A Pesti Magyar Színház új bemutatója

A szerző, Eugene O'Neill (1888-1953) saját élete fájdalmait sűrítette ebbe a drámába. Érdemes felidézni ezért a későbbi Nobel-díjas író családjának történetét.

Apja ír származású, szegény vándorszínész, anyja gazdag családból való, de álmai megvalósulatlansága miatt morfinista volt. A második fiúk meghalt, Eugene is olcsó szállodai szobában született, a szülei folyton költöztek. A fiút bentlakásos katolikus iskolában neveltették. Sivár környezetéből az olvasáshoz menekült. 1907-ben beiratkozott a Princeton Egyetemre, titokban megházasodott, majd hamar elvált, s elhagyta az egyetemet. Beállt aranyásónak, ott maláriát kapott. Ezután apja társulatában segédrendezőként dolgozott. Világgá ment: Buenos Airesbe, ahol megismerkedett a lebujok világával, csavargott, és depressziós lett. Connecticut államban a New London Telegraph tudósítójaként működött 1912-ig, amikor tüdőbajával szanatóriumba kellett vonulnia. Itt alkalma nyílt Ibsen és Strindberg műveiben elmélyedni. 1913-tól írt színdarabokat. 1914-től a Harvard Egyetemre járt, és egy vidéki társulat számára egyfelvonásos darabokat írt.
O'Neill európai mércével mérve is a 20. század eleji amerikai avantgárd realizmus, naturalizmus és expresszinizmus jeles képviselőjévé vált. Négyszer tüntették ki Pulitzer-díjjal, 1936-ban Nobel-díjjal. A siker azonban továbbra is elkerülte, mert színre lépett a nála népszerűbb Arthur Miller, Tennessee Williams és Edward Albee, holott a legjobb O'Neill drámák ezután sorjáztak. Élete utolsó éveiben Parkinson-kórban szenvedett. Leghíresebb művét, „A Long Day's Journey into Night" (Hosszú út az éjszakába) címűt halála után mutatták be Amerikában.
A magyar irodalom gyorsan válaszolt: nyelvünkre húsz színművét fordították le, többet játszottak is a színházak. Közülük a legsikeresebb az Amerikai Elektra és a néhai Nemzeti Színházban (1963) előadott Hosszú út az éjszakába című dráma volt.
Örömmel üdvözölhetjük most a felújítást a Pesti Magyar Színházban Utazás az éjszakába címmel, főleg, hogy Vas István fordítását Málnay Levente rendezte olyan kiváló színészekkel mint Bánsági Ildikó (Kossuth- és Jászai-díjas, Nemzet Színésze), Szélyes Imre (Jászai-díjas), Gémes Antos, Horváth Illés és Gáspár Kata.
O'Neill a saját családját örökítette meg: a vándorszínészből lett ír telekspekuláns James Tyrone-t, a valaha jobb időket látott anyát, Mary-t, aki épp hazajött az elvonókúráról, a két reményvesztett fiút, Jamie-t és Edmundot, meg a kis cselédlányt, Cathleent. Az anya színre lépésekor zongorán mindig felhangzik Chopin H-moll keringőjének egy-egy részlete.
Az apa és az anya örül, hogy újra átölelhetik egymást, bár a közös múlt szenvedésein nem bírnak túl jutni. Reggeli után bejön a két fiú, Jamie és Edmund, jól kezdődik nap, de hamarosan napvilágra kerül a kölcsönös függőségben való vergődés, a családi csapda, azaz a külsőségek megőrzése, továbbá minden személy egyéni függősége a betegségtől, a morfiumtól vagy az alkoholtól. Az asztalról soha nem hiányzik a whisky. Mindenki rendesen meghúzza, s igyekszik átverni a másikat. Kölcsönös a bizalmatlanság. Mire este lesz, „betelik a pohár" a nyaralóban. Kiderül Edmund menthetetlen tüdőbaja, Jamie állandó részegsége, az apa smucigsága és kapatossága, valamint Mary eltűnése a kábítószerért. A cselédlány tehetetlenül szemléli a dolgot. Az apa zsarnoki zsugorisága romba dönti az amúgy is tönkrement családi helyzetet. Az ír ősöket nem szabad kritizálni. Sztentori hangján prédikálja: „Az egy dollár - az egy dollár!" A szövegét betéve tudják, ki is röhögik. Az anya előadja, hogy milyen szép pálya várt volna rá, ha marad apáca vagy zongoraművész. Jamie vándorszínész és koldusszegény, Edmund csak a szegénykórházba mehet, ahol biztos halál vár rá. Szép amerikai múlt, hogy Jamie öt dollárból berúghat és bordélyházra is telik. Késő estére felizzik a gyűlölet egymás iránt. Az anya járkálása dübörög az emeleti szobából. Végül, mint Szűz Mária, királykék köntösben újra mesélni kezdi élete kisiklásának történetét...
A rémdráma megformálói nagyon kitettek magukért, csodálatos színházi estét köszönhetünk nekik. Bánsági Ildikó most is gyönyörű, Szélyes Imre meggyőző a szerepében, ragyogó jeleneteket varázsol a két összetartó fivér: a megtermett Gémes Antos és a túl sovány Horváth Illés. Gáspár Kata cselédlányként hol hallgatásával, hol ártatlanságával tűnik ki a csöppnyi szerepből. A néző örülhet, hogy megúszta ezt az őrületet.
További előadások idén: 2017. február 15., március 22. és 31. 

Dobi Ildikó - EuroAstra