Palkó Józsefné mesemondó

Palkó Józsefné Zaich Zsuzsánna mesemondó 1880-1962 Mesemondó, a népművészet mestere. 1947–48-tól haláláig Kakasdon (Tolna m.) élt. Mesemondó család tagja. Apja, bátyja, unokaöccse, fia közismert, közkedvelt mesemondók voltak. Repertoárjának legszebb darabjai a nagy terjedelmű tündérmesék, tréfás mesék, melyek többnyire egy hősnő fájdalmas vagy mulatságos kalandjairól szólnak. A sorsüldözött nőkről szóló mesék előadásában rendkívül poetikus, együttérző. Bár írástudatlan, meséinek nagy része közvetve vagy közvetlenül meséskönyvekből, Kriza János, Arany László és Benedek Elek népmesegyűjteményeiből származik. Ez részben környezete nagyfokú olvasottságával magyarázható. A bukovinai székely falvakban a 19. sz.-i népmesegyűjtemények mellett a népkönyvek és ponyvafüzetek is közismertek voltak, szerves részét képezték a szellemi kultúrának, rossz magyarságuk nem hagyott nyomot Palkó Józsefné stílusán. Palkóné misztikus hajlamú, gyógyító, vallásos asszony volt, és legszívesebben a virrasztóban mesélt, ami az élet sötét oldalaira való ráhangoltságra utal. A gyűjtés idején 70 körül járt. Bár a bukovinai székelyek Magyarországra való telepítése során három országot is megjárt, mikor végre családjával együtt Kakasdon letelepült, parasztasszonyok szokása szerint nem lépte túl a falu határát. A fővárosba is csak akkor utazott fel, amikor Dégh Linda közbenjárására elnyerte a népművészet mestere kitüntető s valóban megérdemelt címet. A virrasztón kívül ő is mesélt asszonytársainak és a gyermekeknek. Dégh Linda tanulmányából tudjuk azt is, hogy a szép hosszú meséket, „A tizenkét rabló"-t és a ,,Nemtudamká"-t tartotta virrasztóba valónak, a mesék nagy részének funkciójáról, szerepéről a gyermekeknek és az asszonyoknak való mesék közötti műfaji különbségről azonban vagy a mesemondó, vagy inkább a gyűjtő már nem ejtett szót. Nyomtatott mesekincse 32 tündérmesét, 6 legendamesét 3 novellamesét, 1 hidegvérű szolga mesét, 15 tréfás mesét 2 formulamesét, 2 saját maga kitalálta történetet, 5 hiedelemmondát tartalmazott. A Népművészet Mestere díjat 1954-ben kapta meg. Forrás: Népművészet Mesterei - Szellemi Kulturális Örökség