Wass Albert: Kovács Kiss István balladája

(NEM HIRDETTE A RÁDIÓ)

Nem hirdette a rádió,
az újságok sem írtak róla,
hogy Kovács Kis István Újaradról
valamiként vértanú volna.
Így hát elmondom én. Hadd
tudják
madarak, fák és emberek:
Kovács Kis István Újaradról
vértanúságot szenvedett.

Tanúja volt egy rossz világnak
és cseppenként folyt el a vére,
amíg beváltotta az életét
boszorkánypénzre és kenyérre.
Fuvaros volt Kovács Kis István,
két lova volt s négy gyermeke.
Egy ócska szekere is volt,
fát s gabonát hordott vele.

A négy gyermeknek gúnya kellett,
kenyér és tüzelő a házhoz.
A gond s a baj naponta jött be
szegény jó Kovács Kis Istvánhoz.
Ráadásul még az is baj volt,
hogy magyar szóra született.
Csúfolták bangyilnak, magyarnak,
s leköpték, ahol lehetett.

Egyszer aztán így szóltak hozzá:
No Pista, itt az alkalom!
Háborút csinálunk, nagyot,
s élünk utána gazdagon!
Minden románt megölünk
S aztán élhetünk szabadon.

Megrázta Pista a fejét:
A románnak is van kisfia.
Ölni bűn, gyűlölni vétek -
így tanítja a Biblia.

Majd véget ért a háború,
Aradra új urak jöttek.
Előhívták Kovács Kis Istvánt
és a vállára veregettek:
Hoztunk neked egy új világot,
örvendj hát neki, jámbor ember.
Kovács Kis István nézte őket
riadt és csodálkozó szemmel.

Engedelmet kérek szépen -
mondotta -, ez még mit sem ér.
Nem látok sehol semmi újat,
csak kevesebb lett a kenyér.
Reakciós! - mondták erre.
S Kovács Kis Istvánt megkötözték,
verték, leköpték s végül is
elhurcolták s bebörtönözték.

Azóta él bebörtönözve
és siratja négy éhes gyermeke.
Így történt Kovács Kis Istvánnal.
Hitvány egy eset ez, emberek.
Amit itt róla elmondottam,
nem valami dicső történet.
Annyi, mint egy tört lepkeszárny.
Egy jeltelen, elcsuklott élet.

De hány Kovács Kis István él ma
Aradtól nyugatra s keletre.
Nézik a változott világot
s nem lelik meg az utat benne.
Mert úttalan lett a világ,
korom lepte be és hamu,
s a gyűlölet szennye alatt
riadtan mered fel az égre
sok-sok néma vértanú.

Forrás: Wass Albert emlékoldal