922. február 22-én jelent meg James Joyce könyve

„Amit itt teljesít, az több, mint irodalom. Egy analitikus elme fellázadása.” 

 

1914-be kezdte el írni James Joyce ezt a különleges művet, amelyen hét évig dolgozott. Hazájában, Írországban komoly irodalmi, vallási, politikai felzúdulást keltett – egy kiadó sem vállalkozott a regény kinyomtatására. Azonban egy amerikai hölgynek, Sylvia Beachnek köszönhetően a mű angol változata mégis megjelent 1922 februárjában.

A mű Leopold Bloom és Stephen Dedalus egyetlenegy napjáról szól: 1904. június 16. (ez az a nap, amikor későbbi feleségét, Norat megszötkette) reggel nyolc óra és 1904. június 17. délután három óra között eltelt idő eseményeit írja le.

A regény szerkezete az Odüsszeiára hasonlít (az Ulysses cím az Odüsszeia latin megfelelője): az egyes fejezetek címei is a homéroszi mű felépítését és fejezetcímeit követi. A főhős, Bloom Odüsszeuszhoz hasonlóan járja be a „világot”: a tévelygő ember, aki elment hazulról és különböző átkok tartják vissza attól, hogy visszatérjen. Dedalus veszi fel Telemachos alakját és visszaviszi Bloomot a rá várakozó Penelopehez, Bloomnéhoz. 1954 óta ünneplik ezen a napon a Bloomsday irodalmi ünnepet a mű tiszteletére; s 1994 óta Magyarországon is, Szombathelyen.

Joyce egyszer így nyilatkozott művéről: "annyi talányos és rejtett utalást tett[em] bele, hogy a professzorok évszázadokig elvitatkoznak azon, mit, hogyan értett[em]”.

„Joyce szándéka olyat alkotni, ami még nem volt. Gyökeresen és teljesen újat, meglepőt, eredetit. Célja elérésére minden eszközt felhasznál. Kiforgatja a nyelvet, megtagadja a legelfogadottabb konvenciót és tradiciót. Szántszándékkal felháborít, előre megfontoltan gyaláz meg eszméket. Oppozicióba áll és mindent tagad. Következetesen, vagy következetlenül, ahogy éppen jólesik neki, vagy ahogy célját jobban eléri, félrevezet, drasztikus jeleneteket ír le, leleplez, kiábrándít s mindezt csak nehezen követhető, gyakran egyáltalában nem érthető, csak sejthető nyelven. Szétbontja az embert az érzetek és képzetek atomjaira, újra összerakja és kedvét leli abban, hogy torz figurákat épít. Azzal nem nagyon törődik, hogy mit szólnak hozzá.”

(forrás: Hamvas Béla: James Joyce Ulysses-e. in Nyugat, 1930. 10. szám)