Bejegyzések
Százötven éve, 1859. december 2-án született Georges Seurat francia festő, a pointilizmus úttörője.
A neoimpresszionistákhoz sorolják, de alkotásai sok tekintetben előkészítették az expresszionizmust, a fauvizmust és a kubizmust, emellett a konstruktivisták is el
ődjükként tisztelték. Halála után húsz évvel erős hatást gyakorolt Picassóra, Braque-ra és Juan Gris-re, de nem pointilizmusa révén, hanem a művészeti alkotómunka problémáinak tudatosítása terén.
Georges Seurat apja champagne-i kertjében kezdett festegetni, majd a párizsi École des Beaux-Arts hallgatója lett. Az iskola hagyománytisztelő légkörét nehezen viselte, már ekkor tudományos kérdésnek fogta fel a festészetet. 1882-től Delacroix komplementer színtörvényének megfelelően szaggatott ecsetvonásokkal dolgozott, és az anyagok szemcsézettségének kihasználásával érzékeltette a tónusokat.
Először 1883-ban állította ki képeit a Salon termeiben, de miután Asnieres-i fürdőzés című képét visszautasították, alkotását a Független Művészek Csoportosulásának tárlatán mutatta be. Megismerte Puvis de Chavannes monumentális szimbolista festményeit, és találkozott az akkor százéves Michel-Eugene Chevreul vegyésszel, akinek színelmélete megalapozta későbbi munkásságát. Seurat ezután a három alapszín, a vörös, a kék és a sárga, valamint ezek kiegészítő színei által elérhető hatást, a fény és a színek közti összefüggést kutatta.
Képein keveretlen apró színfoltokat helyezett egymás mellé, amelyek megfelelő távolságból nézve az emberi szem recehártyáján egyesülnek. A palettán történő keverés helyett tehát az optikai keverés módszerét alkalmazta, amelyet a néző szeme végez el, festményein a színpöttyök egységgé olvadnak össze, és a kép villódzva ragyog. Megpróbálta a képek vonalbeli harmóniáját is tudományosan megszerkeszteni; művein fontos szerepet játszottak a vertikális és horizontális hangsúlyok és az aranymetszés, ezért a szerkezetes irányok előfutárának is tekinthető. "A harmóniát hang-, szín- és vonalbeli elemekre bonthatjuk - írta -, és ezek a harmóniák vidámságot, nyugalmat vagy szomorúságot tudnak kifejezni".
Igen alapos előtanulmányok után 1886-ban mutatta be Vasárnap délután a Grand Jatte szigetén című képét, amely óriási érdeklődést, de botrányt is keltett, mivel nem kellő távolságból szemlélve akár zavart is okozhat a nézőben. 1887-ben festette a Modellek, majd A kiállítás című képét, a következő évben a Húszak brüsszeli kiállításán hét képét mutatták be, 1889-ben a Salonban tájképeit állította ki. Seurat életének utolsó éveiben együtt élt Madeleine Knobloch-sal, akitől fia született, de kapcsolatát még barátai előtt is titkolta. Utolsó képét, a Cirkuszt befejezetlenül mutatta be a Függetlenek Salonján, a kiállítás rendezésekor megfázott, és 1891. március 29-én, fiatalon meghalt.
Hét nagy és mintegy 40 kisebb festményt, 500 vázlatot hagyott hátra, művein a mindennapok Párizsát, a sétáló midinetteket és gavallérokat, a cirkuszi artistákat, a pihenő munkásokat ábrázolta.
(MTI) / művész-világ ONLine
ődjükként tisztelték. Halála után húsz évvel erős hatást gyakorolt Picassóra, Braque-ra és Juan Gris-re, de nem pointilizmusa révén, hanem a művészeti alkotómunka problémáinak tudatosítása terén.Georges Seurat apja champagne-i kertjében kezdett festegetni, majd a párizsi École des Beaux-Arts hallgatója lett. Az iskola hagyománytisztelő légkörét nehezen viselte, már ekkor tudományos kérdésnek fogta fel a festészetet. 1882-től Delacroix komplementer színtörvényének megfelelően szaggatott ecsetvonásokkal dolgozott, és az anyagok szemcsézettségének kihasználásával érzékeltette a tónusokat.
Először 1883-ban állította ki képeit a Salon termeiben, de miután Asnieres-i fürdőzés című képét visszautasították, alkotását a Független Művészek Csoportosulásának tárlatán mutatta be. Megismerte Puvis de Chavannes monumentális szimbolista festményeit, és találkozott az akkor százéves Michel-Eugene Chevreul vegyésszel, akinek színelmélete megalapozta későbbi munkásságát. Seurat ezután a három alapszín, a vörös, a kék és a sárga, valamint ezek kiegészítő színei által elérhető hatást, a fény és a színek közti összefüggést kutatta.
Képein keveretlen apró színfoltokat helyezett egymás mellé, amelyek megfelelő távolságból nézve az emberi szem recehártyáján egyesülnek. A palettán történő keverés helyett tehát az optikai keverés módszerét alkalmazta, amelyet a néző szeme végez el, festményein a színpöttyök egységgé olvadnak össze, és a kép villódzva ragyog. Megpróbálta a képek vonalbeli harmóniáját is tudományosan megszerkeszteni; művein fontos szerepet játszottak a vertikális és horizontális hangsúlyok és az aranymetszés, ezért a szerkezetes irányok előfutárának is tekinthető. "A harmóniát hang-, szín- és vonalbeli elemekre bonthatjuk - írta -, és ezek a harmóniák vidámságot, nyugalmat vagy szomorúságot tudnak kifejezni".
Igen alapos előtanulmányok után 1886-ban mutatta be Vasárnap délután a Grand Jatte szigetén című képét, amely óriási érdeklődést, de botrányt is keltett, mivel nem kellő távolságból szemlélve akár zavart is okozhat a nézőben. 1887-ben festette a Modellek, majd A kiállítás című képét, a következő évben a Húszak brüsszeli kiállításán hét képét mutatták be, 1889-ben a Salonban tájképeit állította ki. Seurat életének utolsó éveiben együtt élt Madeleine Knobloch-sal, akitől fia született, de kapcsolatát még barátai előtt is titkolta. Utolsó képét, a Cirkuszt befejezetlenül mutatta be a Függetlenek Salonján, a kiállítás rendezésekor megfázott, és 1891. március 29-én, fiatalon meghalt.
Hét nagy és mintegy 40 kisebb festményt, 500 vázlatot hagyott hátra, művein a mindennapok Párizsát, a sétáló midinetteket és gavallérokat, a cirkuszi artistákat, a pihenő munkásokat ábrázolta.
(MTI) / művész-világ ONLine
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése