Wass Albert: Ha eljön majd a nap

Ha eljön majd a nap, amikor meghalok: Ti ne gyászoljatok. Én mindig itt leszek, mindig közel leszek. Megtaláltok napnyugtakor, a vízimadár esti repülésében, Egy galamb szárny-suhogásában, s egy bagoly huhogásában. Én itt leszek közel. Őrt állok az erdő csendje fölött és Álmotok felett is őrködöm.

Ha érezni akartok engem, lépjetek ki a természetbe, És álljatok meg valahol a csendben. Fák szelíd neszében, a suttogó nád halk zenéjében engem meghallotok. Mosolyogjatok egy virágra, egy pillangóra, egy kis madárra, Egy pislogó csillagra a messzi láthatáron, Míg az estnek árnya köröttetek lassan bezárul. Csak mosolyogjatok, és én az öröklét ragyogásában Visszamosolygok rátok.