Szergely Gyagilev, az Orosz Balett megalapítója

Szergej Pavlovics Gyagilev 1872 március 31-én született Szeliscsiben, Oroszországban, és 1929. augusztus 19-én hunyt el. Balett-impresszárió, patrónus, művészeti kritikus volt, az Orosz Balett megalapítója.
Gimnáziumi tanulmányai után a Szentpétervári Egyetemen hallgatott jogot, és konzervatóriumban is tanult zenét. Zeneszerző szeretett volna lenni, ám professzora, Rimszkij-Korszakov eltanácsolta, mondván, hogy nincs zenei tehetsége. Ezután az orosz és a nyugati művészet lett a szenvedélye, a Pickwikians művészcsoportot látogatta, amely egy idő múlva tagjai közé fogadta. Hamarosan a legműveltebbek közé tartozott. A csoport alapította meg a Művészet Világa (Mir Isszkusztva) című folyóiratot 1899-ben.
Gyagilev ugyanebben az évben Volkonszkij herceg munkatársa lett, aki akkortájt vette át az összes császári színház igazgatását. Gyagilev a színházak 1900-as évkönyvének kiadásáért felelt, és 1901-ben a herceg megbízta Delibes Sylvia című balettjének színpadra állításával. Barátjával, Alexandre Benois-val remekbeszabott tervet dolgozott ki, amely azonban szembeütközött a császári színház eddigi nézeteivel. Több heves vita után Gyagilev megtagadta az évkönyv további szerkesztését, és Volkonszkij herceg elbocsátotta.
Ezt követően főként kiállításokat rendezett a Mir Isszkusztva támogatásával. 1905-ben Szentpétervárott létrehozott egy nagyszabású kiállítást az orosz portréfestészetről. Ennek érdekében egy évig utazott Oroszországban, sok, addig ismeretlen remekművet fedezett fel. A következő évben Párizsban, a Petit Palais-ben rendezett jelentős kiállítást az orosz művészetről. Ekkor kezdődött hosszú, eredményes tevékenysége Franciaországban. 1907-ben öt orosz zenei koncertet rendezett, 1908-ban a Borisz Godunovot vitte színpadra a Párizsi Operában, Fjodor Saljapin főszereplésével.
Az addigi rendezvények sikere alapján Gyagilevet a következő évre is meghívták, opera- és balett-társulattal. Ez vezetett az Orosz Balett megalapításához. A társulatba a legkiválóbb fiatal táncosokat válogatta, közöttük Anna Pavlovát, Adolph Bolmot, Vaclav Nyizsinszkijt, Tamara Karsavinát. Első bemutatkozásuk 1909. május 19-én szenzációs sikerű volt. Az Orosz Balett tökéletes technikája, merész újításai, ízlése, és nem utolsósorban az orosz zene sok kiválósága egycsapásra magával ragadta a párizsi nagyközönséget.
A Monte Carlóban letelepedő Balett Párizsban 1909-1929-ig, két évtizeden keresztül a modern balett vezető szerepét töltötte be, és olyan művészeket hozott össze, mint Picasso, Marinetti, Darain, Goncsarova, Albeniz, Szkrjabin, Debussy, Cocteau, Milhaud, Satie, Braque, Utrillo. A változás nemcsak a tánc nyelvében, hanem a színházművészet és a jelmeztervezés hagyományaiban is végbement.
A párizsi évek alatt Gyagilev számos zeneszerzővel dolgozott együtt, Rimszkij-Korszakov több szerzeményét is megrendezte, köztük Az Aranykakast és a Seherezádét. Több kortárs zeneszerzőnek megbízást adott balettzene komponálására. Így született például Cserepnyin Narcisse et Echo, Debussy Jeux (Játékok), Ravel Daphnis et Chloé Eric Satie Parade Manuel de Falla El sombrero de tres picos (A háromszögletű kalap), Richard Strauss Josephs-Legende műve. Szergej Gyagilev legjelentősebb zeneszerző munkatársa Igor Stravinsky volt. 1910-ben került színpadra a Tűzmadár, 1911-ben a Petruska, 1913-ban a Tavaszi áldozat, 1920-ban a Pulcinella, majd 1923-ban a Les Noces.
Gyagilev fő koreográfusai Mihail Fokin, Léonide Massine, Serge Lifar, Georges Balanchine művészeti vezetője Leon Bakszt volt. Fokin koreográfiái, A rózsa lelke, a Tűzmadár, a Petruska a huszadik századi balett klasszikusaivá váltak. Anna Pavlova Fokin A hattyú halála című koreográfiáját minden idők legnépszerűbb táncszólójává tette. A társulat másik sztárja Vaclav Nyizsinszkij volt, akit nemcsak tánctudása, hanem zilált személyisége, végtelenül erotikus színpadi megjelenése is egycsapásra közismertté tett.
Gyagilev magánéletében több fiatalemberrel tartott intim kapcsolatot, köztük Nyizsinszkijjel, Borisz Kocsnoval, Massine-nel, Lifarral, Anton Dolinnal. 1913-ban elbocsátotta Nyizsinszkijt, mert a táncos megnősült egy hajóút során. Később ugyan visszavette a társulatba, de Nyizsinszkij egyre erősödő öröklött elmebaja megakadályozta, hogy karrierje újból felíveljen.
Az oroszországi forradalom után (1917) Gyagilev Franciaországban maradt, és nem tért haza többé. 1929-ben, halála után a Balett felbomlott, de eredményeit, újításait tagjai a világ sok országában tovább tanították. Szergej Gyagilev Velencében, Olaszországban halt meg, és San Michele szigetén temették el.

Forrás: fidelio (http://fidelio.hu/fidipedia/tanc/eloadok/szergej_gyagilev)