Lakatos Demeter csángó költő

Száz éve született Lakatos Demeter csángó költő

Lakatos Demeter, az első híres csángó költő 1974-ben bekövetkezett haláláig volt lakatos és sofőr, hogy világot lásson, volt vajgyári főgépész, de a szabófalvi színtársulat vezetője és szerzője is. Versei értékes nyelvdokumentumok. A száz éve született Lakatos Demeter az iskolában nem tanulhatott, így hát küzdött a betűk nélküli magyar lelkével, ahogy egyik méltatója írja a jubileumi alkalomra megjelent Csángó tükör különszámában.

Első, propagandista versei románul jelentek meg, ám amikor egy Reményik Sándor-verssel találkozott, akkor eldöntötte, hogy ő magyar és magyarul szeretne írni.

Az emlékére alakult Lakatos Demeter Egyesület közel húsz éves, és az évforduló alkalmából olyan rendezvénysorozatot terveznek, mely alkalomból a csángó falvakban megismertethetik Lakatos Demetert a magyarul tanuló diákokkal.


Forrás: Erdély.ma

Csángú hejgetés
Űsz a kertben
Messze ot hulnap szentule
Nem!
Szép a falum
Kedves üsmeretlen testvér
Messze, ott, hol a nap szentül le
Ha

Sosem találkoztunk személyesen. De ha versei javát olvastam - jóízű volt a szám - emlékszik a Moldovában élő csángó népköltőre, Lakatos Demeterre (aki néha Lakatasnak is írta nevét), aki a hetvenes évek derekán halt meg, Páskándi Géza. Kötetét szerkeszetette Kolozsváron, s megállapította róla: ahogy egybegyűjtött verseit olvasta, tulajdonképpen minden versében ugyanaz a nap sütött, ugyanaz a levél hullt, ugyanaz a patak sompolygott (Verseimbe patak hallszik / Sompolyogva lütüre = lejtőre). Ilyen sompolygó patakot több tíz versében megolvashatott, ugyanígy a fonókkal ékesített esték hangulati leírását. Végtelen sorú variánsokat írt néhány témára... Ahogy Homérosznak állandó jelzői vannak... itt a képek, sorok, strófák ismétlődnek olykor szinte szószerint, egy-két szavas vagy csupán szórendi eltéréssel - jellemzi Páskándi, a költő halálhírét véve. Naiv költőnek tartja, aki kényszerből írt egy statikus, megnyomorított, mégis gazdag nyelven, mintha azt mondta volna: ez a nyelv van - ezen kell dalolni. Alábbi versei a költő értékeit és korlátait egyaránt magukban hordozzák.

Csángú hejgetés

Det¹ óra tizenkettőt üt,
Azért kapunk új esztendőt.
Új esztendő színbe² várja,
Vénnek az életét most szánja,
Vajon órára szegezi,
S éjfélkor elviszi?
Egy új esztendű, mint egy virág,
Örül neki az egísz világ.
Egy új esztendőbe most vagyunk,
Maguknak sok jót kívánunk.
Legényeknek, leányaknak, bácsuknak³,
Nípnek⁴, kölyöknek urálunk⁵,
Senkit nem felejtünk el,
Azt tudjuk, hogy úgy is kell.
Ki szereti, hozzan bort,
Igyék, s oszt rugja a port,
Leánynak egy szíp legényt,
Legénynek leányt megint,
Betegnek egíszséget,
Mindenkinek békességet,
Új esztendő magának,
Jó szerencse házának,
Szültüljetek⁶ legínyek,
Örüljetek jó kedvnek,
A háznak s a gazdának
Sok esztendőt kívánunk!
Szaporodjanak, mint a filesek⁷,
Kereztelésre én is ott leszek,,
Mük az ablakból nem menünk,
Meddig perecet nem kapunk,
Azirt jöttünk hejgetni,
Mi egy kis pénzt nyerni,
Dorsa⁸ szegínyek vagyunk,
Ennivalót nem kapunk,
Félbemaradt az utunk,
Az ablak alatt meghalunk,
Ma nem érdemes meghalni,
Van kedvünk még táncalni,
Nektek hiu⁹ most tele puival¹⁰,
Váltsátok a régit újval,
Font kalácsok az asztalon,
Bor kacag a korsóban,
Szép babák a tűzhelyen,
Házba magánál nagy rend,
Hejgetést nem bánunk,
Sok esztendőt kívánunk!
Soknak kívánunk sok esztendőt,
Jamboron a hóba ledült,
Minden háznál tisztelték,
Azt hiszem, hogy megigézték
Krapasztaltan¹¹ kicsit látok,
Házba is látok most fákat,
Nem jöttünk mük kopogtatni,
Eljöttünk csak hejgetni,
Kivánunk sok egészséget,
Házba soha betegséget,
Az Isten adjon, el ne hordjon,
Más időre det eljövünk,
Jobbnál jobban megkapjuk,
Teknőcskébe egy buba,
Ne férjen a zsákba búza,
Pincébe sok pujocska,
Egy kívánság, nem pogocsa¹².
Innen menünk, megfázunk,
Sok esztendőt kívánunk!

1. amikor
2. kebelébe (vö. roman san)
3. itt apa, családfő
4. fehérnép
5. kíván (vö. roman ura)
6. furulyáljátok
7. nyulak
8. nagyon
9. padlás
10. kukoricával
11. holtan (vü. román a crapa)
12. tréfa

Űsz a kertben

Mu¹ luzafa ² a kertben riu³
Sze künüitül⁴ teli a tu⁵
Virágok isz⁶ sziratudnak
mind az álom udzs⁷ elmulnak.

Megdzsérült a fán a level
Kusa⁸ fázik nem mig lehel
Zember⁹ gondokra mu eszik
Met a tiél¹⁰ nem szokat kiészik.

Buszulnak már a virágok
Elfonjatak a sillyányok ¹¹
Kertek sziélén mosztanában
Harmat nem hadzs szemmit lábon.

Minden rothod¹² minden szárod
Zember mulik el a nyárod
A zűsz¹³ virágokat kaszál
Tiégedet pedzsig a halál.

Mu buszulnak a virágok
Kopacand¹⁴ maradtak zágok
Mu nem kaphatom hellyemet
Everte¹⁵ harmat fejemet.

1. ma
2. fűzfa
3. sír, rí
4. könnyeitől
5. tó
6. is
7. úgy
8. kutya
9. ember
10. tél
11. csalánok
12. rothad
13. ősz
14. csupaszon
15. megütötte

Messze ot hulnap szentule

Messze ot hulnap szentule
Mefog vala apam szokcor
Kezemtul
Miciszavala a hul a nap
Leszentul
Mangyavala dsermek latud
Ot nini
Mesze ot hul nap lebujik
Moszt nini
Ot vagyand ed nad szip orszag
Tud meg tiesz
Magjard ot az vilagodand
Ha leik ri
Ien elmenek maszt, viny vagyak
Nem uro
Ne feleis el en tanitlok
Sak iuro
Det meghult, okorisz monto
Halálnal
Mit mondtom iletembe ne
Feleisdel
Riut det monto basu nekem
Ereki
Mynha maszt i latam mind folnak
Kunujii
Monto nekem en nem tutom
Mosztonig
Elig maszt az ü tize hogy
Belim ig
Mem feleitem el szoho zen
Apamot
Kishike det voltam nekem
Mit mondot
Ot vagyond a mük országunk
Tud meg iul.

Nem!

Nem abajagok ¹ szenkinek,
az lenne biztos hasztalan,
rombolékaimat ² bánják
det ³ lássák máma az asztalon.
Nem tudom, milyen piszlenynek ⁴
milyen a bűze ⁵ megsütve
elmaradtam polozsmagval ⁶,
fene, vagy Isten megevé.
Nem rívok, valamim szérik ⁷,
det ³ érzem, hogy valaki vág.
Azt tanultam öregektől:
a tűrész a menyország!
Sokszor írok boldogságrul,
de itt már csak a kezem ír,
szívemet nem lássa senki,
ma bezzeg sokszor nagyon sír.

1 panaszkodom
2 rombolékaimat (verseit nevezi így)
3 amikor
4 csirkének
5 szaga
6 tojató záptojás
7 fáj


Szép a falum

Szebb falu földön nem lehet,
amit elhattam én hon,
fűzfák alatt foly a Szeret
a virágos tájakon.
Gyönyörűszép télen-nyáron
falum, ahol születtem,
nem felejtem minden áron,
épp ha onnan elmentem.
Falumnak halhatatlan képe
mindig az eszembe áll,
úgy, mint Csángó ország népe,
vízmalom is pataknál.
Nyáron a szép tábla búzák,
mikor hintázza a szél,
banyhán ¹ a rikatusz lúzák ²,
hol a madár csiripel.
Szüreteket nem felejtem
ott nálunk a faluba,
téli östéket dét ³ mentem
leányozni a fonóba.
Máma járom az országot,
elbúcsúztam tőle rég,
ha feljárnám a világot,
nem felejtem halálig.
Szebb falu földön nem lehet,
amit elhattam én hon,
hul foly Moldva és Szeret
a virágos tájakon.

1 nádasban
2 rikoltó füzesek
3 amint


Kedves üsmeretlen testvér

Moldovának tájairól érkezem
néhány versvel, hul mind kurtul életem,
hul még magyar szó még hallszik faluba,
magyar nótákat még húzzák fonúba,
hul a Szeret Moldovával meg nem áll,
hul a pásztor egísz nyáron furujál.
Megkapom a leveledet, örvendek,
sajnálom, ah rokonak, nem megyek!
Most még zavaros a világ, ís még lesz,
remílem, hogy még a fene el nem vesz.
Ezután jőnek jobb üdűk, tudja meg,
örökké a hideg után jön a meleg.
Sógorát már rég nem láttam, sajnálom,
és kiküldettít, melyik járt nálam.
Cselédrül, melyikrül beszíl, meglátom,
érdeklűdtem én ezután barátom.
Megírom én a vejinek, ha kapak,
tudja meg, hogy adósnak nem maradak.
Mindenkinek jót kívának, kedvesem,
nem nagyon tudok én írni helyesen,
mígis csángúknak is vannak kültűik,
nálunk is a régi világ változik.
Nálunk is újul az élet minden nap,
új ínekeket a kültű örök kap.
Úgy illik,én ínekelem, ami szíp,
anyanyelven, ahogy megértse a nép.


Messze, ott, hol a nap szentül le

Megfog vala apóm sokszor
kezemtül,
Mutassa vala, hol a nap
leszentül.
Mangya vala: gyermek, látod
ott nini,
Messze ott, hol nap lebújik
most nini,
Ott vagyand egy nagy, szép ország,
tudd meg te is,
Megjárd ott az világot,
ha legyék rész¹.
Én elmenek mast, vén vagyak,
nem ura.
Ne felejtsd el, én tanítlak
csak jóra!
Det meghalt, akkor is mondta
halálnál:
Mit mondtam éltemben ne
felejtsd el!
Rítt, det mondta bácsu ² nékem
örökké,
Mintha most is látom, mint folynak
könnyűi,
Mondta nekem, én nem tudtam
mostanig,
Elég, hogy az ő tüze most
belém ég.
Nem felejtem el soha sem
apómat,
Kicsike det voltam nékem
mit mondott:
Ott vagyand a mük országunk,
tudd meg jól,
Ott, hol a nap minden este
leszentül.

1 ha lehet benne részed
2 nagyapa


Ha

Ha egy emberül a világ
származik,
mért annyi rossz a világba
létezik?
Rokonak egymásval vagyunk -
nagyon szíp.
De szemit másnak vájja
minden níp.

Ősapánk nekünk az Ádám
mikor volt,
és az Éva volt a mamánk
szent könyv szólt,
úgyhogy emberbül születtünk,
asszonybul,
tudom én, még az is lehet,
májambul.

Nem csuda, ha ez a dolog
hogy így áll,
az ember annyi majomságat
ma csinál:
sír, amikar másnak jobban
meneget,
kinek van ma mit enni,
nem szeret.

Mai napba, ha kopasz vagy,
mint a tű,
és rongyosan a testvéred
szeret ű,
Ha egy emberbül származunk
kell szégyellni?
Kell-é öcse az öccsével nem tud
egyezni?

Forrás: Erdélyi és csángó költőkhttp://irodalom.elender.hu/erdely/lakatosdemeter.htm