John Steinbeck emlékére

1968 December 20. (41 éve történt) Meghalt John Steinbeck Nobel-díjas amerikai regényíró (Édentől keletre, Egerek és emberek).


John Steinbeck
(1902 - 1968)



Steinbeck visszatérő nagy témája a mesterkéltnek érzett civilizációból való kitörés, az egyéni szabadság keresése és a természet vak erőivel hadakozó ember tehetetlensége (Országh László). Kaliforniában születik, a Stanford Egyetemen folytat tengerbiológusi tanulmányokat, majd egy teherhajón a Panama-csatorna érintésével keletre hajózik. Hajóútja alatt gyűjt anyagot első könyvéhez, a híres kalóz, Sir Henry Morgan életrajzához (1929). Rövid ideig újságíróként dolgozik New Yorkban, majd visszatér Kaliforniába, ahol két éven át egyedül él a hegyekben, alkalmi munkákból tartva fenn magát. Ekkor alakul ki benne a kétkezi munkások és a természetközeiben élő egyszerű emberek iránti rokonszenv. The Pastures of Heaven (Égimező, 1932) címen jelenteti meg következő könyvét, mely egy kis eldugott kaliforniai völgy lakóiról írt elbeszélések gyűjteménye. Már ebben a korai műben megmutatkozik Steinbecknek a félke-gyelműek iránti szimpátiája, akiket „a természet befejezetlen gyermekeinek" nevez; megnyomorított életüket nagy beleérzéssel állítja ellentétbe az őket körülvevő idilli természeti tájjal. A To a Göd Unknown (A mohos szikla, 1933) panteizmustól és miszticizmustól áthatott regény, melynek a János evangéliumából vett címe az ember és a föld közötti megbonthatatlan kötelékre utal. A Kalifornia egy eldugott zugában, a Nuestra Senőra völgy-ben letelepült farmer, Joseph Wayne mágikus közösségben él a földdel, a fákkal, a természet erőivel. A tanyáját beárnyékoló vén tölgyfában néhai apja óvó-védő szellemét tiszteli. Áldozatokat bemutatni jár egy, a hajdani indiánok pogány szertartásai által megszentelt sziklához, s az ókelta druidákéra emlékeztető kezdetleges szertartásokban kíván azonosulni, eggyé válni az őt körülvevő termő és teremtő Természettel. Amikor a beköszöntő aszály tönkreteszi a farmereket, Joseph feláldozza önmagát, a mohos sziklán felvágja ereit, s kiörnlő vérével megengeszteli az immár esőt adó természetet, mellyel halála végre elválaszthatatlanul egyesíti. Igazi közönségsiker a Tortilla Flat (Kedves csirkefogók, 1934), mely néhány kaliforniai jómadár, azaz mexikói-amerikai paisano lazán egymáshoz kapcsolódó története, valamint a Dubious Battle (Késik a szüret, 1936), melynek témája a kaliforniai gyümölcsszedők szervezte sztrájk. A szándékosan „színdarabszerűen" írt Of Mice and Men (Egerek és emberek, 1937) két otthontalan, sodródó vándormunkás, George és az együgyű Lennie tragédiáját mondja el. Lennie kényszeresen szeret selymes, puha dolgokat simogatni, de mivel a férfi nincs tisztában saját erejével, a simogatás leginkább az egerek és a kiskutyák halálával végződik. Végül maga Lennie is kiszolgáltatott, tehetetlen állattá válik, akit egyaránt űz saját kényszeressége és az általa akaratlanul megölt lány haláláért bosszúszomjas külvilág. Mint egyik kritikusa megjegyzi, Steinbeck írói zsenialitása elsősorban az állati létet megközelítő alakok megformálásában mutatkozik meg. A regény színpadi változata 1938-ban elnyerte a New York-i Drámakritikusok Díját. The Grapes of Wrath (Érik a gyümölcs, 1939) címmel írja nagy sikerű, mára klasszikusnak számító epikus művét, azt a nagy sikerű „társadalmi protesztregényt" (Dániel Aaron), melyben a nagy gazdasági válság áldozatainak állít emléket. Az angol címben szereplő idézet az északiak polgárháborús nemzeti himnuszából származik, s a társadalmi igazságérzet kérdését veti föl. A regény tematikájában és szimbolikájában a New Deal szellemisége fedezhető föl, amennyiben a szerző a gazdaság fellendítését szolgáló közösségi erőfeszítést erkölcsileg magasabb rendűként állítja be, mint az egyén nyereségvágyát (Dániel Aaron). A XX. századi Tamás bátya kunyhójának is nevezett, Pulitzer-díjjal kitüntetett regény az Oklahomából Kaliforniába vándorló Joad család megpróbáltatásait meséli el, s egyesek szerint Upton Sinclairnek A mocsár című regényéhez hasonló erővel szembesíti olvasóit az oklahomai farmokról az aszály és a gazdasági válság elől menekülő emberek kilátástalan életével. Akár egykor a hősi pionírok, a Joad család tagjai is nyugatra tartanak, de őket nem várja korlátlan lehetőség, sőt még szerény álmaik beteljesülése sem. A társadalmi kérdések felvezetésén túl a regény hitet tesz az élet szentsége mellett, amit Tom Joad egyértelműen ki is mond: „Minden szent, ami él." Steinbeck a szimbolizmus szellemében, azaz erősen antropomorfizálva ábrázolja a természetet, s alakjai inkább érzik, mint értik az őket összekapcsoló természeti erőket és társadalmi intézményeket (Dávid Minter). A család mint a legfőbb társadalmi egység jelenik meg: az anya állandó ösztökélésére Joadék azért tartanak össze, mert tudják, hogy a nincstelenségben csak a család maradt meg a számukra. Mikor pedig a regény egyik legemlékezetesebb jelenetében a Joad lány - miután gyermeke halva születik - egy csonttá és bőrré soványodott embert talál a neki menedéket adó pajtában, gondolkodás nélkül azt teszi, amit anyja pillantása is sugall: megszoptatja a felnőtt férfit, s ezzel visszahozza az életbe. Mai kritikusok dicsérik a regényt az osztály- és a nem szerinti elnyomás összefüggéseinek bemutatásáért, bár hozzáteszik, hogy Steinbeck markáns nőalakjainak erőfeszítései éppen a patriarchátus fenntartását szolgálják (Dávid Minter).

A kedves csirkefogók:

regénynek alig nevezhető ez a derűs hangulatú mű, mely csak lazán összefűzött sorozata mulatságos, kisszerűén kalandos történeteknek, egy alkalmilag összeverődött csavargó-társaság életéből. A kaliforniai Monterey városkához tartozó Tortilla Fiat nevű szegénynegyed szélén, ahol már csatornázás és villanyáram sincs, a társadalom legszélén, túl a polgári erkölcsök és konvenciók merev világán, egy Danny nevű hajdani texasi öszvérhajcsár baráti köre, csupa kétes egzisztencia, éli a maga vidám, gondtalan, felelőtlen életét. Ezek a paisanók félig angol-amerikai, félig spanyol-mexikói-indián keveréknépség, afféle egzotikus lumpenproletárok, akik alkalmi munkából és alkalmi tolvajlásokból élnek, nagyokat isznak, ha van mit, szeretkeznek, s ravaszsággal, trükkökkel igyekeznek kezdetleges igényeik számára létalapot biztosítani. A társaság tagjaival pikareszk regényekbe illő, többnyire komikus és fantasztikus események történnek. Danny valami rozoga házikót örököl, ahova a hat paisano és öt kutyája összeköltözik. Elásott kincsek után kutatnak, hóbortos-babonás ötleteknek hódolnak, tarhálnak, munka nélkül próbálnak átevickélni az életen, s vidáman élnek az ösztöneiknek. A nemritkán burleszk jellegűbe hajló események hősei, a pittoreszk paisanók a maguk gyermekes, humoros gátlástalanságában rokonszenvesek, mert alapjában véve szegény ördögök, az élet kisemmizettjei, akiknek idillikus amoralitása valójában védekezés az uralkodó kemény kapitalista erkölcs képmutató rendje ellen. A paisanók az amerikai társadalom underdogjai, a létküzdelem verekedéseiben alulmaradó gyengébb kutyák, amelyeknek csak lerágott csontok jutnak. Steinbeck megszépíti sorsukat, s nem titkolt rokonszenvvel áll melléjük. Nem idealizálja őket, könnyed, tréfás vonásokkal csupán azt mutatja meg, hogy az amerikai életforma-eszménynek mi az ellenkezője, s hogy ezt megvalósítani hogyan próbálja néhány jelentéktelen és gyanús kisember, akinél semmivel se tisztességesebb a felette trónoló merev, konvencionális polgári világ. 1938-ban jelenik meg elbeszélésgyűjteménye, a The Long Valley (A hosszú völgy), s benne a The Red Pony (A vörös póni, 1937), a természet közönyének és az emberi kiszolgáltatottságnak az allegóriája. Steinbeck rövidprózai munkásságára általában jellemző, hogy történetei egyszerű, természetközelségben élő emberek mindennapi tragédiáiról szólnak, akiknek az egészséges értékrendjét a szerző a nagyváros és a kommercializált modern világ torz értékeivel állítja szembe. The Moon Is Down (Lement a hold, 1942) című allegorikus regényében meglehetősen idealizált képet fest a német megszállóknak akár életük árán is ellenálló európaiakról éppúgy, mint az invázióban részt vevő németekről. A Kedves csirkefogókból ismert világba tér vissza a Cannery Rowban (A kék öböl, 1945), majd a Wayward Busban (A szeszélyes autóbusz, 1947). The Pearl (A gyöngyszem, 1947) című rövidprózai művében egy mexikói halászról ír, aki egy óriási gyöngyszemet talál, mely szerencsétlenséget hoz rá és családjára.

Egerek és emberek:

Robert Burns-nek egyik ismert versére céloz. A nagy skót-angol parasztköltő 1785-ben őszi szántás közben akaratlanul kiborított egy mezei egeret fészkéből. Az egérhez írott soraiban ember és állat életének bizonytalanságáról, reményeinek, terveinek esendőségéről emlékezik:


:Egér, bizony nem állsz magad!
Hány szép reménység megszakad,
egér meg ember hasztalan tervezgeti;
öröm helyett csak gyász marad,
csak kín neki.

Két otthontalan, nincstelen vándormunkás, George és Lennie, akiket a társadalmi rend a máról holnapra való tengődés anyagi és erkölcsi bizonytalanságába süllyesztve tart, arról ábrándozik, hogy majd egyszer sikerül annyit összekuporgatni, amiből egy kis tanyát és pár hold földet lehetne venni, és azon csak maguknak dolgozni. A két barát egymásnak minduntalan elmondott vágyálmaiból a mezőgazdasági alkalmi munkások létbizonytalansága, a társadalmon kívülre vetetteknek, a sehová nem tartozóknak sóvárgása szól az elemi biztonság után. Ez a vágy ad értelmet munkájuknak, ennek a reménynek a kergetése az életük eseménytelen története. Bármilyen jogos él reális az ábrándjuk, a sors, a vak véletlen keresztülhuzza terveiket, akárcsak Burns ekéje a télre berendezkedő egércsalád vackát. De a kudarc csírái Steinbeck szerint nem pusztán a társadalmi erőkben, hanem elsősorban az emberi csontokban, idegekben hordott biológiai végzetben lappanganak. Hiába van George okossága, Lennie munkabírása és emberfölötti fizikai ereje, ha Lennie szellemi fejlődése megrekedt az óvodista fokon, és ütődöttsége minden jó szándéka ellenére súlyos galibákba, végül is katasztrófába sodorja kettőjüket. Steinbecket, miként műveiben másutt és más ízben is, az emberi alkat, az adott egyéni jellem érdekli. A környezet, a társadalom szerepe, hatása másodlagos fontosságú, inkább csak háttér, melléktéma. Hiányzik is éppen ezért e kisregényből a nyílt vádemelés a társadalmi rendszer ellen, ami a sztrájkregény hőseinek, Macnek és Jimnek alapvető állásfoglalása volt. Az időnkint előtörő pszichopatologikus adottságai következtében ön- és közveszélyessé váló Lennie-nek irgalomból való agyonlövése legjobb barátja, az immár magára maradó George által, ha az elérzékenyülésre való emberi hajlamon felül tudunk emelkedni, nem kelt lehangoló érzést, mivel az író természetesnek, szükségszerűnek ábrázolja. Az egér kiszántása sem volt se tragikus, se brutális, hanem mindennapi esemény a kozmosz életében, akárcsak Lennie esete. Ez a világ sora . . 1952-ben jelenik meg monumentális nemzedékregénye, a Paradicsomból való kiűzetés témáját mai környezetben feldolgozó East of Eden (Édentől keletre, 1952). A szimbolikus és realista írásmódot ötvöző mű cselekménye a szerző gyermekkorából ismert kaliforniai Salinas-völgyben játszódik, s egy család két nemzedékében is a bibliai Káin és Ábel-történet áttételes megismétlődését írja le. Mint hosszú lélegzetű munkáiban általában, Steinbeck e regényében is filozófiai problémákat feszeget, amikor a jó és a gonosz erőinek harcát, illetve az egyénnek a közösségben való megmaradási lehetőségét vizsgálja (Warren French). A regény valójában három nemzedéken át követi a Trask férfiak egymáshoz való viszonyát: előbb Ádám és Charles Trask vetélkedik apjuk, Cyrus Trask szeretetéért, majd Ádám két ikerfia, Áron és Caleb teszi ugyanezt. Az apák mindkét esetben rivalizáltatják gyermekeiket, ami számos tragédia forrása. Az asszonyok mindkét nemzedék esetében a gonosz erők képviseletében jelennek meg: Cyrus második felesége, Charles anyja szítja a férfiak közti feszültséget, míg Ádám felesége, Catherine a legszörnyűbb bűnt követi el: elhagyja gyermekeit és családját, s prostituált lesz. Végül Káté rádöbben tettei szörnyűségére, de ekkor már késő: jóságos és mélyen vallásos fia, Áron odavész az I. világháborúban, ami anyját öngyilkosságba kergeti. 1962-ben Steinbecket irodalmi Nobel-díjjal tüntetik ki.

Művei:

Egy marék arany (1929), Égi mezők (1932), A mohos szikla (1933), Kedves csirkefogók (1935), Késik a szüret (1936), Egerek és emberek (1937), A hosszú völgy (1938), Érik a gyümölcs (1939), Cortez tengere (1941), Az elfelejtett falu (1941), Lement a hold (1942), Kék öböl (1945), A gyöngyszem (1947), Szeszélyes autóbusz (1947), Orosz útinapló (1948), Fényes tűz (1950), Édentől keletre (1952), Szerelemcsütörtök (1954), Egy amerikai New Yorkban és Párizsban (1956), IV. Pippin rövid uralkodása (1958), Volt egyszer egy háború (1958), Rosszkedvünk tele (1961), Csatangolások Charley-val Amerika nyomában (1962), Amerika és az amerikaiak (1966), Egy regény naplója (1969).


Forrás: László Zoltán - Literatura.hu