2008. október 31., péntek

FÜST MILÁN: SZÉTFORGÁCSOLT ERŐK




Sötét felhők és sötétlő lombok.

Ligetekben járok, néma alkonyat van.
Vajjon társtalanúl mért bolyongok ?
Az elnyúló árnyék megriaszt utamban.

A csend megejt: áradozó szivvel
Nehezebben vágok át a nagy homályon:
Apró göröngyök közt megbotol a lábom,
Költészet, csönd, árnyék velem még mit mivel?

Göröngyök és apró szenvedések.
Nagy hegyekre vágytam, hogy jutok odáig?
Ligetekből fáradtan felétek
Egyedül, tévuton, bágyadt szemmel nézek.

Hát rózsákban gázolva bokáig
Itten a völgyben lesz a halálom?
Egyedül vagyok. A kiutat se látom.
Felriadok. Félek. Meggörnyed a vállam.


Forrás: Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 2. szám


Nincsenek megjegyzések: