, mert lakói az Isten gyermekeinek vallották magukat. A város királya a bölcs és igazságos Nimród volt, aki arról volt híres, hogy nagyon szeretett vadászni. Nimródnak és feleségének, Enéhnek két fia volt. Az idősebbet Hunornak, a fiatalabbat Magyarnak hívták. Az idő multával a fiúk bátor és daliás legényekké cseperedtek. Mint apjuk, nagyon szerettek vadászni. Az íjat mesterien kezelték, és ha birokra keltek, ellenfeleiket mindig leteperték.

Egy szép napon a két testvér elhatározta, hogy apjuk nélkül mennek ki vadászni. Hunor is, Magyar is választott maga mellé ötven-ötven ifjú vitézt. Másnap hajnalban tüzes paripáikra pattantak, és úgy elvágtattak, hogy nyomukban csak a nagy porfelhőt lehetett látni. Űzték, hajtották a vadat, szilaj hévvel; a vadak százait ejtették el. Már éppen haza készülődtek, mikor egy csodálatos színekben pompázó szarvasgím bukkant elébük az erdő sűrűjéből. Hunor harsány kiáltása törte meg a mély csendet:

- Utána, vitézek! Ejtsük el e vadat!

Mint a villám, szökkentek a nyeregbe, és a gyönyörű gím után iramodtak. Egész nap üldözték a tüneményes állatot, a nyílvesszők százait lőtték ki, de megsebezni nem tudták. Fáradt volt már a lovas és ló, mikor a Nap a föld mögé ereszkedett; s a szarvas is beleveszett a bizonytalan homályba. A testvérpár és vitézeik nagy tábortüzet gyújtottak, és friss vadhúsból ízletes vacsorát sütöttek. Aztán mindnyájan lepihentek, hogy kora reggel frissen indulhassanak vissza Ur városába.

Pirkadatkor Hunor és Magyar a vitézekkel együtt talpon voltak. Hunor már ki is adta a parancsot az indulásra. Mint valami varázslat, - talán a földből nőtt ki?, talán a mennyből ereszkedett alá? -, a szarvasgím elébük szökkent.

- Vitézek! Száz arany annak, aki elejti! - rivallta Magyar.

Hajrá! Hajrá!- harsant száz torokból, s nagy lendülettel üldözőbe vették a vadat. A nyílvesszők ezreit lőtték ki, de a csodálatos állat, mint valami mennyei fény suhant előttük, sebezhetetlenül. Mikor a Nap koronája a földet érintette, a csodaszarvas beleolvadt az égalj vörös fényébe.

A kemény hajsza megviselte a lovat és lovast egyaránt. Szót is alig váltottak. Szemük előtt a csodálatos állat alakja lebegett, gondolatukat a szarvas igézete tüzelte. Miért nem sebezhető? Honnan a gyorsasága és fáradhatatlansága? Nem tudták. Nem értették.

- Reggel indulunk haza!- mondta Hunor.

- Úgy lesz, bátyám. - válaszolt Magyar.

- Minket ugyan nem bolondít tovább e vad, még ha olyan csodálatos is. - mormogták többen. Harmadnap reggel lovon ültek már, s a vad ismét ott állt előttük dacosan, káprázatos színekben, mint valami égi tünemény, lenyűgözően, csábítóan, ellenállhatatlanul. Nem szólt a két testvér, csak egymásra néztek kérdően, aztán bólintottak. Sarkantyúik lovaik oldalába fúródtak, és százkét ló százkét lovasával lendült fergeteges üldözőbe. A szarvas meg csak csalta, vezette üldözőit egyre messzebb Nimród király országától. A Nap az utolsókat hunyorította a nyugati ég alján, mikor a csodaszarvas belemerült egy sötét tó ragyogó tükrébe.

Hunor, Magyar és vitézeik hatalmas erdőség aljában táboroztak le. Se nótához, se tánchoz nem volt kedvük, csak csendben maguk elé meredtek. Szemük előtt egy pajkos fény imbolygott, szüntelenül. Előbb egyik, majd másik legény tért pihenőre. Hunor és Magyar is álomba szenderült. Éjféltájban lenge szellő suhant át a hatalmas fák lombjain, amire a testvérpár fölrezzent. Távolról hangfoszlányokat hozott az áramlat, néha-néha felerősödve. Magyar a hang irányába indult, Hunor nyomban utána. A vitézek szeméből is elszállt az álom, óvatos léptekkel követték a két királyfit. Csakhamar egy tisztás széléhez értek, s látták, hogy százkét hajadon lejti táncát, miközben hol ropogós, vidám dalokat énekeltek, hol pedig szívet kínzó fájdalmasakat. A leskelődők arra lettek figyelmesek, hogy a dalok olyan ismerősek, és megértik a leányok nyelvét. Nem is tétováztak, a hajadonokhoz siettek. Megtudták, hogy Pannóniában vannak, és a két legszebb hajadon a pannon király leánya. Lett is erre nagy öröm. Hunor, Magyar és vitézeik nyomban feleségül vették a leányokat, és olyan lakodalmat csaptak, aminek híre bejárt hetedhét országot.

Sok évszázaddal később, mikor Hunor és Magyar ivadékai nagyon elszaporodtak, kettéváltak. Hunor utódai lettek a hunok, Magyaré pedig a magyarok.

Forrás: gondola

Rafi Lajos roma költő

„Rafi Lajos verseit Budapesten olvasni időutazás” – állapította meg Kemény István budapesti író Gyergyószárhegyen azon a könyvbemutatón, ahol a csatornakészítő roma költő Földhöz vert csoda című első verseskötetét bemutatták. A példaértékű könyvbemutató alkalmával Rafi Lajost, az olykor saját sorsa és származása ellen lázadó, sok esetben kocsmai asztalok mellett verselő fiatalembert Ferenczi Attila tanár és író, gyermekkori játszópajtás mutatta be. Ferenczi szerint Rafi olyan ember, akire „a magyar közösség természetesen nem magyarként, a cigány közösség természetellenesen nem cigányként” tekintett.

A kettős önazonosság verseiből is kiérződik, hiszen amint Kemény István is kifejtette: „ezek legalább annyira cigány versek, mint magyarok. Egy részüket vagy talán mindegyiket két változatban írta meg Rafi Lajos: cigányul és magyarul.” A méltató azt is kihangsúlyozta, hogy Rafi „átütően erős verseket tud írni” és néhány vers utolsó sorára hívta fel a figyelmet: „Mióta nem vagy, sok ember / halt meg bennem.”; „A földre fekszem, s dobálom magam.”; „Minden vagyonomat / Gyújtsa meg az ég.”; „Csak az ostorom érti / a sorsom!”. Kemény beszédében azt is kifejtette, hogy „Az meri ennyire bátran, ennyire magától értetődően és minden mindegy alapon felhasználni önnön sorsát a verséhez, akinek nem is kérdés, hogy a verse és a sorsa egy és ugyanaz.” Rafi Lajos költői szerepvállalását illetően egyszerre „váteszi és megváltói”, ugyanakkor „nem célszerű ráfogni, hogy naiv, autodidakta, vagy amatőr költő volna.”

Megható mozzanata volt a könyvbemutatónak, amikor id. Rafi Lajos, a költő édesapja bocsánatot kért a fiától az elégetett versekért. Mint mondotta „olyan rendszert éltünk, hogy mindentől félnünk kellett”. Ugyanakkor azt is kifejtette, hogy „minden szülő hálás lehet gyermekének az ilyen pillanatokért.” A továbbiakat illetően atyai jó tanácsként hangzott el: „légy érték a világnak és legyél jobb, mint a tegnap”.

Fotó: Jánossy Alíz

Rafi Lajos elsősorban Kemény István, Bartis Attila és András László magyarországi íróknak, valamint Márkos András képzőművésznek, Ft. Ferencz Ervin ferencrendi szerzetesnek és Danguly Ervin mûvelődésszervezőnek köszönte a biztatást, amelynek révén létrejöhetett a verseskötet. A legtöbb esetben papírcetliken őrzött verseket Kemény István szerkesztette kötetbe és a budapesti L’Hartmann Kiadó gondozásában, a magyar Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával jelent meg.

Jánossy Alíz

---

Rafi Lajos költő 1970-ben született Marosvásárhelyen. ősszülei a Gáborok törzséből való Nyárád-menti kovácsmesterek voltak, egyéves korában szüleivel együtt költözött Gyergyószárhegyre. Általános iskoláit Gyergyószárhegyen, a középiskolát Gyergyószentmiklóson a Mezőgazdasági Líceumban végezte el. Kisiskoláskori első versét a Hargita népe közölte, azóta több, főleg magyarországi irodalmi folyóiratban közölt verseket. Hat gyermek édesapja és ősei mesterségéből, a bádogosságból tartja el népes családját.


Forrás: Új Kelet Online hetilap

Kapcsolódó cikk: Rafi Lajos verseiből

Ady Endre: Ha csókokat hallok

Éjfél körül a hotelemben
Dalok riadnak, lángok gyúlnak.
X. kisasszonynak és N. úrnak
A csókjai.

Röpdesnek és összetalálnak
Páris útcáin a párok.
S én leskődök, hallgatok, várok
Társtalanul.

Órák hosszáig hallgatózok,
Hallgatom a friss szeretőket,
Tán egy kicsit szánom is őket.
Hajnalodik.

Hajnalodik és én vergődök.
A csókos párok szenderegnek.
Hát az emberek még szeretnek?
Mi lesz velem?

Forrás: Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 15. szám

Krúdy Gyula: Ifjú évek

1911 (Szindbád ifjúsága és utazásai)

A podolini kolostorban - gondolta magában egyszer egy őszes férfiú, éjszaka, ősz felé, odakint a háztetőkön ködből való kéményseprők jártak a nedves holdfényben - volt vagy van egy régi kép, a képen torzonborz ember, a bajusza boglyasan felfelé kunkorodó, mint a hősöké, a szakálla tömör és rozsdaszínű, mintha egy göndör hajú nő vöröslő hajából való volna, a szeme két karika, benne hosszúkás, világoskék szemgolyó, az arca pedig piros, mint a bor fénye napos téli időben a fehér asztalon: ez volt herceg Lubomirski. Ki volt, mi volt a herceg, mielőtt kopottas, aranyozott rámák között elfoglalta volna helyét a régi kolostorban? - ez szorosan nem tartozik e történethez. Elég az hozzá, hogy ott volt, a bolthajtás alatt a falon, amelynek lehullott vakolatán még itt-ott látszottak nyomai a falra festett képeknek, amelyeken a régen megholt szentek játszadoznak egymás között. Szent Anna egy kis zsámolyon üldögélt, az arcát megérintette a régiség, csak két fakó szeme tekingetett kérdőleg a diákokra, akik a folyosó kockakövein csizmában kopogtak. Mintha állandóan a leckék megtanulásáról tudakozódott volna a szent asszony. György sárkányát öldökölte - a középen helyet foglalt Lubomirski úr. A kolostorban sok ingyenes növendék volt, és a derék papok állandóan a karikaszemű herceggel riasztgatták a növendékeket. A herceg hajdanában szép kerekre faragott kockakövekkel járult az áhítat terjesztéséhez, midőn a kolostort építették, és ezen a réven a túlvilágról is beleszólása volt a hanyag diákok megintésébe. A szegény tót fiúk, akik az egyenesre nőtt fenyőerdők közül a kolostor vastag falai közé kerültek, tisztelettudóan emelték meg a sapkájukat a pirosbor arcszínű Lubomirski előtt. A podolini kisasszonyok, akik gyónni jártak a papokhoz, mezei virágot tűztek a herceg rámájába, és az asszonyok, akik egy pár száz év előtt csupa veres szakállú és torzonborz külsejű gyermeket hoztak a világra, éppen úgy imádkoztak a herceg képe előtt, mint a többi szentek képeinél. (Bizonyára elfelejtették már, hogy jó pár száz esztendővel ezelőtt a herceg szívesen lehúzta kezéről a bivalybőr kesztyűt, ha fehérnép térdepelt lábához. De most már soha többé nem húzza le a kesztyűt.) Ilyenformán még halottaiban is Lubomirski volt az első úr a városkában, a fiúkat gyakorta Györgynek keresztelték, és Úrnapján a városháza előtti térségen nemcsak az öreg Isten, de Lubomirski György tiszteletére is elpukkantotta a hajdú mozsarát. (Igaz, hogy csak felényi puskaporral.) Az őszes úr (aki egy estén visszaemlékezett íróasztala előtt a bolthajtásos folyosóra, ahol a növendékek csizmasarka kopogott, visszhangzott, hogy aztán végleg elhangozzék a messzi távolban) abban az időben diákfiú volt a kolostorban és a kolostor környékén, és a neve Szindbád volt. (Kedves olvasmányából, az Ezeregyéjszaka tündérmeséiből választotta magának ezt a nevet, mert abban az időben még közel volt az a kor, midőn a lovagok, költők, színészek és rajongó diákok nevet választottak maguknak. Egy púpos fiúcska a Gergely pápa névre hallgatott, ki tudná, miért?) Szindbád tisztelte Lubomirski urat, de a kalapját csak olyanformán emelte meg előtte, mint Müller papírkereskedő előtt, akinek egy sötét kapualjban volt a boltocskája, és a boltocskában mindig sötét volt. És a sötétségben a természet eltévesztette a rendet, mert Müller bácsinak nem volt bajusza, de nagy, fekete, hamis lányának, Fánninak igenis volt bajusza. Fánni ezért sokáig szégyenkezett, de egyszer jött egy fiatal tanár a városba, aki Fánni bajuszát szépnek és hódítónak nevezte. És Fánni boldog lett, és boldogságában a Poprádba ugrott a malomgátnál. (Szindbádért ugyanis szülei pontosan megfizették a tandíjat a kolostornak, sőt egyszer-másszor hordó bort is küldöttek a szentmiséhez, amelynél Szindbád piros szoknyában ministrált, a Confiteort szélsebesen mondta, és ünnepélyesen, tekintélyesen rázta meg a csöngettyűt, mintha tőle függött volna, hogy a hátulsó padsorokban üldögélő diákok most térdre ereszkedjenek. Ugyancsak a ministráló ruha piros palástjában hódította meg egyszer Kacskó Annát, midőn Anna vasárnap a szentmisére a barátokhoz jött.) Hogyan is volt ez a dolog teljes bizonyossággal? A hercegnek már csak azért se köszönt valami nagyon alázatosan Szindbád, mert Kacskóéknál volt kosztos diák. Kacskó bácsi szolgabíró volt - azon régi szolgabírók fajtájából, akik hajdanában az eldugott kis hegyi városokban feltalálhatók voltak. Fiatal korában tán csak szolgabírósági hajdú volt, később írnok, midőn tekintélyes szakállt növesztett, és gyakorlatból megtanulta a közigazgatást. A hasa is megnövekedett, és így szolgabíró lett. A felvidéki szolgabírákban semmi sincs alföldi kartársaik hetykeségéből: derék és szolid emberek, nagy családot alapítanak, segítenek otthon a favágásnál és gyertyaöntésnél, és csak akkor haragusznak meg, ha kozmás lett a leves. Kacskó bácsi gömbölyű öklével az asztalra csapott. - Én vagyok a szolgabíró! - kiáltotta. Minka, szelídkés, szomorkás és lesimított hajú felesége ilyenkor csendesen felelt: - Igen, de nem itthon. - Leányaim előtt mondod ezt nekem? - kérdezte Kacskó bácsi, és a tenyeréből tölcsért formált a füléhez, mintha valami bepanaszolt tótot hallgatna ki az irodában. - Azok az én leányaim - felelte sóhajtva Minka néni. - A pán szolgabíró édeskeveset törődik azzal, hogy valamikor férjhez is menjenek. Ezután már nem volt más tennivalója Kacskó Gyula szolgabírónak, mint gyorsan az irodába szökni. A kedves pipájáért a hajdút küldte haza. A Kacskó kisasszonyok férjhez menésével valóban nem látszott törődni senki; hárman voltak, szépre, nagyra, egészségesre termett hajadonok, és Szindbáddal együtt a ház emeleti részében laktak. Hetenként, felváltva egymást, főztek. Magda az ürühúst, Anna a káposztát, míg Róza az édes tésztát gyakorolta művészettel, és délutánonként, valamint esténként, midőn Szindbádnak valamely titokzatos okból el kellett hagynia a földszinten levő nagy családi szobát (hogy Kacskó bácsi és Minka néni kedvükre veszekedhessenek, midőn is a pán szolgabíró nem szökhetett el az irodába), a kisasszonyok felváltották egymást abban is, hogy az egyedüllétben félős, tanulni nem nagyon szerető Szindbádot az elhagyatott emeleti szobába felkísérjék, vele a tanulóasztalnál helyet foglaljanak, és kézimunkájuk mellett a vég nélküli regényeket elolvassák. Magda és Anna annyira elmerült a regényolvasásba, hogy Szindbád kényelmesen elaludhatott tanulókönyve fölött. De Róza, aki éppen tizenhat esztendős volt, és még nem nézte le túlságosan a kamaszkodó Szindbádot, gyakran kapott fehér kezével a diák sűrű, fekete hajába, és hol komolyan, hol tréfásan megrázogatta azt. A diák jajgatott. Rózának kipirosodott az arca, és mind erősebben húzta a Szindbád haját. - Tanulj - kiáltotta csillogó tekintettel -, mert isten bizony megbuktat a Lubomirski. Szindbád sürgősen könyvei fölé hajolt, míg egyszerre az elhagyott emeleten, ahol az üres szobákban a zaboszsákok olyanformán hevertek, mint odadobott halottak, egyszerre zúgni-búgni kezdett a szél... Róza ijedten, lehunyt szemmel hallgatta egy darabig a szelet, aztán a félelem mindinkább erőt vett rajta, és remegve, sápadtan simult a diákhoz, a fejét a vállára hajtotta, a karjával átkarolta a nyakát... Szindbád ugyancsak annyira megijedt a visszhangzó széltől, hogy a lapot sem merte megfordítani a könyvben, pedig már egészen jól tudta azon az oldalon levő leckéjét. Tehát akkoriban, amidőn Lubomirski György herceg vigyázott a podolini diákokra, és bivalybőr kesztyűs kezében kardmarkolatot tartott, amely markolaton pontosan láthatók voltak az akkori szentek képmásai - akkoriban, midőn Kacskó Róza jókedvvel, ambícióval és kis szerelemmel húzogatta Szindbád haját, valamint a vállára hajtotta a fejét, miután e büntetést kiosztotta, volt egy fiú, aki a hittanban, ministrálásban és szentképek tiszteletében legelső volt, akit ezért vagy másért Gergely pápának hívtak a régi kolostor növendékei. Gergely pápa púpos fiúcska volt, és olyan finom arca, feje volt, mint a szent ostyának, amelyet hetenkint magához vett. - Szindbád, bár gyakran megverte Gergely pápát, mégis barátságot szőtt vele, sőt egyszer délután, midőn éppen Róza ült a tanulóasztal mellett a Kacskó házban, hogy Szindbád tanulmányaira felügyeljen - a púpos fiút meghívta magához. Bizonyosan azért, hogy dicsekedjen előtte Róza barátságával, Róza szép szemével és fehér kezével. Gergely pápa látogatása így történt: Róza szótalan és komoly volt egész idő alatt, lenézőleg bánt a két fiúval, és sehogy sem akart Szindbád hajába kapni, amit azelőtt soha el nem mulasztott. Majd ahelyett hogy Szindbád vállára hajtotta volna a fejét, ahelyett hogy átkarolta volna nyakát, szinte durván ráförmedt: - Csodálom, hogy a Lubomirski megtűr ilyen rossz diákot a kolostorban. A púpos Gergely pápa tágra nyitotta fényes, lázas szemét, és szinte megbűvölve nézte Rózát fehér háziruhájában, hol meztelen karjain megfeszült az ujjas, és domború keblén a gyöngyházgombok csendesen emelkedtek. De Róza csúfolódva a hátára ütött: - Nini, ennek a fiúnak púpja van, mint a tevének. Gergely pápa lesütötte a szemét, csendesen elpirult az arca, majd könnyes szemmel távozott az emeletről. Azon az estén Szindbád valamely keserűséget érzett, amidőn Róza kedveskedve turkált a hajában, hamvas arcát vállára fektette, és erősen a vállára kapaszkodva, hintázta magát a széken. Folyton a púpos fiú könnybe borult tekintete látszott előtte, és ugyanezért komolyan a tanulásra adta magát, hogy Rózát ezzel is bosszantsa. - Ugyan, mit szeret azon a békán? - kérdezte Róza ingerülten, midőn Szindbád le sem vette szemét a könyvről. Kinyújtózkodott, felállott, és lustán az ablakhoz lépett. Az este - lágy, júniusi este - egy kis hegynek kanyarodó utcának meghatározhatatlan, zümmögő hangjait lopta lentről a szobába, a távoli hegyek felől eltünedező csillagocskák bukkantak fel, mint bújósdit játszó gyermekek. - Tanuljon ezentúl a púpos békával - mondta későbben egészen elkomolyodva Róza. - Tanítsa latinra ő magát, ha annyira szereti. Ez a fellegecske okozta, hogy Gergely pápával másnap délután fürödni ment a Poprádba Szindbád, mint akár a legjobb barátjával. A Poprád ott kanyargott a régi kolostor alatt, és a gerendákból összerótt gátak között mélyen, csendesen és feketén vonult meg, mint egy tó vize. Künn, a folyó közepén vígan, játékosan, szinte kacagva szaladtak a habok, mintha a hegyek között utazó fuvarosoktól tanulták volna a jókedvű kocsikázást, fütyörészve, dalolgatva, iszogatva megtenni az utat egyik országból a másikba. A fiúk természetesen a mély, csendes vízben fürödtek, kezükkel megkapaszkodva a gerendák vaskapcsaiban, lóbálták magukat a fenéktelen vízben. A kis púpos teljes biztonságban érezte magát a nagyszerű és bátor Szindbád társaságában, sőt egyszerre diadalmasan és vígan így kiáltott fel: - Hiszen a folyónak itt feneke van - szólt, és vékony lábait lefelé nyújtogatta. Tintás ujjaival elbocsátotta a vaskutyát, és hangtalanul elmerült a vízben. Szindbád csak furcsa púpját látta egy másodpercig a folyó felszíne alatt, aztán hosszadalmas csend lett a vízen, a tájon, a nagy hársfák alatt, mintha a kolostort bűvös vessző érintette volna, és az is meghalt volna nyomban, mint az ezeregyéjszakában. Szindbád a partra ugrott, mintha rák csípte volna meg a lábát, a mozdulatlan vízre bámult, egy letört faággal megkavarta a vizet - aztán sebesen magára kapta ruháit. Szótlanul, összeszorított szájjal futni kezdett a fahíd irányába, amely mint egy nagy pók terpeszkedett hosszú lábaival a Poprád fölött. Emberekkel találkozott útközben, akik fejcsóválva néztek a sápadtan futó kisfiú után, és szinte hallani vélte, amint a titokzatos Lubomirskit emlegetik. A hídnál kötélen csónak ringott. A diák zsebkése éles volt, hisz szabad óráiban egyebet sem tett, mint a kését köszörülte. A kötél el volt metszve egy pillanat alatt, és a csónakot már vitték lefelé a gyors habok, lefelé a folyón, és Szindbád kimeresztett szemmel bámult előre a nagy hársfák felé... Hátha ott himbálódzik ismét a vaskutyán a púpos Gergely pápa, és az egész dolog nem volt egyéb rossz tréfánál... De a hely, ahol a folyó mintegy álmát alussza, most is olyan csendes volt, mint néhány perc előtt. A csónakot Szindbád óvatosan arra a helyre kormányozta, ahol Gergely pápa elmerült, és az evezőt mélyen a vízbe nyújtotta. Majd a kezével nyúlt a vízbe, mintha ott volna a közelben Gergely pápa... Aztán csendesen evezni kezdett lefelé a folyón. Meg-megállott, az evező már régen a sekély Poprád kavicsos medrét kavarta, nagy kövek bukkantak fel a távolban a víz mélyén, egy pillanatig mindmegannyi Gergely pápák, egy piros pisztráng ijedten suhant tova, és a folyó úgy csillogott, habzott, mintha olvasztott ezüstöt szűrne valaki egy nagy szitán. A kolostor mellvédei lassan elmaradtak, sárga és piros színben csillámló gyümölcsfák húzódtak tova, a zöldséges kertben Privánka tanár gyomlált csizmában és felgyűrt reverendában, Szindbád ijedten hasalt a csónak fenekére. Aztán továbbevezett, és a kolostor messzire elmaradt. Bokrok hajoltak a víz felé, de a bokrok alatt csupán egy korhadt fenyőgerendát talált. Már késő délután volt, a nap elbújt a nagy hegyek mögött, és a sovány földek árván, emberek nélkül nyújtózkodtak éjjeli pihenőre a folyó két partján. Majd a Poprád ezüstje sem csillogott többé fényesen, mintha egy nagy, lila színű árnyék húzódnék lassan a folyó tükrére. És ekkor messzire a folyó közepén megpillantotta a púpos Gergely pápát, amint felfelé fordított arccal úszott a habokban. A két karja kitárva, a szája nyitva, mint egy fekete lyuk. Két lába elmerült a vízbe. Szindbád megtörölte verejtékező homlokát, mert ebben a percben érezte meg, hogy mi történt valójában. A púpos fiú a vízbe fulladt, érte majd őt okolják, Lubomirski végre csakugyan kiszáll a folyosóbeli képrámából, és már közeleg is tömött, vörös szakállával. Nagy messzeségben, valahol a túlsó part sötét bokrai alatt áll Róza hátrafont kézzel, és komoran, haragosan néz, mint tegnap este a csillagokat nézte... A folyót mélynek, rejtelmesnek és ijesztőnek kezdte látni, amint a hulla után evezett. Végre elkapta a púpos Gergely lábát, és erőlködve, nyöszörögve, sírva a csónakba emelte. Háttal fordult feléje, és lassan, fáradtan evezett vissza a folyón. Egyszer felébredt Szindbád, otthon volt, az ágyban feküdt. A Róza hamvas arcát világította meg a lámpa sárga fénye. A leány rámeresztette csillogó, nagyra nyílt, szürke szemét, és az ajkával az arcába súgta: - Te egy hős fiú vagy. És ezért most már örökké szeretni foglak.

Forrás: Wikiforrás

Komlós Aladár: Gnóma a szerelemről

Azt mondom, pajtás: ha a lány többé nem igéri
boldogság egeit, hagyd őt messze hamar.
Nem minthogyha talán boldogság volna a célod, -
ám nélküle fehér nem lennél sohasem.
Végső célja pedig lelkünknek ép a fehérség,
s ennek a boldogság rejtett eszköze csak.
Mert lépesmézzel csalogat csapdába az Isten,
még a reményt nyalod és máris a csapda ölel.
Hisz búdhoz túljó is még a mocsár, ahol élsz most,
ámde a boldogság így szól: «Tiszta legyél!»
Úgy értsd ezt, kérlek ha a boldogságnak elébe
készül a lelked, örök, isteni társa elé:
köntöst vált, szép gyapjufehér menyasszonyi köntöst
ölt akkor lelked s rendre kiégeti mind
izzó vassal a foltjait. Így erkölcsi javadra
válik a boldogság, általa lész nemesebb.
Éppen ezért mondom teneked: Ha a lány nem igéri
boldogság egeit, fuss, menekülj mihamar.

Forrás: Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 23. szám

A Húsvét-szigetről, röviden

Húsvét-szigeten is kapcsolódik hagyomány a tojáshoz. Igaz, ott nem a nyuszi tojja, hanem a füstös csér, és nem locsolni kell érte, hanem átúszni a tengert.

A Húsvét-szigetet, amely a polinéz szigetvilágban, a Csendes-óceán nyugati felén található, sokan emlegetik többes számban – szigetekként, tévesen. Van ugyan a közelében néhány aprócska szigetecske, de azok inkább csak sziklaszirtnek nevezhetők, és csupán a vándormadarak fészkelőhelyéül szolgálnak, az őslakosok számára azonban annál nagyobb jelentőséggel bírtak.

A legenda szerint úgy a 16. század környékén alakult ki a madárember-kultusz: a legerősebb és legbátrabb férfiemberek versengtek egymással a jeles „madárember” címért. Igazi megmérettetés volt ez: át kellett úszni a kis szigetre, és megszerezni a visszatérő csérek legelső tojását. A győztest madárembernek nevezték, adományokkal illették, és egy évig megkülönböztetett tisztelet övezte. Azt nem tudni, az évnek melyik időszakára esett a verseny napja, és hogy a tojásoknak mi lett a sorsuk, esetleg befestették-e őket...

Persze nemcsak a madáremberek kultikus avatóhelyszínei miatt landolnak itt a utazók a mintegy 5 órás repülőutat követően. A Húsvét-sziget egyedülálló látnivalói az óriási kőszobrok, a maoik. Régészek a világ minden tájáról találgatják, hogyan volt képes sok száz évvel ezelőtt az a pár ezer emberből álló népcsoport arra, hogy kőszerszámokkal kifaragjon, aztán farönkök segítségével a helyére szállítson 10–15 méter magas, több tíz tonnás szobrokat. Több mint hatszáz moai „őrködik” körben a szigeten. Úgy tartják, a szobrok síremlékek lehettek. A legtöbbjük a sziget belseje felé néz, egyetlen szoborcsoport kémleli csak kitartóan a tengert, de hogy miért, arra a mai napig nincs magyarázat. A szigeten kutató antropológusok az őslakosok írásjeleit sem tudták megfejteni a mai napig.

A talányok és misztikumok szigetén az őslakosok közül a legtöbben lóháton közlekednek, a legtöbb esetben csupán a turisták használnak gépjárművet. Ennek ellenére ne úgy képzeljük el a helyet, mint valami elhagyatott szigetet: van itt is luxusszálloda, pálmafás, finom homokos strand, koktélok, valamint egzotikus táncbemutatóra épülő show-műsor is...

A Húsvét-szigeten élők minden bizonnyal tisztában vannak lakóhelyük nemzetközi nevének jelentésével, ők azonban egykor betelepült őseik előtt tisztelegve továbbra is Rapa Nuiként emlegetik hazájukat, ami annyit tesz: Nagy Evező. A Húsvét nevet egyébként akkor kapta a sziget, amikor 1722 húsvétján egy holland expedíció felfedezte. A Húsvét-sziget, amely egy parányi kis földdarabka (területe mindössze 166 km²) a világ másik felén, a legközelebbi emberlakta helytől, Chilétől 3600 km-re fekszik, így a legelszigeteltebb hely a világon.

A Húsvét-sziget büszkélkedhet a világ egyik leghosszabb kifutópályájával: amerikai űrrepülők vészleszállóhelye is ez. Persze ez nem az a hely lesz, ahova gyakran járunk nyaralni: egy utazás ide repülőjeggyel együtt 1,6 millió forint körüli összegbe kerül. Ez egy utazási iroda által szervezett utat jelent, több polinéz sziget meglátogatásával.

Forrás: Nők Lapja Cafe

József Attila: Lázadó Krisztus

" - Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!
Ne légy más, mint az Igazságos Úr.
Több kalászt adj, de azért el ne vedd a
Rózsát.

Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,
Gyere ki, nézd meg - szolgád mit csinál?
Ronggyá nem mosná élet-subád ember
Átka.

S Neked könnyű vón a tövist letörni.
Tanulhatnál még tőlem is, Uram -
Én töröm s nem lesz vacsorám, csak - föld: egy
Ölnyi.

A telked azért mégis tisztitom csak.
És már egy nagy sajgó gerinc vagyok -
Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztán
Rontsak.

Azért ameddig csak birom, csinálom,
Bár kezemen csalánmart hólyag ül.
S ha vihar jönne, mint a korhadó fa,
Állom.

De add kölcsönbe legalább subádat:
Téged nem ér el átok és eső,
Szép úr-kastélyod van és nagyon gyors a
Lábad.

Ugysem fizetsz meg munkámért eléggé -
Testemnek ágyam is hideg, a Föld
S aranyszavad átváltozott rossz, kongó
Érccé.

S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te
Nagy passziódban; és a lelkem is
Részed lesz nemsokára s a legszebb fényt
Hintve:

A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
Bizony mondom, még nincsen is szemed,
Most nem látsz. Lennél immár igazságos,
Isten!"

Fáradt baromként reszket lelke, teste,
Félmunkát végző társak röhögik
S feszül, mert tudja - reá korábban jön
Este.

Nagy, roskadt lelke igéket emel még
S kilógatja fakult, sápadt szivét,
Mint akasztott ember szederjes, szürke
Nyelvét.

1923. ápr. 29.

Forrás: József Attila összes költeménye

Tavaszi gonoszjáró nap

Ekkor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Tüskés ágakat, nyírfaágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. Aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat; e nap hajnalán mentek a néphit szerint harmatot szedni.

Lepedővel szedték fel a mezőről a harmatot, majd kifacsarták a lepedőt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban mondogatták: "szedem, szedem, felét szedem", ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltűnő legyen, s kiderüljön a gonoszság.

György napja volt a magyarságnál az állatok első kihajtásának legfontosabb időpontja is. Ilyenkor mágikus praktikákkal igyekeztek védeni a legelőre tartó jószágokat. A Zala mentén első kihajtáskor az istállóküszöb mellé belülről láncot, kívülről tojást tettek, ezen kellett a jószágnak átlépnie, s azt tartották, hogy olyan erősek lesznek, mint a lánc, olyan gömbölyűek, mint a tojás.

Forrás: Pécsi Napilap

Kakasbanda – kakaslövés

A kakasbanda legényekből álló csoport (8-12 fő) mely a húsvéti kakaslövés nevet viselő népi játék céljából alakult.

A kakasbanda tagjai (rendszerint szomszédok) tyúkot, kalácsot, pálinkát és bort visznek a házhoz, melynek kertjében a kakaslövés zajlik. Kakast (kakasokat) a soron következő legény viszi.

E húsvét-harmadnapi játék abból áll, hogy a kakasbanda tagjai rendre két-két lövést adnak le, bizonyos távolságból a egy „kipányvázott” (fél lábánál kikötött) kakasra.

Aki a kakast eltalálta, bort kapott jutalmul, s kalapjába tűzhette a kakas tollát.

Amíg a játék tartott addig az asszonyok, leányok megsütötték a tyúkokat, meg a lelőtt kakasokat, előkészítették az asztalozáshoz szükséges ételeket.

Kezdetben a kakaslövés fegyvere a nyílpuska volt, később a vadászpuska. A nyílpuskát házilag készítették.

Ha a kakasbandának nem volt nyíl- vagy vadászpuskája, akkor a fegyver mogyorófa bot volt. A kakaslövésnek ez a változata sokkal szórakoztatóbb volt ugyanis a versenyzőknek bekötött szemmel kellett közelíteni a kakashoz bizonyos távolságról, s mielőtt elindult volna néhányszor megforgatták a maga körül. Ilyen körülmények között a botütések rendszerint a kakastól jó messze hulltak a földre.

(Forrás: Wass György: Zselyk) - www. zselyk.eu

A Föld Napján

364 átlagos nap bolygónk védelmében

Az Országos Erdészeti Egyesület emlékeztetője a Föld Napja kapcsán A társadalom április 22-ére, a Föld Napjára minden évben kiemelt évfordulóként tekint. Ilyenkor legalább egy napig igyekszünk környezettudatosabban viselkedni, óvni a természetet. Az Országos Erdészeti Egyesület ezúton emlékezik meg az év másik 364 teljesen átlagos napjáról, amikor a természet, az erdő szolgálja a mi érdekeinket. Az Erdők Nemzetközi Évében Magyarországon szerencsére nem az erdőirtásra kell felhívni a figyelmet, hiszen hazánk erdőterülete folyamatosan növekszik, minősége javul. Több mint 2 millió hektár erdőnk megtartása azonban a társadalom minden tagjának közös felelőssége. Erdeink létét természetesnek vesszük, mint a hegyeket vagy a felkelő Napot, pedig a több mint 2 millió hektárnyi területen elterülő hazai erdők fenntartása folyamatos napi munkát igényel. Az erdőgazdálkodás magában foglalja az erdei életközösség gondozását, a faanyag-felhasználás koordinálását, a közjóléti feladatok ellátását, valamint az erdőkhöz kapcsolódó sok egyéb terület felügyeletét, mint például az oktatási feladatokat, víz- vagy éppen a vadgazdálkodást. Az Erdők Nemzetközi Éve alkalmából hazánkban az erdők fenntartásának felelőssége kap kiemelt hangsúlyt. Ugyanis Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy határainkon belül nem az erdők fogyására kell ráirányítani a társadalom figyelmét, hanem arra, hogy becsülje meg, tanulja meg értékelni, és felelősen felhasználni ezt a nemzeti kincset! Míg globálisan a dél-amerikai, afrikai és közép-ázsiai erdők fogyása a probléma, Európában és hazánkban az elmúlt évszázadban folyamatosan nőtt az erdővel borított terület nagysága. Magyarország száz év alatt megduplázta erdőterületét, amely ma az ország területének több mint egyötödét jelenti, és minden évben több ezer hektár újonnan telepített erdővel tovább növekszik. A legnagyobb természeti értéket valamint megújuló nyersanyag- és energiaforrást egyaránt jelentő erdők fenntartásáért azonban nem csak az erdészek felelősek, hanem a társadalom minden tagja.

AZ ERDŐGAZDÁLKODÁS MAGA A VIDÉKFEJLESZTÉS!

Az EU Vidékfejlesztési Programja keretében 2007-2013 között a fenntartható erdőgazdálkodás támogatása is kiemelt cél, így ennek érdekében a tagországok több mint 120 000 támogatott tevékenységet végeznek annak érdekében, hogy növeljék az erdők védelmi, közjóléti és gazdasági szolgáltatásait a társadalom részére. Hazánkban a fenntartható erdőgazdálkodás kiemelten hozzájárul a vidéki munkalehetőségek megtartásához, a vidék megtartó erejének növeléséhez. Erdőtelepítési programok beindításával a leginkább hátrányos helyzetű térségekben már a közeljövőben jelentősen javítani lehet a vidéki foglalkoztatási helyzetet. Az erdészetek, erdőgazdálkodók az egész országot behálózó, a legkisebb településen is jelenlévő, képzett emberekből álló szakmai hálózattal rendelkeznek, amely nagyszabású vidékfejlesztési programok koordinálására is alkalmas. 2011-ben a közmunkaprogramok révén az állami erdőgazdálkodók eddig már több mint 2200, a magán erdőgazdálkodók mintegy 800 tartósan munkanélküli vagy egyéb módon hátrányos helyzetű embernek biztosítanak munkát.

HASZNÁLJ TISZTA FORRÁSBÓL SZÁRMAZÓ HAZAI FAANYAGOT!

Hazánkban nem beszélhetünk ugyan erdőirtásról, de minden évben jelentős erdőterületek esnek az illegális fakitermelés áldozatául. Az illegális fakitermelés ellen fel kell lépnie a közhatalmat gyakorló állami szervezeteknek, ugyanakkor a tiszta forrásból származó faanyag vásárlásával az állampolgárok is sokat tehetnek a jelenség megfékezésért. Hazánkban az erdőből történő fakitermelés hatóság által szigorúan szabályozott, és a vonatkozó jogszabályok előírásainak betartása és betartatása mellett garantált, hogy a kivágott erdőket az erdőgazdálkodók felújítják, így az erdők folyamatos fennmaradása biztosított. A tiszta forrásból, számla alapján megvásárolt faanyag közvetlen védelmet jelent a hazai erdőknek, és nagyban növeli az állampolgárok környezettudatos magatartását.

ÓVD AZ ERDŐT, VIDD HAZA A SZEMETEDET!

Hazánk földrajzi fekvéséből adódóan erdeink rendkívül változatosak, ezért nagyon sok állat és növényfaj menedékei, a biológiai sokféleség szentélyei. Védik, stabilizálják a termőtalajt, tisztítják a vizet és a levegőt, továbbá kellemes üdülési, sportolási lehetőséget nyújtanak. Hazánk erdeinek közel 40 százaléka védelmi vagy közjóléti rendeltetésű erdő, és meghatározó az európai jelentőségű Natura 2000 hálózatba tartozó erdők aránya. Az erdők természeti értékeinek fennmaradása a társadalom egészének felelős viselkedésén, hozzáállásán múlik. A sűrűn lakott Kárpát-medencében az erdők élete, természeti állapota nem függetleníthető az emberi civilizáció káros hatásaitól. Ezek közül legnagyobb probléma az erdőkben megjelenő lakossági hulladék. Kirándulás során vidd haza a szemetedet, így hozzájárulsz az egészséges erdők fennmaradásához! Ne menj el szótlanul mások környezetromboló viselkedése mellett, a már meglévő illegális szemétlerakatokról pedig értesítsd az erdészetet és a hatóságokat!

A FA NEMZETI VAGYON

Az erdők biztosítják a fát, amely az egyik legfontosabb környezetbarát megújuló nyersanyag és energiaforrás. Az erdei biomassza megbízható és hosszú távon rendelkezésre álló alapanyagul szolgál az épületekhez, bútorokhoz, a papír és számos további termék előállításához, valamint energiatermeléshez. Ily módon faállományunk olyan vagyon, mely nem csak az ökológiai körforgásnak része, hanem a magyar nemzetgazdaságban is fontos erőforrás, a nemzeti jövedelem egy részének alapja. Az erdők az üvegházhatást okozó gázok (elsősorban széndioxid) folyamatos megkötésével, azoknak az erdei biomasszában és az erdő talajában történő raktározásával a szárazföldön a leghatásosabban mérséklik a klímaváltozás ütemét, védik a földi életet. Az erdőkhöz, erdőgazdálkodáshoz és fafelhasználáshoz kapcsolható a hazai üvegházhatású gázkibocsátás (kb. 80 millió tonna széndioxid) 13-15 százalékának megkötése. A faanyag hasznosításának növelése hozzájárul a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez. Magyarország egyre növekvő favagyonnal rendelkezik, hiszen az évente születő közel 13 millió köbméter faanyag mellett csak mintegy 7 millió köbmétert termelnek ki az erdőgazdálkodók, így az ország erdeinek fakészlete évről-évre jelentősen gyarapszik. Tovább növelheti a favagyont a Nemzeti Erdőprogram hosszú távú célkitűzésének megvalósulása, ami 35-50 év alatt további 686 000 hektár erdő telepítésével tervezi elérni az ország optimálisnak tartott 27 százalékos erdősültségét. A fa, mint nemzeti vagyon biztos alapot nyújt az EU energia és klíma politikája alapján megfogalmazott azon célkitűzés megvalósításához, hogy 2020-ig Magyarországon az energiatermelésen belül 14,65%-ra emelkedjen a megújuló energiák használatának részaránya.

Forrás: ForestPress

Szent György napja

ápr. 24.-e. E napot Európa nagy részében a tavasz kezdeteként tartották számon. A rómaiak e napon ünnepelték a Paliliá-t, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, és a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat s jószágukat. A tűzön a nyájat is áthajtották, maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék. A pásztorok áldozatot is mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban. Az egyház a legenda szerinti sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a napra. A hiedelmek (→ hiedelem) és a → népszokások azonban nem a szentre, hanem a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek. Nálunk és a szomszéd népeknél egyformán e napon történt az állatok első kihajtása, amely leggyakrabban → zöld ággal történt, a hit szerint ez az állatok gyarapodását szolgálja (pl. egy Zala megyei adat szerint: „Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél”). A nyírfa vagy rózsafaággal történő kihajtás rontáselhárító (→ rontás elhárítása) magyarázatot is kapott. A jószág tűzön át hajtásának, ill. → füstölésének elsősorban rontáselhárító célja volt. Az Ipoly mentén a karácsonyi aprószentek-vesszővel (→ aprószentek-hordás) hajtották ki az állatokat először a csordára. A marha kapuba fektetett láncon át hajtása országszerte általános volt, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson, ill. a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján stb. való áthajtás. Vépen (Vas m.) az állatokat kihajtás előtt az istállóban bodzafával vagy zöld gallyal megverték, a kijáráshoz pedig tojást és kívül-belül láncot tettek. Azt tartották, hogy olyan erős lesz a lábuk, mint a lánc. A tojást a szegényeknek adták, hogy imádkozzanak a barmokért. Körösön (v. Gömör m.) a láncon keresztül tüskés vesszőt raktak, majd tüzet gyújtottak rá, s erre karácsonykor eltett hamut öltöttek, tömjént tettek, hogy füstjétől a gonosz eltávozzék. A legkülönbözőbb rontáselhárító módszerek alkalmazásával védték e napon a házat és lakóit, de főleg az istállót. Ilyenek: az istálló körülszórása, körülfüstölése (→ bekerítés), zöld ágak tűzése az ajtóra, kapura; seprű, só, gatyamadzag az ajtóba; fokhagyma a marha szarvába stb. A magyar → népi hitvilágban Szent György napjára elsősorban a boszorkányok és más rontók felfokozott tevékenysége jellemző, amely elsősorban a tehénre, ill. a tejre irányul. Kifüstölték vagy kiforrázták a tejesköcsögöket (gyógyhatásúnak vélt füvekkel vagy ezek főzetével – pl. kakukkfűvel, úrnapi sátorfűvel (→ úrnapja). Sok helyen e napon állítottak új kcsögfát. A boszorkánynak tulajdonított tehénrontó műveletek közül elsősorban az ágas megfejése és a → harmatszedés kapcsolódik Szent György napjához. – A tejvarázslásra, tehénrontó boszorkányra vonatkozó hiedelmeknek Európa-szerte megvoltak a hagyományos napjai. Szent György napja a miénkhez hasonló jellegű a ruténeknél, délszlávoknál, románoknál; de ilyen nap sok helyütt a → pünkösd is (pl. románok) vagy Walpurgis éj (máj. 1. a németeknél), ill. → Szent Iván-nap (jún. 24. több szláv népnél). – Szent György naphoz kapcsolódnak még a fentieken kívül a Szent György nap előtt fogott kígyóhoz és gyíkhoz, továbbá a Szent György nap → mennydörgéshez fűződő, országosan elterjedt hiedelmek. – Irod. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Bednarik, R.: Duchovná a hmotá kultura slovenského l’udu (Turc. Sv. Martin, 1943); Holuby, L’udovit, J.: Národipisné práce (Bratislava, 1958); Szendrey Ákos: A napforduló és a mágikus állatvédés összekapcsolásának kérdése. Az állatok első kihajtása (Ethn., 1959); Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, I–II. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából (Bp., 1977).


Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Különleges receptek húsvétra

Dobd fel megszokott húsvéti menüdet néhány különleges recepttel, és lepj meg mindenkit! Íme, egy kis segítség a választásban.

Nálatok mi kerül az asztalra húsvétvasárnap? Valószínűleg te sem a konyhai kísérletek napjaként tartod számon ezt az ünnepet, de talán már gondoltál arra, hogy a sonkán, tormán, tojáson kívül valami másnak is helye lehet ilyenkor a kései reggeli menüjében.

A húsvét az újjászületés, a tavasz ünnepe is, így ha egy kissé merészebben gondolkodsz, hamar rájössz: bármi kerülhet az asztalra, ami friss, üde, tavaszi. Ha szereted a friss zöldségekből készült ételeket, a könnyű, krémes desszerteket, számtalan új ötletet, receptet gyűjthetsz az ünnepi reggelihez vagy éppen ebédhez. A következőkben néhány egyszerű, könnyen elkészíthető leírással igyekszünk ötleteket adni, persze egészségesebb és különlegesebb kivitelben.

Ricotta puding

Hozzávalók:

• 25 dkg ricotta
• 2 tojás
• 2 dkg kukoricakeményítő
• 10 dkg cukor
• fél citrom
• habtejszín

Elkészítése: A tojások sárgáját keverd el alaposan a cukorral, majd a ricottával, a fehérjét külön verd kemény habbá. Egy formát vajazz és lisztezz ki, öntsd bele a krémet. Keress egy edényt, amelybe beállíthatod a formát, és öntsd fel meleg vízzel úgy, hogy a forma feléig érjen. Süsd kb. 180 fokon fél órán át. Hagyd kihűlni, majd borítsd ki a formából. Tálald frissen vert tejszínhabbal.

Padlizsános bruschetta

Hozzávalók:

• 1 közepes padlizsán
• fél kg paradicsom
• szikkadt, pirított kenyér
• olívaolaj
• só, bors
• néhány gerezd fokhagyma

Elkészítése: A padlizsánt vágd apró kockákra, majd olívaolajon, forró serpenyőben süsd puhára. Tedd félre, majd aprítsd fel a paradicsomot. Sózd, borsozd mindkettőt. A pirítósokat dörzsöld be fokhagymával, borítsd be a padlizsánnal és a paradicsommal, csepegtess rá olívaolajat.

Mézes-mustáros sonka

Hozzávalók:

• 1 füstölt sonka
• 3 evőkanál méz
• 1 evőkanál minőségi mustár
• 2 evőkanál barna cukor

Elkészítése: A sonkát főzd puhára annyi vízben, amennyi ellepi – számíts annyi órát a főzésre, ahány kilós a sonka. Ha kész, keverd el a mézet a mustárral és a cukorral. A sonkát éles késsel rácsozd be, öntsd nyakon a keverékkel, és 180 fokos sütőben kb. fél órát süsd.

Retektzatziki

Hozzávalók:

• 2 csokor friss retek
• 2 dl sűrű görög joghurt, vagy lecsepegtetett natúrjoghurt
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors

Elkészítése: A retket vágd gyufaszálakra, vagy reszeld le. A joghurtot keverd el az áttört fokhagymával, sózd, borsozd. Keverd el a retket a joghurttal, tálald a sonka mellé vagy a reggelihez.

Forrás: Ács Borbála - Ötvenentúl.hu

Nagycsütörtöktől Húsvétig

A nagyböjt utolsó napjaiban járunk, két nap múlva Húsvét, a keresztény hagyomány legnagyobb és legdrámaibb ünnepe, Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának ünnepe.

Dr. Horváth Pál, vallásfilozófust kérdezte a Freepress24. „ Nagycsütörtök estéje, éjszakája Krisztus getsemáni elfogatásának az alkalma. Erre következik a kihallgatás, a per. Nagypéntek délelőttjére teszi a liturgikus időrend Jézus Pilátus előtti meghallgatását, elítélését és nagypéntek délutánján minden bizonnyal valamikor három óra tájékára időzíthető a megváltó kereszthalála. Nagypéntek a teljes gyász ünnepe.”

A szombat a csend napja, a vasárnap pedig a feltámadás ünnepe. A Húsvét hétfői ünneplés már egy későbbi hozzátétel, már az emberek egymás közötti ünnepének tartják.

A Húsvét elnevezése is fontos mondanivalóval bír, legalábbis a magyar nyelvben.

„ A Húsvét ünnepének a magyar nyelvben használt elnevezéséből indulunk ki, akkor a nagyböjtnek, a hústól való tartózkodással járó vallásos előkészületi időszaknak a megszűntéről van szó. A hús újbóli magunkhoz vétele az etimológiai magyarázatok szerint magának a szónak az eredete.”

„A zsidók ekkor ünneplik a Pészah-ot, a kovásztalan kenyér ünnepét, és az Egyiptomból való szabadulást, és mivel Jézus szenvedéstörténete a zsidóság legjelentősebb ünnepére esett, az időbéli egybeesés valamilyen magától értetődő kapcsolatot természetesen teremt.”

„ A zsidó ünnepnek a szó történeti értelmében talán kevés köze van a keresztényhez. A keresztény ünnep viszont tudatosan önmaga előzményének és előképének értelmezi vagy értelmezi át a zsidó hagyománynak ezt az alkalmát.”

Jézus kereszthalála az Újszövetség szerint a zsidó Pészah idején történt. Ezt az ünnepet pedig a tavaszi napéjegyenlőség, vagyis március 21. utáni első holdtöltekor tartották. A keresztények a negyedik században lefektetett szabályzatukban a Húsvétot ugyanehhez a csillagászati időponthoz kötik.

Gesztesi Albert, csillagászati szakértő pontosítja a Húsvét kiszámításának módját.

„ A Húsvét napját a következő képen határozta meg i. sz. 325-ben a níceai zsinat: Húsvét napja legyen az a vasárnap, amely március 21-t követő első holdtölte utáni vasárnap.”

A Húsvét tehát a Holdhoz igazodik. Mivel a Hold huszonkilenc és fél napos ciklusokban változik, ezért a Húsvét is mozgó ünneppé vált, amely egy öt hetes cikluson belül mozogva minden évben más időpontra eshet.

Forrás: Freepress24

Születésnapját ünnepli Róma

2764 éves Róma, az "örök város".

A monda szerint Róma hét királya közül az első, Romulus Kr.e. 753. április 21-én alapítja meg a várost a Tiberis partján. Ezzel az időponttal kezdődik a római időszámítás („ab urbe condita” – „a Város alapításáról”). A legenda ikertestvérekről, Romulusról és Remusról beszél, akiket titokzatos módon nemzenek, majd születésük után Tarchetius albai király kitétet. Egy anyafarkas menti meg és neveli őket. A mítosz szerint Romulus Róma hét dombja egyikén, a Palatinuson építi fel és veszi körül erődítéssel a települést. Róma városa két nép, a latinok és a szabinok egy közösségben való egyesülésével alakul ki. A négy dombon – Palatinus, Esquilinus, Viminalis és Quirinalis – lakó rómaiakra erős hatással van az etruszk kultúra. Róma és a legendás alapító, Romulus neve egy „ruma” nevű etruszk családtól származik. Az újonnan alapított várostól északra, a Tiberis és az Arno között fekszik az etruszkok hatalmi területe; ők valószínűleg Kr.e. 900 körül vándoroltak be Kis-Ázsia területéről. Itália déli része és Szicília a görögök és a punok kulturális és gazdasági érdekszférájába tartozik.

Forrás: Magyar Kurír

Táncsics Mihály élete

Táncsics (eredeti néven Stancsics) Mihály a felvilágosodás nagy századának utolsó esztendejében, 1799. április 21-én született egy bakonyszéli falucskában, a Veszprém megyei Ácsteszéren. Anyja szlovák, apja horvát származású telkes gazda, Eszterházy László gróf uradalmának robotosa. A fiatal Táncsics húsz éves koráig a falusi pórfiúk életét élte, majd kitanulta a takácsmesterséget. A falusi kézművesség kereteit szűknek érző fiatalembert azonban ez az "emelkedés" nem elégítette ki. Ahogy néhány évvel korábban a jobbágyparaszt elnyomottságát, most a kézműves kiszolgáltatottságát érezte elviselhetetlennek.

"Előbb, mint falusi paraszt legény, utóbb, mint szintén falusi mesterlegény éltem, s a két állapotot magam tapasztalása után összehasonlítva azt kell vallanom, hogy a kettő között valami elválasztó falat nem bírtam fölfedezni" írta később életének e sorsdöntő szakaszáról.

Elhatározta, hogy iskolamester lesz. A meglehetősen jól olvasó, rendesen író, a számolás alapműveleteivel tisztában lévő parasztfiút szívesen alkalmazták képesítés nélkül is "segédtanítóul". Tudásszomja azonban tovább hajtotta. Elvégezte Budán a tanítóképzőt, de hiába volt minden rábeszélés, tanítói oklevelével kezében sem vállalt tanítói állást. A képezde után 24 éves korában nekivágott a latin iskolának. A nyári szünidőket országjárásra, ismereteinek bővítésére fordította. Tanulmányait nem fejezte be, érdeklődése az irodalom és Horváth István hatására a magyar nyelvészet felé fordult. Nagy kelendőségnek örvendtek számos kiadást megélt könyvei. A harmincas évek első felében házitanítóskodott Szalmássy báróknál, majd Kolozsvárott gróf Teleki Sándor mellett.

1836-ban Pesten, a külső Józsefvárosban telepedett le. A haladó gondolkodású, fiatal írókkal kötött ismeretsége és barátsága, a reformkor politikai irodalmának tanulmányozása, a reformországgyűlések, figyelmét a politika felé terelték. Nagy hatással volt rá a francia felvilágosodás irodalma. Nézeteinek alakulására, fejlődésére nagy hatással volt közel öthónapos nyugati utazása 1846-ban. Nemcsak kéziratainak szerzett kiadót, de sok tapasztalatot is gyűjtött. Bejárta a német városokat, majd Párizst és Londont. Egy rabnak és Népkönyv című, Lipcsében megjelentetett munkái miatt eljárást indítottak ellene, ezért hazatérése után a későbbi 49-es forradalmi kormány külügyminiszterének, Batthyány Kázmér grófnak bródi birtokán rejtőzött. 1847 márciusában rejtekhelyén elfogták és sajtóvétségért bíróság elé állították, a tudatlan köznép felizgatásáért, és a kommunizmus terjesztésével vádolva. Budai börtönéből 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép, az ifjúság.

Kiszabadulása után együtt küzdött Petőfivel, a Madarász testvérekkel, a márciusi ifjakkal a forradalom vívmányainak biztosításáért és továbbfejlesztéséért. Április elején megindította Munkások Újsága címmel néplapját. Már az elnevezéssel is jelezte, hogy nem csupán és nem is elsősorban a volt jobbágyokhoz akar szólni, nem azok érdekeit akarja csak kizárólag képviselni.A forradalom nehéz helyzetét látva Táncsics nem helyeselte, nem is helyeselhette a paraszti sérelmek önkényes orvoslását, de lapjában és a nemzetgyűlésben állandóan figyelmeztetett a nép jogos követeléseinek meghallgatására, teljesítésére. Követelte a pártütők földjeinek elkobzását és szétosztását a zsellérek, a haza védelmében fegyvert fogók között, az egyházi birtokok állami tulajdonba vételét, a vallásszabadságot, az egyház és állam szétválasztását, a polgári házasság bevezetését, a nemesi címek eltörlését.Világos után Táncsics is osztozott a forradalmárok sorsában. Halálra ítélték és távollétében in effigie "kivégezték". Közel nyolc esztendeig rejtőzött a házában készített földalatti búvóhelyen. Írói munkásságát az illegalitás éveiben is folytatta. Bujdosása idején írt röpirataiban Táncsics elemezte 48-49 tanulságait, olvasóit ellenállásra szólította fel az önkényuralommal szemben, felkelési terveket készített.

Az 1857-es amnesztia alkalmából iskolánk névadója is kegyelmet kapott, de rendőri felügyelet alá helyezték. Az 50-es évek végén aktívan bekapcsolódott a Habsburg-birodalom önkényuralmi rendszerének válsága nyomán kibontakozó nemzeti mozgalomba. 1860.március 15-én az egyetemi ifjak által rendezett tüntetés szervezéséért ismét letartóztatták, majd lázító röpiratok terjesztése miatt vádat emeltek ellene, az ítélet 15 évig tartó börtönbüntetés. Betegen, csaknem teljesen megvakulva szabadult hét évig tartó második rabságából a kiegyezéskor. Közel hetvenévesen sem gondolt visszavonulásra. Betegen, egy súlyos, de sikeres szemműtét után, ismét bekacsolódott a politikai életbe. Az 1869-72-i országgyűlésen interpellált a választójog kiterjesztése, a virilizmus megszüntetése, az egyház és az állam szétválasztása, a zsellérek földhöz juttatása érdekében. Ezt követően már visszavonult a közélettől. Élete utolsó éveiben, változatlanul figyelemmel kísérve a közügyeket, önéletrajzán - memoárirodalmunk egyik legeredetibb, legértékesebb alkotásán - dolgozott és összes művei gyűjteményes kiadását készítette elő. 1884. június 28-án halt meg. A Bodzafa-utcai lakásán felállított ravatalnál munkások álltak díszőrséget.

"Táncsicsot pedig a nép úgy szereti, hogy Kossuthunk után nálánál nincs kedvesebb embere."A föld népe ragaszkodott a Táncsics által hirdetett eszmékhez, szerette azokat. Nem véletlen, hogy az 50-es évek úrbéri pereiben igazukat követelő parasztok rá hivatkoztak, hogy őt idézték még a századfordulón is a Viharsarok nincstelenjei.

Forrás: Táncsics Mihály Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium

Karinthy Frigyes: Nagypénteki kereplő

Poklát az emberkínok
Bozótos erdejének
Immár sok éve járom
Álmélkodó szemekkel
Ki jöttem mondhatatlan
Vizekről és mezőkről
Egy ittasult sikolyban
Fogant részeg csodának
Hogy tubarózsaillat
És harsogó rigófütty
Helyett lehessek ember
S figyeljem, megbüvölten
E minden mámoroknál
S örömnél gazdagabb és
Rejtelmesebb csodáját
Halálos gyötrelemnek
Amit csak ember ismer
S keressem szivszorongva
Száz és száz emberarcon
Titkát a szenvedésnek
Melynek őserdejében
Magam, személyszerint is
Immár sok éve járok
Tünődve és megáldva
Figyelve kósza neszre
Kézben tartván tulajdon
Érzékeny és vonagló
Emberszivem edényét
Mint finom, régi műszert
Térképet és iránytűt
Sötétben, mely világít
S mutatja, merre járok
E végtelen bozótban
Hol tüske tép, tövis szúr
Vipera marja lábad
S hajadra Baziliszkusz
Hegyes körmét csavarja
Hogy hangosan kiáltozz -

Én még nem orditok fel.

Kiváncsi és ravaszdi
Képével a tudósnak
Ki uj csapást kutat még
Mikor más már jajongva
Vetné magát a földre
Kiáltván «isten, isten
Elhagytál a nyomorban
Minőt ember nem élt meg»
Én még hetykén megállok
S világítván a földre
Nyomot találnak ottan
Térképem és iránytűm
S mondom, a jelt figyelve
Borzongó áhitattal:
«Itt Dante járt» s megujra
«Itt Tantalusz» s tovább mék
Egy lépéssel «emitt meg
A názáréti» s aztán?
Ezentul semmi sincsen?
Térkép, mutasd az utat!
Tul a szöges kereszten
Van-e még szenvedésed
Ennél különb, te erdő!
Amely mögött bezárulsz
S kitárul uj világod -
Ha van, mutasd, ne rejtsd el
Járván lelkem legalsó
Tárnáját és sötétjét
Valahol a bajoknak
Ősi forrásvidékén
Találd meg azt az egy hurt
Mely összeköt tevéled
Köldökzsinórja isten
És ördög magzatának
Találd meg és taposs rá
És tépd el, hadd kiáltsak
Én is boldog dühömben:
«Elhagytál, megcsúfoltál
Most hát elhagylak én is
Ó Éli, Éli, Éli!»

Forrás: Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 9. szám