1732. február 22-én született George Washington

„Tévedni természetes; a tévedést helyrehozni dicsőség.”

 

Az Amerikai Egyesült Államok első elnöke 1789. április 30-án töltötte be a posztot, s mintegy 8 évig volt az ország első embere. Ő volt a függetlenségi háborúban az amerikai csapatok főparancsnoka: Virginia államban „azt híresztelték, hogy George Washingtont nem fogja a golyó. (…) Önzetlenségével, kitartásával s főleg a képviseleti rendszer iránt tanúsított tiszteletével rendkívül nagy tekintélyre tett szert.” Ez a tekintély a mai napig fennmaradt, s „Nemzet Atyja”-ként emlegetik.

„1789. február 4-én azonban tíz állam 69 elektora George Washingtonra adta le egyik szavazatát, s ezzel egyhangúan az Egyesült Államok elnökévé választották őt (…). Washington lelkes ünneplés közepette az ideiglenes fővárosba, New Yorkba utazott, ahol a Szövetségi Csarnok erkélyén április 30-án letette az esküt: „Ünnepélyesen esküszöm, hogy az Egyesült Államok elnökének tisztét híven gyakorlom, s legjobb képességeim szerint fenntartom, megőrzöm és megvédelmezem az Egyesült Államok alkotmányát."
"Gondosan elfojtott indulatai csak a legritkább esetekben törtek a felszínre, mindig hűvösen, visszafogottan és méltóságteljesen viselkedett. Sohasem volt közvetlen vagy bizalmaskodó, de szerette a társaságot, a vadászatot, és szívesen táncolt. Tagja volt a szabadkőművesek társaságának.
A rabszolgaságot elítélte, s kortársaival együtt fokozatos ellenállásban reménykedett. Emberségesen bánt rabszolgáival (…). Henry Lee, Virginia kormányzója e szavakkal emlékezett meg Washingtonról a halálát követő napokban: „
Első volt a háborúban, első volt a békében, és első volt honfitársai szívében.” Amerikában rendkívüli tisztelettel őrzik emlékét: évente nemzeti ünnepen emlékeznek meg róla, vezetékneve keresztnév lett, egy államon és a szövetségi fővároson kívül hét hegyet, nyolc folyót, tíz tavat, harminchárom megyét és százhuszonhat helységet neveztek el róla. (…)
Talán nem is kormányzati intézkedései miatt érdemes emlékeznünk rá, hanem azért, amit André Maurois francia író fogalmazott meg:
„Ennek a mérsékelt és egyszerű vezetőnek jutott osztályrészéül az a feladat, hogy bebizonyítsa: a szabadság nem meggyengít, hanem megerősíti a népet; a demokrácia hatékony és igazságos kormányforma; és van olyan hős, aki önkéntesen lemond a hatalomról, és visszavonulva is megőrzi nagyságát.”

(forrás: Hahner Péter: Az Egyesült Államok elnökei. Maecenas, 1998, 34-41.o.)