Szent István legendák

Első királyunk adta meg a mintát utódai számára: hogyan lehet a világi uralkodás kettős feladatkörének, a bírói és hadvezéri tisztségnek egyaránt megfelelni.

Szent István, az államalapító (kb. 970–1038)

Törvényeket alkotott, leginkább frank mintára, melyeket írásba foglalt, s ezzel megalapozta országa társadalmi rendjét. Beházasodva a német dinasztiába, igénybe vette a német segítséget, de ennek mértékében mindig ő maradt az irányító. Ellenséges szomszédait legyőzte, és jó kapcsolatot ápolt a barátokkal, elsősorban nyugati szomszédaival, de a keleti Bizánccal is. Gyakran harcolt külső és belső ellenség ellen, szigorú ítéleteket hozott, vallását komolyan vette. De nem volt kegyetlen, sem hirtelen haragú. Meggondolt, tudatos szigorúsággal cselekvő uralkodónak tartották.
A középkori gondolkodásnak megfelelően, a király Isten kiszemeltje, az egyházi intézmények legfőbb védője, a nép hitének őrzője.

Bizonyos rendkívüli jelenségekről is tudni vél környezete. Egyik legendája így szól: „...mindenkor, mikor is valamilyen betegségről hallott, orvosság gyanánt kis darab kenyeret, almát vagy fűszernövényt... küldött azzal a meghagyással, keljen fel egészségben... a beteg azonnal visszakapta egészségét.”

Legendája arról is tud, hogy a király egyszer álmában látta a besenyők támadását, s még idejében intézkedett a védelemről.
A krónikások komoly, szinte soha nem nevető személyiségnek írják le. Sokat imádkozott, böjtölt, éjjelente álruhában alamizsnát osztott. Még életében legendás alakká vált. Életművének jelentős része túlélte korát, az állam és egyházszervezettel együtt, amelyet létrehozott. Törvénykönyveit ma is őrizzük.

Forrás: Astronet