Gellért Oszkár: Nagybőjtben

Éjfél vala, hogy elfogák.
Szorítsátok most
A kezeteket a szívetekre
Hangtalanúl, anyák.

Hat óra tájt Pilátus elé vivék.
Megpökdösék, orcáját csapdossák.
Hajat zilálva most
Jajongjatok, anyák.

Kilenc az óra. Fejébe tevének
Töviskoronát.
Vállára keresztet.
Most zengve ömöljön könnyetek, anyák.

Tizenkettőkor két lator közé
A fára felvonák.
Meredjetek reá most
Üveges szemmel, anyák.

Háromra járt. Végső szavát kilehellé.
Vizeken át és országokon át
Sikoltsatok most az égre, anyák!
S ti mind, galamb-anyák,
Most búgjatok rá, fiókáitokért.
S ti mind bégessetek,
Gidáitokért, bárány-anyák.
S ti is, ti is mind, kölykeitekért,
Üvöltsetek föl, farkas-anyák!

Forrás: Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 6. szám